1960. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 6. Foglalkozási adatok (1963)
V. A fogalmak magyarázata
EGYÉNI FOGLALKOZÁS Az egyéni foglalkozás a keresőknek az a tevékenysége, amelyet az összeírás időpontjában rendszeresen, megélhetésük főforrásaként folytattak. A kereső népesség a bevallott egyéni foglalkozás jellege alapján — általában az iskolai végzettségtől, beosztástól és munkáltatótól (foglalkozási ágtól) függetlenül—került a megfelelő egyéni foglalkozási főcsoportokba. Ennek megfelelően az azonos foglalkozást folytatók azonos egyéni foglalkozási főcsoportba kerültek. (Az ipari tanulók a tanult szakmának megfelelő egyéni foglalkozási csoportban, illetve főcsoportban szerepelnek.) Az egyéni foglalkozás főcsoportjai a következők: Fizikai foglalkozásúak főcsoportjai: Mezőgazdasági jellegű foglalkozásúak: a növénytermelők, kertészek, állattenyésztők, állatgondozók és hasonlók, az önálló gazdálkodók ós segítő családtagjaik, továbbá a mezőgazdasági napszámosok. Ipari jellegű foglalkozásúak: a lakatosok, kovácsok, asztalosok, műszerészek ós más olyan fizikai dolgozók, akik ipari termékek előállításával, javításával kapcsolatos tevékenységet folytatnak. Építőipari jellrgl fog'alkozásúuk ; azok, akik az építkezéseket, tatarozásokat végzik. Szóig íltatási jelit g í foglalkozásúak: a vegytisztítók, fodrászok, szépségápolók, fényképészek és hasonlók. Kereskedelmi, vendéglátóipart jellegű foglalkozásúak: az üzletvezetők, a kereskedelmi elárusítók, beszerzők, felszolgálók stb. Közlekedési, hírközlési jellegű foglalkozásúak : a közlekedési eszközök vezetői, azokon a jegyek árusítói és ellenőrei, a postai kézbesítők stb. Vegi/es foglalkozásúak: a segédmunkások — akik az előbbi csoportokba tartozó fizikai dolgozók mellett kisegítő munkát végeznek —, a háztartási alkalmazottak, a hivatalsegédek, portások, őrök. Az ipari, építőipari, szolgáltatási, kereskedelmi, közlekedési jellegű foglalkozásúak csoportjaiba az önállókon és segítő családtagokon kívül csak a szak- ós betanított munkások, bedolgozók, ipari, építőipari stb. tanulók kerültek. A segédmunkások a vegyes foglalkozásúak között szerepelnek. Szellemi foglalkozásúak főcsoportjai: Műszaki irányítók és szakalkalmazottak: az ipar, építőipar, mezőgazdaság, közlekedés műszaki (szakmai) irányítói és hasonló műszaki dolgozói (főmérnökök, üzem némökök, tervezők, szerkesztők, művezetők, agronómusok, üzemegysógvezetők, vasúti forgalmi szolgálattevők és hasonlók). Kulturális, egészségügyi irányítók éa szakalkalmazottak: a tanárok, oktatók, ügyvédek, orvosok, gyógyszerészek, művészek, tudományos kutatók stb., továbbá a felsorolt foglalkozásokhoz kapcsolódó szakalkalmazottak, mint pl. az ápolónők, szülésznők, asszisztensek és hasonlók. Államigazgatási és gazdasági vezetők: az államigazgatás központi szerveinek és a tanácsoknak irányítói; az ipari, építőipari, kereskedelmi vállalatok vezetői, a szövetkezetek elnökei; a főkönyvelők; a párt- és tömegszervezeti funkcionáriusok. Irodai dolgozók, államigizgitási szakalkalmazottak: az államigazgatási főelőadók, előadók, továbbá az adminisztratív munkát végző dolgozók, így a könyvelők, vállalati statisztikusok, előadók, pénztárosok (bolti stb. pénztárosok is), gépírók ós hasonlók. Ismeretlen foglalkozásúak : azok a keresők, akik foglalkozásukat egyáltalán nem, vagy nagyon hiányosan jelölték meg. Nyugdijasok, járadékosok és egyéb inaktív keresők: a saját és özvegyi jogon nyugdíjas személyek, attól függetlenül, hogy korábban milyen foglalkozást folytattak, továbbá az egyéb inaktív keresők, mint pl. az albérlő-, ágybórlőtartók ós hasonlók. Az egyéni foglalkozási táblákban használt k. m. n. jelölés külön megnevezés nélkülit jelent. Az 1930. és az 1949. évi népszámlálás nem sorolt be minden keresőt egyéni foglalkozás szerint, ezért a jelenlegi egyéni foglalkozási adatoknak e két népszámlálás adataihoz való viszonyítása csak tájékoztató jellegű. Az 1949. évi népszámlálás egyéni foglalkozási adatai az ipari tanulók számát nem tartalmazzák. ELTARTOTTSÁG JELLEGE Az eltartottak általában az eltartó megfelelő foglalkozási csoportjaiban szerepelnek. Ezeken az általánosan ismert és az eltartó adatai alapján megállapított foglalkozási ismérveken túl abból a szempontból is részletezik a táblák az eltartottakat, hogy általános-, középiskolai tanulók vagy egyetemi hallgatók, ill. rendszeres iskolai tanulmányokat nem folytatnak. Az eltartottság típusai a következők: Iskolába nem járó 0—5 éves gyermek. Iskolába nem járó 6—13 éves — tehát iskolaköteles korú, de iskolába nem járó — gyermek. Általános iskolai tanuló. Középiskolai tanuló. Egyetemi (főiskolai) hallgató. Egvób 14 éves és idősebb eltartott, ide tartoznak az elsőízben állást kereső fiatalok, a háztartásvezetők, háztartásbeliek, a szaktanfolyami hallgatók és a nem kereső 14 évesnél idősebb egyéb eltartottak. Közületi eltartottak azok, akiket az állam tart el és az eltartottság típusainak előbbi csoportjaiba nem sorolhatók. (A rendszeres iskolai tanulmányokat folytató közületi eltartottak a megfelelő eltartottsági típusba kerültek.) TÁRSADALMI-GAZDASÁGI CSOPORT A foglalkozási ág, a foglalkozási viszony (foglalkozás minősége) ós az egyéni foglalkozás szerinti csoportosítások a keresőket (illetve esetenként az eltartottaknak az eltartóik megfelelő csoportjába sorolásával az egész népességet) gazdasági tevékenvségíík jellegének megfelelően különböző szempontok szerint osztályozzák. Az említett csoportosítások kombinációjával készült ún. „társadalmi-gazdasági" csoportosítás viszont a gazdasági tevékenység jellegét és a társadalmi helyzetet együttesen tükrözi és így alkalmas a népesség osztálytagozódás szerinti vizsgálatára is. Az alkalmazásban álló fizikai dolgozók különválasztása 1941-ben és 1949-ben a foglalkozási ág, 1960-ban az egyéni, foglalkozás jellege alapján történt. 321'
