1980. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 14.b Kaposvár népessége és társadalma (1983)

II. TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS

II. TÖRTENETI ATTEKINTES Kaposvár város sajátos arculatát - más településekhez hasonlóan - a természeti adottságok, a gazdasági és történeti fejlődés alakitotta ki. Somogy megye székhelye Dél-Dunántul közepe táján, a Kapós "patak" széles völgyében terül el. A Kapós helységnévvel először 1372-ben mint Kaposujvár találkozunk. A korabeli Írások a nádori közgyűlés szinhelyeként emiitik. A törökök 1555-ben foglalták el Kaposujvárt és egy 1565-1566. évi fejadólajstrom szerint, mint "náhié" /járás/ szerepelt. A török uralom alól - Buda visszafoglalása után - 1686-ban szabadult fel, ekkor még mindössze 120 polgári lakosa volt. A XVIII. század elején a fejlődés némi nyomai már fellelhetők, 1715-ben itt tartották a vármegyei közgyűlést, azonban csak 1753-ban vált a megyegyülések rendszeres székhelyévé. 1717-ben 300 házhellyel bővült. Ezt követően csak 1789-ben terjeszkedett az úgynevezett uj utcával /a mai Ady Endre utca/. Az 1784-ben II. József által elrendelt és 1784-1787 között végrehajtott népszámlálás idején Kaposváron 385 házat, 478 családot és összesen 2 126 főt számláltak. Ekkor a férfiak népességen belüli aránya némileg meghaladta a nőkét: 1 000 férfira 989 nő jutott. A férfiak 27 %-a 18 éven aluli volt. A korabeli társadalmi-foglalkozási strukturára jellemző, hogy a 18 éves és idősebb férfiaknak nagyobb hányada, mintegy 60 %-a a polgársághoz tartozott. A hercegi birtok meghatározó szerepe tükröződött abban, hogy a zsellérek 20 %-os aránya mellett a parasztok hányada alig tett ki 2 %-ot. A nemesség ugyanakkor 3 %-ot képviselt, mig a tisztviselők száma mindössze 3 fő /0,4 %/ volt. A XIX. század elején Kaposvárnak még mindig falusias jellege volt: egy fő- és négy-öt mellékutcából állt, melyekben csupa vályog és vertfalu, zsúppal és náddal fedett földszintes ház sorakozott rendszertelenül elhelyezve. A század első harmadában a település arculata jelentősen megváltozott. 1825-1831-ben épült az emeletes vármegye háza /a mai Megyei Tanács épülete/; 1832-ben húztak emeletet az elemi iskola épületére; 1836-ban alakult ki a Sétatér /a mai Jókai-liget/; majd 1838-ban épült a Korona Szálló és az emeletes gyógyszertár, továbbá folyamatban volt a Kapós folyó szabályozása. A város ezt követően is spontán módon, váltakozó ütemben fejlődött: 1869-ben lakosainak száma /6 649 fő/ már csaknem kétszerannyi volt, mint harminc évvel korábban. A XIX. század derekén /1851-ben/ "Épitészeti Hivatal" létesült, mely az utak burkolását, fenntartását és a rendszeresebb építkezéseket szervezte, irányította. 1853-ban az utakat Mack Ádám rendszere szerint burkolták és ebben az évben valósult meg az utcák éjjeli világitása. Néhány évvel később /1857-ben/ Donner János sörfőző segitette elő a város terjeszkedését, aki a Kapós folyó déli oldalán házat épitett és telkéből több parcellát alakitott ki. Példáját több telektulajdonos követte és másfél évtized alatt e területen mintegy 100 ház épült fel. Ez a napjainkban már kiterjedt városrész ma is őrzi a "Donner" nevet. 7