1980. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 4. b Békéscsaba népessége és társadalma (1983)
II. TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS
A 19. század egymást követő évtizedeiben a lakosság száma továbbra is gyors ütemben nő. A 18., 19. század fordulóján már több mint tiz-, az 1820-as években már több mint húszezer lakosú település még mindig falusi jogállású ugyan, de ettől kezdve mindvégig őrzi a megye legnagyobb lélekszámú településének pozicióját, bár az ismétlődő járványok sok áldozatot szednek Csabán is. /Az 18 31-es kolerajárványnak 2 019, az 1849-esnek mintegy ezer, az 1855-ösnek mintegy 500 halálos áldozata volt./ Csabát a vármegyei jegyzőkönyvek 1834-től Nagy-Csabaként emiitik, de már az 1800-as évek első felétől kezdve - kiemelve területi hovatartozását - párhuzamosan használták a Békés-Csaba névalakot is. Ez utóbbi feltételezhetően a vasutvonalak megnyitásával vált általánossá és - előbb kötőjellel, majd később egybeirva - véglegessé. 1841-ben végre mezővárosi jogállást nyer, majd 1845-ben földesuraival örökváltsági szerződést köt. /Az ebből származó anyagi terheket csak a kiegyezés után heveri ki a szabadságharc után ismét községgé degradált település./ Az 1857-es adatok szerint a népességnek közel négyötöde szlovák. A felnőtt férfiak alig több mint tizede folytatott nem mezőgazdasági tevékenységet, a szellemi foglalkozásúak aránya mindössze 1,2 %. Az ipar ekkor még lényegében egyetlen modern gyáripari üzemmel, az 185 3-ban létesitett gőzmalommal van jelen a település gazdasági életében. A kiegyezés után, a kedvezőbb társadalmi-gazdasági feltételek között, a folyószabályozások, vizmentesitések, vasutépitések gyorsitó hatására megélénkült Békéscsaba fejlődése is. Ez a történelmi időszak - a dualizmus kora - már nem annyira a népességszám viharos gyorsaságú növekedésével, mint inkább a városnyi, de jogilag még mindig községként szereplő település társadalmának, gazdasági életének átformálódásával jellemezhető. A Szolnok-aradi /1858/, majd a Nagyvárad-szegedi /1871/ vasútvonal megnyitása után Békéscsaba vasúti csomóponttá vált, iparosodása is nagyobb lendületet vett. Ennek alapja - a kedvező közlekedési helyzeten tul - a mezőgazdasági termelés, az olcsó munkaerő és a helyi nyersanyagbázis volt, amelyre elsősorban élelmiszer-, textil- és épitőanyagipar települt. Ebben a korszakban Békéscsaba e tekintetben is megelőzte Gyulát, és a megye legjelentősebb ipari települése lett, noha jellegét alapvetően továbbra is a mezőgazdasági termelés adta meg. Az agrár szférában lezajlott polarizálódás növelte a társadalmi feszültségeket: egyre többen kerülnek az agrárproletárok, a földnélküliek és a törpebirtokosok csoportjába. A kapitalizálódás ugyanakkor az igazgatási-szervezési-kulturális intézményrendszer kiépülésével járt, bankfiókok, takarékpénztárak, iskolák jöttek létre, uj középületeket - köztük szinházat is - emeltek. A település központja rendezetté, városiassá vált. Élénkült a szellemi élet is. Ebben az időszakban - a népszámlálások időpontjai alapján számitva 1869 és 1910 között - Békéscsaba népességszáma mintegy 40 %-kal nőtt. Ez az ütem nem volt nagyobb, mint a megyei átlag: Békéscsaba ekkor még a környező települések népessége számára nem jelentett olyan vonzó célt, amely nagyarányú beköltözést inditott volna el. A népességszámnövekedés forrása döntő mértékben a természetes szaporodás volt, amely extenziv jellegű, magas születési és halálozási arányszámok mellett valósult meg. Ekkorra már a népesség fele nem mezőgazdasági tevékenységből élt, az ipar részesedése pedig meghaladta a 20 %-ot. Az első világháború Békéscsaba gazdasági-társadalmi struktúrájában, igy népesedési folyamataiban is maradandó nyomokat hagyott. Közel ezer békéscsabai katona esett el, a születési arányszám négy év alatt a felére csökkent, a természetes szaporodás 8
