1970. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 31. Az adatfelvétel és feldolgozás összefoglaló ismertetése (1977)

II. MELLÉKLETEK A népszámlálás dokumentációs anyaga - 5. AZ ISKOLAI OKTATÁS RENDSZERE A NÉPSZÁMLÁLÁSI ADATOK ÖSSZEHASONLÍTHATÓSÁGA SZEMPONTJÁBÓL

A zeneművészek középfokú képzése 1875-ig, az iparművészeké pedig 1886-ig nyúlik vissza. Az előbbiek a Zeneművészeti Főiskolán tanulhattak, mert ez a főiskola 1948-ig - a zenetanári szak kivételével - középfokú végzettséget adott. Hasonló volt a Képzőművészeti Főiskolán is az oktatás fokozata a rajztanári szak kivételével. Ide soroltuk még 1887-től a Szinésziskolákat és 1921-től a Balett Intézetet végző növendékeket is. A szinészképzés 1948-ig történt csupán középfokon, ez idő után ezt a szerepkört a felsőoktatás vette át. Az Állami Artistaképző Gimnáziumot 1952-ben hozták létre. Az itt végzőket szintén a művészeti érettségivel rendelkezők közé soroltuk. Felsőfokú oktatás Felsőfokú végzettséggel rendelkezőnek azokat a személyeket tekintettük, akik a középsikolákra épülő felsőoktatási intézményekbe jártak és ott legalább egy évfolyamot sikeresen elvégeztek, illetve oklevelet (végbizonyitványt) szereztek. A felsőfokú tanulmányokhoz szükséges előképzettség az érettségi bizonyítvánnyal, illetőleg képesítő oklevéllel tanúsított középiskolai végzettség. Általában mindenkor lehetőség volt érettségi nélkül is beiratkozni, de csak abban az esetben, ha a jelentkező eleget tett az intézmény felvételi kívánalmainak. Ilyen rendelkezés volt például az, hogy a felsőfokú technikumba és felsőfokú szakiskolába azok is jelentkezhettek, akik a képzés szakirányával egyező szakmunkásképesitést szereztek. A felsőoktatási intézmények - rangsorolásukat tekintve - az idők folyamán nem voltak egységesek. Legmagasabb szintet a legnagyobb múltra visszatekintő egyetemi oktatás töltötte be. Ezután a főiskolák, majd akadémiák, továbbá a legújabb időben a felsőfokú technikumok és szakiskolák következtek. Ez a szintbeli differenciálás nemcsak a tanított tananyag mennyiségében és minőségében, hanem a tanulmányi időben és végzettség fokozatában, valamint az ezzel beltölthető állások körében is megnyilvánult. E szintbeli különbségek jelentkeznek az intézmény belső szerkezeti felépítésében. Az egyetemek karokra tagozódnak. Az egyes karokon belül különféle szakokon és ezeken belül pedig szakágakon folyik a képzés. Az egyetem élén a rektor, a karok élén pedig a dékán áll. Az intézmény jogosult doktori cim adományozására is. A főiskola általában gyakorlati pályára előkészitő felsőfokú oktatási intézmény, élén régebben az igazgató, ujabban a főigazgató áll, akinek jogköre megegyezik az egy karral rendelkező egyetem rektoráéval. Az egyetemi jellegű főiskolák mintegy átmenetet képeznek a főiskolák és az egyetemek között. Általában több karra oszlanak. Az előbbivel ellentétben doktori cimet is adományozhatnak. A tanulmányi idő általában egy- két évvel kevesebb, mint hasonló szakirányú képzést folytató egyetemen. Az akadémiák általában egy fakultással rendelkező felsőoktatási intézmények. Élükön az igazgató, vagy dékán állt. A tanulmányi idő mintegy 2-3 év. Jelenleg Magyarországon már ilyen intézmény nem működik. (A Tanácsakadémiát nem tekinthetjük felsőoktatási intézménynek.) A felsőfokú technikumok az ipar, az építőipar, a közlekedés, a mezőgazdaság egyes szakterületei számára korszerű elméleti és gyakorlati felkészültségű, felsőfokú ismeretekkel rendelkező középkádereket képeztek. Hallgatóik a tanulmányok elvégzése és az államvizsga sikeres letétele után a képzés szakirányának megfelelő szaktechnikusi oklevelet kaptak. A felsőfokú szakiskolák a belkereskedelmi, a külkereskedelmi a pénzügyi és számviteli munkaterületekre képeztek a felsőfokú 196