1980. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 37. Az adatfelvétel és feldolgozás összefoglaló ismertetése (1983)
FÜGGELÉK A magyar népszámlálások történeti áttekintése - 1. Az 1869-1970. évi népszámlálások története és jellemzői
Az 1920. évi népszámlálás legnagyobb horderejű ujitásáról kell megemlékeznünk: arról, hogy az 1910-ben csupán tervezett házassági termékenységi adatfeldolgozás 1920-ban némileg szorított keretekben valóban el is készült. Az uj feldolgozás községenként a férjes és az özvegy nők megoszlását gyermekszám szerint vallási és anyanyelvi tagolásban; mégpedig egyfelől az összesen született, másfelől az életben levő gyermekek száma alapján mutatta ki. Ehhez az alapvető jellegű és jelentőségű feldolgozáshoz 1920-ban még két - demográfiai és társadalomrajzi tekintetben hasonló mértékben figyelemre méltó s egymással öszszefüggő - feldolgozási tábla kapcsolódott. Mindkettő járási /városi/ részletezésű és a legjelentősebb kategóriára, a férjes nőkre szoritkozik. Az egyik tábla kereső-eltartott bontásban a saját, illetve az eltartó foglalkozása és foglalkozási viszonya szerint részletezte a nők termékenységét: megoszlásukat a már jelzett kétféle /összesen született, életben levő/ gyermekszámkategóriánként. A másik - az előbbivel teljesen megegyező - tábla a közszolgálati és a szabadfoglalkozású kategóriabeli kereső és eltartott nők termékenységi adatait állapította meg. A foglalkozással is többé-kevésbé szoros kapcsolatban álló ház- és földtulajdoni adatokat 1920-ban nem csupán foglalkozás és foglalkozási viszony szerint részletezték, hanem a különböző népcsoportok eléggé elütő társadalmi-gazdasági helyzetére és rétegződésére való tekintettel anyanyelv és vallás szerint is. Az 1920-as népszámlálás keretében országos viszonylatban elsőizben községenkénti /illetve városonkénti/ tagolásban olyan uj feldolgozás készült, mely lakásnagyságtipusonként kimutatta egyfelől számukat, másfelől megoszlásukat a jelenlevők száma /0, 1, 2 stb./ szerint. Az uj tábla ilyen szinten nemcsak a lakások nagyságáról rajzolt képet, hanem a tényleges laksürüség kiszámításához is megadta a szükséges alapokat. A népszámlálási kiadványsorozat sajnálatos módon megsínylette a megnehezült gazdasági viszonyok következtében bevezetett pénzügyi korlátozásokat. Ugyanakkor némileg pótolta a közlés hiányosságait az 1923-ban inditott Magyar Statisztikai Szemle, valamint a fővárosi közleménysorozat újra meginditása és nagymérvű újjászervezése. E kétféle publikációs sorozatban mód nyilott a népszámlálási adatok rendszeres elemzésére. A publikációs lehetőséget tovább szélesítette az 1922-ben alapitott Magyar Statisztikai Társaság - szintén 1923-ban inditott - idegen /főleg francia/ nyelvű folyóirata. A népszámlálási kötetek hat részben, öt kötetben jelentek meg. A terjedelem és a tartalom a pénzügyi korlátozások nyomán erősen megszűkült. Községi adatokat az első két kötet tartalmazott. A területi tagolás a Keleti-féle országrészek szerint történt; ez azonban az elcsatolások miatt voltaképpen túlhaladott eljárás volt. A kényszerű takarékoskodás következtében főleg a foglalkozási adatok egy meglehetősen tekintélyes részének közlése teljesen elmaradt, vagy összevontabban történt meg, mint az előző népességszámbavételek alkalmával. Az 1920. évi népszámlálásnak természetesen - valamennyi népességszámbavételhez hasonlóan - megvoltak a maga pozitiv és negativ sajátosságai. A legnagyobb pozitivum, hogy a népszámlálás az adott körülmények közepette és nehézségek ellenére nemcsak megvalósult, hanem tartalmilag 1910-hez képest némileg még bővült is. Az 1920. évi számbavétel jelentőségét az is növeli, hogy korstatisztikai és egyéb adatok értékes támpontokat nyújtottak a háborús veszteségek és - területi, életkor, foglalkozás stb. - népességeltolódások nagyságának és jellegének felméréséhez. 258