1980. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 32. Termékenységi adatok (1982)

I. A TERMÉKENYSÉG ALAKULÁSA A NÉPSZÁMLÁLÁSOK TÜKRÉBEN - A termékenység területi differenciái

A Budapesten élő házas nők átlagos gyermekszáma — mind a korábbi, mind az 1980. évi népszámlálás adatai szerint — a legalacsonyabb az országban. 1920 óta legkisebb arányban — közel 60 %-ára — a budapesti házas nők termékenysége csökkent, de változatlanul rendkívül alacsony, a községi termékenységnek csak mintegy kétharmada, s az országos átlagnál is közel egynegyeddel alacsonyabb. A termékenység csökkenése igen erős volt 1920 és 1960 között — 245-ről 155-re esett viszsza —, 1960 és 1970 között a csökkenés üteme lelassult (mintegy 10 %-kal, 139-re csökkent), 1970 és 1980 között pedig — a településtípusok közül egyedül Budapesten — ha kismértékben is, de nőtt a 100 házas nőre jutó gyermekek száma (139-ről 144-re). A házas nők termékenysége településtípusonként Terület 100 házas nőre jutó gyermek Terület 1920 1960 1970 1980 Budapest 245 155 139 144 Városok 353 220 187 180 Községek 391 265 231 212 Ezeket az arányokat azonban még némileg javítja a magasabb termékenységi! idősebb korosztályok befejezett termékenysége. Ha csak a szülőképes korú házas nők termékenységét vizsgáljuk, sokkal kedvezőtlenebb képet kapunk. Száz szülőképes korú házas nő Budapesten 139, a városokban 167, a községekben pedig 188 gyermeket szült az 1980. évi adatok szerint. Korcsoportonként vizsgálva az eltérések nagyjából egyező arányúak, kisebb az eltérés a 15-19 évesek és nagyobb a 40—49 évesek körében. 100 szülőképes korú házas nőre jutó gyermek korcsoportonként 15-49 együtt Terület 15-19 20-24 25-29 30-39 40-49 15-49 együtt Budapest 51 85 128 155 149 139 Városok 56 102 156 187 192 167 Községek 61 115 173 211 223 188 A mai szülőképes korú nőkre tehát — lakóhelyüktől szinte függetlenül — jellemző, hogy csak kevés gyermek felnevelését vállalják. A gyermekszám szerint részletezett adatok valamennyi településtípusnál a gyermektelenek és a 3 és több gyermekesek számának fokozatos és tartós csökkenését, a kétgyermekesek arányának emelkedését mutatják. Az egygyermekesek aránya valamennyi településtípusnál 1920 és 1970 között emelkedett, 1970 és 1980 között pedig kismértékben csökkent. A szülőképes korú nők körében 1980-ban Budapesten legnagyobb arányt az egygyermekesek képviselnek (39 %), de igen magas — az országos átlag másfélszerese — a gyermektelenek száma. A városokban és a községekben egyaránt a kétgyermekesek dominálnak, de míg a községekben az országos átlag alatti a gyermektelen és az egygyermekes nők, és az átlagot jóval meghaladja a 3, ill. a 4 vagy több gyermekesek aránya, a városokban az egygyermekesek irányába tolódik el a termékenység súlya. 45