1980. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 36. Összefoglaló adatok (1984)

VIII. A TERMÉKENYSÉG ALAKULÁSA

zási segélyen levők átlagos gyermekszáma, mint az összes keresőké, mely 1980-ra még fokozódott. A szülőképes kor legaktivabb időszakában, a 20-29 éves nők körében 1970ben 100 házas összes kereső nőre 107 gyermek, gyermekgondozási szabadságon levő nőre 146 gyermek jutott. Ugyanezek a mutatók 1980-ban 132, illetve 163 átlagos gyermekszámot jeleznek. A kereső és eltartott házas nők gyermekszám szerinti megoszlásában mutatkozó leglényegesebb különbség, hogy az eltartottak között alacsonyabb a gyermektelenek, valamint az egy- és kétgyermekesek aránya, mint a keresőknél. A három- és a négy- és több gyermekesek aránya viszont a keresőknél lényegesen alacsonyabb. A termékenység általá^ nos tendenciájával azonos módon - 1920 óta - gyermekszám szerint a kétgyermekes nőknek az aránynövekedése a legmagasabb mind a keresőknél /300 %/, mind az eltartottaknál /267 %/. A háromgyermekes nők aránya a kereső nők körében alig változott /6 % emelkedés/, az eltartottaknál viszont lényeges az emelkedés /58 %/, a négy- és több gyermeket azonban a kereső nőknek csak az egyötöde, az eltartottaknak pedig csak a 45 %-a vállalja. Ezek az adatok is azt jelzik, hogy egy-két gyermek nevelését a munkát vállaló nő még el tudja látni, de három vagy több gyermek mellett már nehezen tudja összehangolni a család ellátását és a kereső tevékenységet. A szülőképes korú házas nők gyermekszám szerinti összetétele az elmúlt három évtized során alapvetően a kétgyermekesek javára tolódott el, a gyermektelenek, a háromvagy több gyermekesek arányának csökkenése folytán. Ez a tendencia - eltérő mértékben ugyan, de - általában mind a keresők, mind az eltartottak körében érvényesült. Az egy gyermeket vállalók aránya a szülőképes korú eltartott házas nők körében 1960 óta fokozatosan csökkent, a keresőknél 1949-1970 között viszonylag mérsékelten emelkedett /29 %-ról 36 %-ra/, majd az 1970-es évtizedben /32 %-ra/ visszaesett. Ezzel egyidejűleg mind a keresők, mind az eltartottak között folyamatosan emelkedett a kétgyermekesek hányada. A növekedés különösen az 1970-es évtizedben volt jelentős, elsősorban a keresőknél, aminek eredményeként körükben 1980-ban már a kétgyermekesek alkották a legszámottevőbb csoportot /44 %-os aránnyal/, meghaladva az egygyermekesek /32 %-os/ hányadát. Az arányeltolódások arra utalnak, hogy a kereső nők egyre szélesebb rétege a "kétgyermekes családmodellt" tartja ideálisnak. Nem sikerült azonban érdemi változást elérni a harmadik, illetve további gyermek vállalása tekintetében. A szülőképes korú kereső és eltartott házas nők megoszlása gyermekszám szerint /Százalék/ ÉV összesen 0 1 2 3 4-X ÉV összesen gyermek Kereső 1949 100,0 33,7 29,1 19,5 9,0 8,7 1960 100,0 19,7 32,6 27,7 11,1 8,9 1970 100,0 15,5 35,9 32,5 10,1 6,0 1980 100,0 11,7 31,7 43,5 9,6 3,5 Eltartott 1949 100,0 16,1 25,2 23,6 13,9 21,2 1960 100,0 11,8 26,8 29,2 15,2 17,0 1970 100,0 7,7 24,7 36,0 16,3 15,3 1980 100,0 8,4 20,3 39,8 16,9 14,6 157