Thirring Lajos: Népszámlálási kérdések / Az 1949. évi népszámlálás tapasztalatai (1957)
NÉPSZÁMLÁLÁSI KÉRDÉSEK. AZ 1949. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS TAPASZTALATAI - I. Az 1949. évi népszámlálás előkészítése és végrehajtása
A helyi adatgyűjtést — a tulajdonképpeni számlálási műveletet — a Központi Statisztikai Hivatal irányította központilag kiképzett kiküldöttei (ellenőrei) közreműködésével. A munkálatok elvégzése az államigazgatás területi szerveinek volt a feladata. Ennek értelmében az összeírás végrehajtásáról a megyék és a megyei jogú városok első tisztviselője gondoskodott az államigazgatás területi (megyei, járási, városi, községi, Budapesten kerületi) szerveire támaszkodva. Ezek a szervek népszámlálási feladataiknak a helyszíni adatgyűjtés végrehajtására alkalmazott és a Központi Statisztikai Hivatal kiküldöttei által beoktatott kb. 22 000 díjazott számlálóbiztos (nagyobb részben tanítók), valamint az adatgyűjtés teljességének és pontosságának első — helyi — ellenőrzésről gondoskodó kb. 5000 felülvizsgáló (túlnyomóan helyi közigazgatási tisztviselők) közreműködésével tettek eleget. A számlálóbiztosok és a felülvizsgálók ezúttal is díjazásban — általában teljesítménybérben — részesültek. Minden további munkálat, így a kitöltött nyomtatványok részletes felülvizsgálata, gépi feldolgozásra való előkészítése (kódolás, lyukasztás, stb.), az adatok részben gépi, részben kézi úton végrehajtott feldolgozása, a feldolgozások egyeztetése, logikai felülvizsgálata és összesítése, a nyert eredmények elemzése, végül közleményekbe foglalása központosítva — a Központi Statisztikai Hivatalban — történt. A budapesti (és budapestkörnyéki) lakóház-, épület- és lakásstatisztikai feldolgozásokat azonban Budapest főváros akkor még fennállott Statisztikai Hivatala végezte, az országos feldolgozási szempontoknak megfelelően, de tágabb keretek között. A központi munkálatokban résztvevők száma huzamosabb időn át maximálisan 1000—1100, egyébként is állandóan többszáz volt. Ezenkívül a kitöltött kérdőminták ellenőrzésének és a kódolásnak a munkájában kb. 3—4 hónapon át mintegy 1000—1600 otthon dolgozó munkaerő is résztvett. Az említett — rövidebb időtartamú — budapesti feldolgozási munkákat pedig a fővárosi statisztikai hivatal kb. 15—20 állandó és mintegy 160— 175 ún. szakmánydíjas alkalmazottja készítette el. A központban végzett egyes munkaszakaszokat általában — gyakorlati munkával is összekötött — elég részletes tájékoztató előadások (ún. beoktatások) előzték meg és az időközben felmerült kérdések többé-kevésbé rendszeres és meglehetősen széleskörű szakmai megvitatása kísérte. Külön tanfolyamszerű oktatásban csak a gépek kezelőszemélyzete részesült. Az ellenőrzési, feldolgozási és egyéb munkálatok lebonyolítását különféle más intézkedések (a legterjedelmesebb munkaszakaszokban teljesítmény-bérfizetési rendszer, továbbá prémiumok s túlnyomóan a mennyiségi, de kisebb mértékben a minőségi teljesítményre is alapozott munkaverseny stb.) kívánták előmozdítani, tapasztalat szerint elég jól, bár nem egy esetben vitatható eredménnyel. A népességi adatok feldolgozása gépi uton történt 7, de a külterületi lakosságra vonatkozó adatfeldolgozások kivételével (az ilyen kis egységekre bontott számláiólap-anyag gépi feldolgozása ugyanis nem lett volna gazdaságos). ' A gépi feldolgozásokra igénybevett Hollerith-rendszerű géppark 30 lyukasztó, 27 (később 30) ellenőrző, 2 kártyamásoló. 2 egvszerű rendező, 6 számlálószerkezetes — összesen tehát 8 (később 12) — rendező és 4 táblázó gépből állott. 8
