1970. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 2. Részletes adatok az 1 %-os képviseleti minta alapján (1971)

IV. A MINTAVÉTELI ELJÁRÁS MÓDSZERE

így az 5 %-os hibahatárnak megfelelő mintabeli relatív gyakoriság (np) reciprok értéke: 1 np Vmf_ t

z (l-f) 1 + n N Ebből a kifejezésből n = 100 000 mintabeli elemszám mellett adódik a fent jelzett 1 500 fős mintabeli gyakoriság (esetszám), ami 1, 5 %-os aránynak (relatív gyakoriságnak) felel meg. 2. A MINTAVÉTEL EGYSÉGE Az 1960. évi népszámlálás hasonló műveleténél a kiválasztás egysége a háztartás volt, akkor ugyanis a lakosságot háztartásonként külön-külön lajstromos összeiróiveken irták össze. Az 1970. évi népszámlálás viszont egyéni személyi kérdőiveket alkalmazott és ezeket lakásonként kitöltött lakásösszeiróivekben foglalta össze. Az összeirás módszeréhez alkalmazkodva a kiválasztás egysége a lakás volt. A lakásonkénti kiválasztás gyakorlati szempontból kedvezőbb volt, mint az egyéni kiválasztás, amely megnövelte volna a munkára és annak ellenőrzésére fordítandó időt. Ezenkívül a lakás-, család- és háztartás-statisztika elkészítése szempontjából is előnyös, hogy a mintán belül az egy családhoz, ill. háztartáshoz tartozó személyek kérdőivei együtt maradtak. Intézeti háztartások (Csecsemő- és gyermekotthonok, diákotthonok, munkásszállások, kórházak, szállodák, üdülők, stb. ) lakóinál egyedi kiválasztást alkalmaztunk, vagyis ott minden 100-ik személy került mintába. A minta lakásonkénti elkészítése - az egyedi kiválasztáshoz képest - módosítja a mintavételi adatok pontosságát, mert ilyen módon u. n. csoportos kiválasztás jön létre, amelynek standard hibája különbözik az egyedi kiválasztásétól. A különbség ismérvről ismérvre változó és függ attól, hogy az adatok szóródása (keveredése) a csoporton - esetünkben lakáson - belül megy-e végbe, vagy pedig a lakások szóródnak (különböznek-e) erősebben a bennük lakók adatai tekintetében. Az erre vonatkozóan elvégzett vizsgálataink szerint azoknál az ismérveknél, amelyek szórása a lakáson belül nagy (nem, életkor családi állapot, keresők és eltartottak száma), a csoportátlagok szórása már kicsiny és az ezekre kapott eredmények a lakásmintánál pontosabbak lesznek, mint egyedi kiválasztás esetében. Más ismérveknél az egy-egy lakáson belül lakók homogénebb összetételüek (ilyenek a foglalkozási, műveltségi adatok) és igy ezeknek az adatoknak a pontossága csökken az egyedi kiválasztáshoz képest. Az erre vonatkozó vizsgálatok néhány eredményét a megbízhatósági határokra vonatkozó fejezetben mutatjuk be. 3. A MINTAVÉTEL MÓDSZERE ÉS ANNAK GYAKORLATI LEBONYOLÍTÁSA A képviseleti minta elkészítésénél "szisztematikus" kiválasztási eljárást alkalmaztunk. Ez abban állott, hogy a megyék és járások (városok) szerinti rendben fekvő és ezen belül községek nevének betüreii* jében, majd számlálókörzetek és utcanevek, házszámok szerint rendezett anyagon végighaladva minden 100-ik lakás összeirási anyagát választottuk ki a mintába. 223