Thirring Lajos: Népszámlálási kérdések / Az 1949. évi népszámlálás tapasztalatai (1957)

NÉPSZÁMLÁLÁSI KÉRDÉSEK. AZ 1949. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS TAPASZTALATAI - I. Az 1949. évi népszámlálás előkészítése és végrehajtása

előkészületek, helyi kísérletek, mint például az 1945. márciusvégi (áprilisban lebonyolított) budapesti, valamint az 1946. márciusi délvidéki (a délszlávok által is lakott községekre, illetve vidékekre szorítkozó) népösszeírás. A tapasztalatok azonban arra mutattak, hogy egy ilyen korai összeírás a megalapozásra nem lett volna alkalmas, mert lényegileg csak a háború okozta veszteségek, károk, gazdasági visszafejlődés méreteit fejezte volna ki. Az említett céloknak valóban megfelelő népszámlálás végrehajtására csupán a gazdasági élet alapjainak megszilárdulása, új rendjének minél nagyobbmervû kialakulása, a népesség különleges vándormozgásainak lezajlása stb. után kerülhetett sor. A kormányzat mindezeknek a szempontoknak mérlegelésével előbb — 1948. június közepén — 1949. december végére, majd minthogy ez az időpont az ötéves terv magalapozásának szempontjából későinek látszott, alig egy hónappal később, 1948. július végén 1948. december 31-re tűzte ki második világháború utáni első népszámlálásunk időpontját. * Az 1949. évi népszámlálást az 1948. december 31. és 1949. január 1. közti éjféli eszmei időpontnak megfelelően kellett végrehajtani. A népszámlálást ezért eredetileg a népszámlálási rendeletek 1948. évinek jelölték meg (a nyomtatványokon is ez a megjelölés szerepelt); a későbbi gyakorlatban azonban „az 1949. évi népszámlálás" megjelölés honosodott meg. A népszámlálás keretében — a rendkívül nagy és sokoldalú kormányzati adatszükséglet következtében — a megszokottnál és a Központi Statisztikai Hivatal által eredetileg tervezettnél jóval tágabbkörű adatgyűjtésre került sor. A népszámlálás ugyanis a népesség megszámlálásán kívül kiterjedt a lakások, a lakóházak és egyéb épületek, valamint az önálló iparosok és ipari vállalatok s az önálló kereskedők és kereskedelmi üzletek számbavételére is. A népszámlálásnak ezek az adatgyűjtései alkották statisztikai feldolgozás tárgyát. Ezenkívül azonban a tulajdonképpen statisztikai jellegű adatfelvételhez kapcsolódóan gyakorlati — főleg igazgatási — célokból további nyomtatványokat (névjegyzékeket) is ki kellett tölteni; például a vakokról, az iskolakötelesekről, az elpusztult, illetőleg megrongálódott anyakönyvek pótlására valamennyi lakosról stb. A népszámlálás adatgyűjtő nyomtatványai országosan egyöntetűek voltak. Ez alól az általános szabály alól kivételt csupán Budapest és a fővárossal akkoriban még nem egyesített (a nagybudapestinél némileg tágabban körülhatárolt) környéke

6 alkotott. Ezen a területen ugyanis a lakóházakról és az egyéb épületekről, valamint a lakásokról — a különlegesebb (nagyvárosiasabb) épület- és lakásviszonyokra való tekintettel — valamivel részletesebb kérdőminták készültek. A kérdőminták nagyrészben egyéni lapok voltak; csak az épületadatok begyűjtése történt lajstromosan ; és lajstromosak voltak az előzetes adatösszeállítások alapjául is szolgáló ún. számlálókörzeti gyűjtőívek és községi (városi) összesítőívek is. il: 6 A főváros környékének ebbe a körébe ai következő városok és községek tartoztak: Albertfalva, Békásmegyer, Budafok mv., Budatétény, Cinkot», Csepel, Dunaharaszti, Kispes.t rav., Mátyásföld, Nagykovácsi, Nagytétény, Pesthidegkút, Pestszenterzsébet mv., Pestszentimre, Pestszentlőrinc mv., Pestújhely, Rákosicsabai, Rákoshegy, Rákoskeresztúr, Rákosliget, Rákospalota' mv., Rákosszentmihály, Sashalom, Soroksár, Űjpest mv. és Vecsés. 7