1970. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 22. Budapest adatai I. (1973)

II. BUDAPEST FEJLŐDÉSÉNEK FŐBB SZAKASZAI ÉS JELLEMZŐI AZ EGYESÍTÉSTŐL NAPJAINKIG

I A századfordulót kővetően Budapest népességfejlődésének üteme jelentékenyen visszaesett. A XX. század első évtizedében évi átlagban 2,1 %-kal gyarapodott a népesség száma, mig az előző évtizedben még 3,8 %-kal. Az 1900-ban kialakult gazdasági válság hatására a főváros népvonzó ereje mérséklődött, helyesebben áttevődött a környező településekre. A kedvezőtlen fővárosi lakáshelyzet, s a megélhetési viszonyok romlása nyomán a feláramló vidékiek jelentős hányada Budapest határán kivül telepedett le, s csak munkaerőként jelentett szaporulatot a város számára. A városkörnyék népességfejlödése ugrásszerűvé vált ezekben az években. Mig 1870-1890-ben - tehát több mint két évtized alatt - 31 ezerről csak 68 ezerre emelkedett az itt élő népesség száma, addig a XIX. század utolsó évtizedében már mintegy 60 ezer főnyi, a XX. század első évtizedében pedig több mint 100 ezer főnyi szaporulat jelentkezett. A fővárost körülvevő településhálózat jelentősen bővült. 1910-ben a pesti oldalon már 13 település határolta Budapestet. A század első évtizedében vált önálló községgé például Rákosliget, Pestújhely, Pestlőrinc, Rákosszentmihály. A környező települések fejlődésének arányait jól érzékelteti, hogy - az 1870-ben még igen kevés lelket számláló - települések közül pl. Újpesten 42 ezerről 55 ezerre, Rákospalotán és Pestújhelyen 12 ezerről 31 ezerre, Kispesten 10 ezerről 30 ezerre, Pesterzsébeten 16 ezerről 31 ezerre, Budafokon 7 ezerről 11 ezerre nőtt 1900 és 1910 között a népességszám. A század második évtizedében a főváros népességfejlődésére a háború nyomta rá bélyegét. A monopolkapitalizmus uralkodóvá válásával Budapestipari súlya jelentékenyen növekedett az országban, s a nemzetgazdaság militarizálása még további (időleges, s az ipari termelőkapacitásban meglevő aránytalanságokat tetemesen növelő) felfutást vont maga után. A háborús konjunktura időszakában a népességfejlődés üteme ismét gyorsult, de az évtized második felében az addig keletkezett többlet jelentősen megcsappant. A második évtized egészét tekintve a város népgyarapodása végső soron csekély volt, s a peremtelepülések népességfejlődése ebben az időszakban már nemcsak arányaiban szárnyalta tul a városét, hanem abszolút értelemben is. Az 1920-as években a város körüli néptömörülés nagymértékben fokozódott. 1930-ban a peremtelepülések népességének száma már megközelítette a 440 ezret, csaknem 134 ezerrel volt több, mint 10 évvel korábban. A városterület népességfejlődése ettől az ütemtől lényegesen elmaradt, s a környék népességi súlya a későbbi Nagy-Budapestet alkotó területen belül az 1920. évi 25 %-ról 30 %-ra nőtt. A városkörnyék népességének ugrásszerű, a városét jelentősen meghaladó gyarapodásában a kedvezőtlen gazdasági viszonyok - a század első évtizedéhez hasonlóan - ezúttal is jelentős szerepet játszottak. Az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása, az ország területének csökkenése és a militarista jegyeket viselő gazdaságszerkezet átalakításának szükségessége uj helyzetet teremtett, s a gazdasági káoszból való kilábalás, a konszolidáció elérése jónéhány évet vett igénybe. Az életkörülmények a 20-as évek elején rendkivül kedvezőtlenül alakultak. Az inflációs pénzpolitika nyomán az árakhoz viszonyítottan a bérek 1924-ben felét sem érték el a háború előttinek. A munkalehetőségek jelentősen csökkentek. Az ipar munkaerőigénye 1920-ban mintegy 20 %-kal maradt el az 1913. évitől, s lényegében csak az évtized második felében emelkedett a háború előtti szintre. A városon belül a letelepedési nehézségek fokozódtak; a lakások számának gyarapodása nem tartott lépést a népesség számának növekedésével. Az életviszonyok kedvezőtlen alakulásának természetes 22*