1980. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 4. b Békéscsaba népessége és társadalma (1983)

II. TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS

negativvá vált. A forradalmak, a katonai megszállás, az uj országhatár, majd a mintegy hétezer főre becsült - főleg alkalmazottakból és értelmiségiekből álló - menekült tömeg befogadása ugyancsak befolyásolta az 1918-ban ismét várossá nyilvánitott település demográfiai helyzetét. Az uj országhatárok adta kereteken belül - Nagyvárad és Arad országhatáron túlra kerülésével - Békéscsaba központtá fejlődésének esélyei viszonylagosan megnövekedtek. Az ezzel együttjáró iparosodás is közrejátszott abban, hogy a két világháború között a népesedés a megyei átlagnál gyorsabb ütemü és a természetes szaporodás mellett már a pozitiv vándorlási különbözet is népességszám-növelő tényező. A város Békés megyén belüli népességkoncentráló szerepe - ha még csak enyhe tendenciaként is - kezd érvényesülni . A korszak végére Békéscsaba iparosodó, bizonyos központi szerepköröket is betöltő agrárvárosnak tekinthető. Az 1941. évi népszámlálás adatai szerint a népesség foglalkozási szerkezetében még mindig a mezőgazdaságé a vezető szerep /39,3 %/, de jelentős már az ipar /26,4 %/ súlya és a különböző tercier jellegű foglalkozások részaránya is. A XI. világháború és az azt közvetlenül követő évek eseményei ismételten lényeges változásokat eredményeztek Békéscsaba demográfiai képében. A légitámadások során mintegy 170-en haltak meg, 3 500 zsidó lakosát hurcolták el, 800 további lakost munkaszolgálatba osztottak. A háborúban elesettekről és az elhurcoltak közül elpusztultakról máig sincsenek megbizható adataink. A menekülőkön és nyugatra távozókon, valamint a nagyobb fölosztható földterülettel rendelkező településekbe költözőkön kivül Békéscsaba népesedését számottevően - és negativan - befolyásolta az un. "lakosságcsere" is. A háborút követő években mintegy öt és félezer csabai szlovák települt ki Csehszlovákiába, mig a Békéscsabára költöztetett magyarok száma csak mintegy 1 700 fő volt. Ezek a jelentős, részben kényszerű népességmozgások együttesen lényeges mértékben befolyásolták a város lakosságának demográfiai struktúráját és azáltal, hogy a kitelepültek zöme mezőgazdasággal foglalkozott, foglalkozási szerkezetét is. Az 194 9-es népszámlálás időpontjában - a város mai területén - alig több mint 4 3 ezer ember élt Békéscsabán. A veszteség 1941-hez viszonyitva meghaladta a hatezer főt, arányát tekintve /-12,7 %/ pedig messze nagyobb volt az országos és a megyei átlagnál . A város népesedésének felszabadulás utáni szakasza ebből a kedvezőtlen pozícióból indult. A folyamatot ezután alapvetően az országos hatások és tendenciák szabták meg, de mindvégig mutatott - és mutat - speciális vonásokat is. Ezek egyrészt az induló állapot eltérő voltából következnek, másrészt azzal függenek össze, hogy a város olyan térség központja, mely a gyorsan átalakuló térszerkezetű országban hosszú ideig kedvezőtlen gazdaságföldrajzi helyzetben volt, melynek iparosodása és társadalmi-gazdasági értelemben vett, átfogó modernizálódása késéssel indult. Amig a városokat általában - a környező kistelepülések hozzácsatolásával - területnövekedés jellemezte, addig Békéscsaba közigazgatási területe az újratelepítéstől 2 a felszabadulás utánig /1952/ a jelenleginél nagyobb volt /296 km /, határáhól önálló községeket választottak le. 1923-ban Nagygerendáspuszta egy része Gerendás néven, 1952-ben Soprony egy része Kétsoprony néven községgé alakult, s ugyancsak 1952-ben Békéscsaba külterületéből önállósították Telekgerendás községet is. 2 Békéscsaba 9 i