1980. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 36. Összefoglaló adatok (1984)

VIII. A TERMÉKENYSÉG ALAKULÁSA

Aktivitás és korcsoport szerint vizsgálva a házas nők gyermekszám szerinti megoszlását megtalálhatók az elmúlt 30 év munkavállalási, gyermekvállalási szokásaiban bekövetkezett változások nyomai, valamint a különféle kormányintézkedések hatása a nők fertilitására. Az egészen fiatalok /15-19 évesek/ esetében is a gyermektelenek aránya mind a keresők, mind az eltartottak csoportjában lényeges csökkenést /32 %, illetve 38 %/ mutat, szemben az egygyermekesekkel, akiknek aránya a keresőknél majdnem megkétszereződött és az eltartottaknál is 26 %-os emelkedést jelez. A kétgyermekesek aránya több mint háromszorosára emelkedett mind a keresők, mind az eltartottak esetében. A háromgyermekesek aránya a keresőknél változatlan maradt, az eltartottaknál több mint két és félszeresére nőtt. A négy- és több gyermeket vállaló fiatalok aránya elenyésző, és csökkenő mértékű. A 20-29 éves kereső nők körében - akik termékenységi időszakukat már a különféle pozitiv intézkedések után kezdték meg - a gyermektelenek aránya közel 60 %—kai csökkent, az egygyermekesek aránya kismértékű /10 %-os/, a kétgyermekeseké több mint kétszeres, a háromgyermekeseké ismét mérsékeltebb /18 %-os/ emelkedést mutat. A négy- és több gyermeket vállalók aránya pedig felére csökkent. Az eltartott nőknél a gyermektelenek aránya kevésbé csökkent /32 %-kal/ mint a keresőknél, az egygyermekes nők körében is még lényeges csökkenés /40 %-os/ jelentkezik, viszont a két, három, illetve négy és több gyermeket vállaló nők lényegesen magasabb arányokat jeleznek /57, 54, illetve 56 %-kal/, mint 30 évvel korábban. Miután ezek a még fiatal nők termékenységi koruknak csak az elején, illetve közepén tartanak, remélhetőleg - a gyermekvállalás érdekében számukra biztositott lehetőségekkel élve - igénybe veszik a kedvezményeket és gyermekszámaik a továbbiakban még kedvezőbben alakulnak. A 30-39 éves kereső házas nők gyermekszám-megoszlásában bekövetkezett változás egyértelműen azt a képet mutatja, hogy a nők több mint fele csak két gyermeket vállal /arányuk több mint kétszeresére emelkedett 30 év alatt/, a három gyermeket vállalók aránya stagnál /12 %/ és a négy- és több gyermekes házas nők aránya egyharmada a 30 évvel korábbinak. Valamivel előnyösebb képet mutatnak a hasonló korú eltartott nők, ahol szintén a legjelentősebb ugyan a kétgyermekes nők aránya /45 %/, de a háromgyermekeseknél is jelentkezik némi /13 %/ emelkedés és a négy- és több gyermekesek csökkenése is mérsékeltebb /32 %/. A 40-49 és az 50-59 éves házas nők gyermekszám-megoszlása mind a keresők, mind az eltartottak esetében hasonlóan alakult, mint a fiatalabbaké /30-39 éves/, de a kétgyermekesek arányának emelkedése már lanyhult. A 60 éves és idősebb koruaknál már nem jellemző a kétgyermekesek magas aránya /mind a keresőknél, mind az eltartottaknál már csak alig több mint egynegyed részt képviselnek/, viszont a négy- és több gyermekes nők aránya magasabb /16 %, illetve 25 %/, mint bármely fiatalabb korcsoportban. Jellemző ugyanakkor, hogy a 60 éven felüliek esetében a gyermektelen nők aránya a 30 évvel korábbival közel azonos mértékű mind a keresők /20 %/, mind az eltartottak /13 %/ csoportjában, mely a jelenlegi szülési szokásokhoz viszonyitva nagyon magas. A kereső és eltartott házas női népesség átlagos gyermekszáma a társadalom különféle rétegeiben az évtizedek során különbözőképpen módosult. Az átrétegződés! folyamat már önmagában is befolyásolta a termékenység szintjét. A mezőgazdaságban foglalkoztatott fizikai dolgozók arányának csökkenése lényegében azt jelentette, hogy a hagyományosan legtermékenyebb réteg visszaszorult, viszont a kevésbé termékeny rétegek súlya növekedett. Erre utal az is, ha az 1920. évi mezőgazdasági /ahol a nő, illetve eltartója a mezőgazdaságban dolgozik/ és nem mezőgazdasági arányokat változatlannak tekintjük - standardizálunk -, akkor az 1980. évi 100 házas nőre 158