Thirring Lajos: Népszámlálási kérdések / Az 1949. évi népszámlálás tapasztalatai (1957)

NÉPSZÁMLÁLÁSI KÉRDÉSEK. AZ 1949. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS TAPASZTALATAI - II. Megjegyzések néhány fontosabb népszámlálási szempontról és kérdésről

A népszámlálások terjedelmével összefüggő egyik sokat vitatott, mindig időszerű kérdés a nem népességi természetű adatok begyűjtésével, a más összeírásokkal való kapcsolat kérdése. E téren bő tapasztalatok állnak rendelkezésre: népszámlálásaink — az 1949. évi is — kivétel nélkül kiterjeszkedtek másféle adatok beszerzésére is. így 1869 óta rendszeresen — minden népszámlálás keretében — megtörtént a lakóházak (sőt 1890-ben az összes — lakott, nem lakott — épületek) és egyben szűkebb-tágabb keretben a lakások adatainak összeírása. Ezenkívül a századforduló előtt az állatállományra, 1900-ban a bányászati, ipari és forgalmi foglalkozásúakat illetően a vállalati, munkabér-, munkaidő- és kisipari termelési viszonyokra, 1910-ben a választójogi reformra, 1920-ban a világháborús katonai szolgálatra, 1930-ban és 1941-ben pedig az önálló iparosokra és kereskedőkre vonatkozó kérdések (illetve kérdőívek) is szerepeltek az egyes népszámlálások anyagában. 1949-ben a népszámlálás a lakások és lakóházak, valamint az iparosok (ipari üzemek) és kereskedők (kereskedelmi üzletek) számbavételén kívül egyfelől a nem lakott épületek összeírására, másfelől a népességre vonatkozó részletes mezőgazdasági adatok begyűjtésére is kiterjedt. Egy-egy népszámlálás tartalmának és terjedelmének ilyen kiszélesítése különböző — főleg munkaerőgazdálkodási és költségvetési — okokból ugyan elvileg eléggé megindokolható (a járulékos összeírások önként érthetően a számlálóbiztosi és feldolgozó személyzet aránylag kisebb növelésével és viszonylag szerényebb költségtöbblettel végrehajthatók, mint önállóan); gyakorlati tapasztalatok szerint azonban rendszerint aránytalanul megterheli a helyszíni számlálási műveletet és nemcsak a járulékos összeírásoknak, hanem magának a népszámlálásnak gyors és pontos végrehajtását is veszélyeztetheti. Különösen az olyan adatgyűjtések népszámlálási keretben való végrehajtása aggályos, amelyek nem fűződnek szorosabban a népesség fogalomköréhez és amelyeknek ellenőrzése éppen ezért jól alig oldható meg. A magyar népszámlálások tanulsága szerint a lakóházak (és lakott egyéb épületek), valamint a lakások számbavétele aránylag a legszervesebben és a legtöbb eredménnyel kapcsolható a népszámlálásokhoz (a számlálóbiztosok valamennyi lakott épületet, valamennyi lakást kénytelenek felkeresni, a lakásviszonyok felméréséhez szükséges népességi adatok könnyűszerrel megállapíthatók, a családoknak-háztartásoknak a népesség megszámlálásához rendszerint hozzákapcsolódó összeírása szervesen összefügg a lakásokéval stb.). A népszámlálástól függetlenül végrehajtott lakásösszeírásoknak amúgy is hátrányos tulajdonsága, hogy rendszerint csak a városokra (és városias településekre) terjednek ki; a népszámlálás alkalmával viszont a falvak, sőt a szétszórt (külterületi) települések egészen elütő és sok esetben lényegesen kedvezőtlenebb lakóház- és lakásviszonyainak megállapítása is különösebb nehézség nélkül végrehajtható (esetleg a városokéhoz viszonyítva megfelelően szűkebb körben). Ezzel szemben a nem lakott (mezőgazdasági, ipari, köz- stb.) épületek összeírása a népszámlálás keretén belül kevésbé természetszerű és éppen ezért könnyen hiányos marad, mint azt az 1890., sőt az 1949. évi népszámláláshoz fűzött épület-számbavétel tapasztalatai is igazolták. Kifejezett és átfogó mezőgazdasági összeírással eddig egyetlen magyar népszámlálás sem volt egybekapcsolva. Az eredeti tervek szerint az 1949. évi népszámlálást is csak valamivel későbbi időpontban követte volna egy 13