1960. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 6. Foglalkozási adatok (1963)
V. A fogalmak magyarázata
Bedolgozók azok a keresők, akik szövetkezet, állami vállalat vagy önálló által kiadott munkát otthon végeznek el. Ipari, kereskedelmi stb. tanulók: a szerződéses alapon ipari, kereskedelmi, mezőgazdasági stb. tanulóképzésben résztvevő dolgozók. Szellemi dolgozók: az értelmiségi foglalkozásúakon ós a tisztviselőkön kívül általában azok, akiknek munkája nem igényel fizikai erőkifejtést. Icle tartoznak tehát, akik a műszaki vezetésben részt vesznek (főmérnök, üzemmérnök, technikus, művezető stb.); akik tudományos vagy oktató tevékenységet fejtenek ki (tudományos kutató, tanár, tanító, óvónő stb.); akik a betegeket gyógyítják vagy ápolják (orvos, szülésznő, ápolónő); a művészek (színművész, író stb.); a vállalatok, hivatalok, intézmények stb. vezetői; az adminisztrációs feladatokat végzők; a tisztviselők (előadó, könyvelő, bérelszámoló, pénztáros, gyors- és gépíró stb.). , A táblák a szellemi dolgozókat két csoportban közlik. Vezetők, szakalkalmazottak: a műszaki vezetők és szakalkalmazottak, oktatási, tudományos, kulturális, egészségügyi irányítók és szakalkalmazottak, államigazgatási, gazdasági vezetők és szakalkalmazottak. Irodai dolgozók: akik adminisztrációs munkát végeznek. Az ismeretlen foglalkozási viszonyú keresők adatai a segé lmunkások, egyes táblákon az egyéb fizikai dolgozók adatai között találhatók. A foglalkozási viszonyonként részletezett népesség kimutatásakor az 1900—1930. évi népszámlálások a segítő családtagok eltartottjait a fizikai dolgozók eltartottjaihoz sorolták. A foglalkozási viszony egves táblákon részletesebb, más táblákon összevontabb. A részletes foglalkozási viszony a foglalkozási minőség szerinti tagolást is tartalmazza, az összevont pe lig a foglalkozási viszony fő kategóriái szerint közli az adatokat. A mezőgazdasági, ipari, építőipari stb. népességre vonatkozó táblák a közlés jellegének megfelelően ezen túlmenő kiemeléseket is tartalmaznak (pl. mezőgazdasági állandó munkás, mezőgazdasági napszámos stb.). TÁRSADALMI SZEKTOR A társadalmi szektorhoz való tartozás alapján a kereső személyek — velük együtt eltartottjaik is — három nagy csoportba sorolhatók: állami, szövetkezeti és magánszektorban dolgozókra. A besorolás a következő szempontok szerint történt: Az állami szektorba tartoznak: az állami vállalatok, szervek, üzemek, hivatalok, intézmények stb. alkalmazottai, a párt- és tömegszervezetek, az érdekképviseletek ós társalaimi szervek alkalmazottai, az országos szövetkezeti központi szervek alkalmazottai, az állami intézetek, intézmények, otthonok és tanácsok által eltartottak, a nyugdíjasok (amennyiben nem a szövetkezeti, illetve m igánszektor nyugdíjasai), az átmenetileg munkanélküli személyek, az ismeretlen munkáltatójúak (ha az összeíróíven más szektorhoz való tartozásra utalás nem volt). A szövetkezeti szektorba tartoznak: a mezőgazdasági, kisipari és háziipari termelőszövetkezeti tagok, a mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagok segítő csalá Itagjai, a mezőgazdasági, kisipari és háziipari termelőszövetkezetek, a földművesszövetkezetek, szövetkezeti vállalatok alkalmazottai, a szövetkezetek és szövetkezeti vállalatok körzeti, járási, megyei központjainak ós szerveinek alkalmazottai, a munkaközösségek tagjai ós alkalmazottai, a szövetkezeti szektorból nyugdíjazott személyek. A magánszektorba tartoznak: az önálló gazdák, önálló kisiparosok és kiskereskedők, fuvarosok, az önállók és kétlakiak segítő családtagjai, az önállók alkalmazottai, napszámosok, alkalmi munkások, hiztartási alkalmazottak, bejárónők, mosónők, magántulajdonú házak házfelügyelői és a magánszemélyek egyéb alkalmazottai, a vagyonukból élők, az egyházak alkalmazottai, az alkotó közösségek tagjai és alkalmazottai, a tőkés országok keresői, az átmenetileg munkanélküliek és azok a nyugdíjasok, akiknek a foglalkozási bejegyzéséből megállapítható volt, hogy előzőleg a magánszektorhoz tartoztak. EGYÉNI GAZDASÁG Egyéni gazdasággal rendelkezőnek számítottak mindazok, akik földtulajdonukon, vagy bérbevett földön, vagy illetményföldön gazdálkodtak. (A háztáji gazdaság ebből a szempontból nem számított gazdaságnak.) A gazdasággal rendelkezők a vonatkozó táblázatokon két csoportra oszlanak: a főfoglalkozás szerint egvéni gazdálkodókra, vagyis a mezőgazdaságban kimutatott „önálló földműves"-ekre és az egyéb főfoglalkozású, de emellett gazdasággal rendelkezőkre, az ún. kótlakiakra, akik a főfoglalkozásuknak megfelelő népgazdasági ágban kerültek kimutatásra. Az összeírás során a családtagok földjét összevontan a családfőnél kellett kimutatni még akkor is, ha a földterület esetleg külön-kiilön az egyes családtagok tulajdonában, vagy bérletében volt. Ezért a gazdasággal rendelkezők száma nem a gazdasággal rendelkező személyek, hanem lényegében a gazdaság il rendelkező családok, illetve családfők számát jelenti. (Nem kellett a családhoz tartozó rokon földjét a családfőnél kimutatni, ha az 6n. „szűk" család — családfő, feleség, gyermek — nem rendelkezett földdel, vagy ha a családfő mezőgaz lasági termelőszövetkezeti tag volt.) A gazdasággal rendelkezőket a táblázatok általában gazdaság-nagyságcsoportonként mutatják ki, amelyekben a nagyságcsoportok felső határával egyező nagyságú gazdaságok min lig a magasabb csoportba kerültek (tehát pl. a 2 kh 1599 O-öl gazdasággal rendelkező az 1—3 kh csoportba, a 3 kh gazdasággal rendelkező a 3—5 kh gazdaság-nagyságcsoportba tartozik). 320'
