1980. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 14.b Kaposvár népessége és társadalma (1983)

II. TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS

A kiegyezés utáni kedvezőbb konjunktura Kaposvár fejlődésében is felgyorsulást eredményezett. A Kaposvár-Nagykanizsa között kiépitett közúti, majd a vasúti összeköttetés felélénkítette a kereskedelmi és a szállításigényes ipari tevékenységet. Kaposvár 1873-ban várossá alakult /addig faluként töltötte be a megyeszékhely szerepét/, ezt követően fejlődése uj lendületet kapott. 1896-ban a város megvásárolta az Eszterházy uradalom központját, mely korábban a fejlődés területi korlátját jelentette. E terület felparcellázása, úthálózatának megtervezése, a városmaghoz való szerves csatlakoztatása az első nagyléptékű, tudatos program a város urbánus fejlődésének történetében. A kevésbé változatos multu város a századforduló után már - az akkori viszonyoknak megfelelő - fejlett városi funkciókkal, kiépült városmaggal és közmű- /viz-, csatorna-/ hálózattal, szinházzal, számos oktatási és más közintézménnyel rendelkezett. A várossá válás utáni lendületes fejlődést tükrözi a népességszám gyors növekedése is, mely az első világháború bekövetkeztéig évente átlagosan mintegy 2-3 %-kal gyarapodott. A növekedés üteme a húszas, de különösen a harmincas években lényegesen mérséklődött. Ekkor még az össznépesség alig 40 %-ának kinálkozott munkalehetőség, a lakosság jóval több mint fele eltartott volt. Főként a nők elhelyezkedési lehetősége volt erősen korlátozott, 19 30-ban még egyötödük sem folytatott aktiv kereső tevékenységet, 78 %-uk eltartott volt. A városépités a két világháború közötti időszakban stagnált. A felszabadulás után uj korszak kezdődött. A város szocialista fejlődése azonban korántsem volt egyenletes. 1965-ig a háborús károk helyreállítása mellett, a növekvő lakosság alapvető igényeinek kielégitése volt elsődleges. 1949-1959 között ugyanis Kaposvár lélekszáma 10 000 fővel szaporodott. E tiz év alatti növekedés csaknem háromszorosa volt az ezt megelőző három évtized együttes népességnövekedésének. Gondot okozott a mezőgazdaság szocialista átszervezése folytán felszabaduló - és tömegesen a városba áramló - munkaerő foglalkoztatása, letelepítése. A lakosság gazdasági aktivitása a megyeszékhelyen még 1949-ben is igen alacsony szintű volt: az aktiv keresők népességen belüli aránya a 40 %-ot sem érte el és ez kedvezőtlenebb volt a tiz évvel korábbi 42 %-os aránynál. A nők foglalkoztatása akkor még megoldatlan, alig változott a két évtizeddel korábbihoz képest. Az összes aktiv keresők közül többen dolgoztak a mezőgazdaságban, mint az iparban. Az ipar az aktiv keresőknek 23,9 %-át, a mezőgazdaság 24,3 %-át, az építőipar csupán 3,4 %-át foglalkoztatta. Kaposvár felszabadulás utáni fejlődése az MSZMP Politikai Bizottsága 1965. január 12-i, Somogy megye helyzetét tárgyaló ülésének határozatát követő intézkedések hatására vált dinamikusabbá. Ezt az iparfejlesztés alapozta meg. Az elkövetkező évtizedben több olyan üzem létesítésére került sor, amelyek a város gazdasági, foglalkoztatási arculatát hosszú távra meghatározták. Erősödött a környezeti, természeti adottságokat felhasználó élelmiszeripar szerepe, bővült a könnyűipari tevékenység. Ugyanakkor a megyében uj iparágak honosodtak meg. Az iparfejlesztés tervszerűségét segitette, hogy az a rendezési tervekben kijelölt keleti és nyugati iparterületekre koncentrálódott. A fejlesztések eredményeként a lakosság foglalkoztatási szintje jelentősen emelkedett. 1970-ben már a lakosság több mint fele aktiv kereső tevékenységet folytatott, ezen belül a nőknek is közel fele /44,4 %-a/ talált munkalehetőséget. A struktura változásra jellemző, hogy az ipar súlya a meghatározó; az összes aktiv kereső 42 %-a az iparban dolgozott és létszámuk az 1949. évi három- és félezerről 13 ezerre emelkedett. 8