1949. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS (1952)

Dr. KOVACSICS JÓZSEF: TANYÁK, TELEPEK, PUSZTÁK ÉS KÜLTERÜLETEK NÉPESSÉGE 1949-BEN

megjelent Helységnévtárának a szerzője, még a következőket írja: „midőn láttam, hogy a legújabb kiadványok tíz éves és még régibb adatokat karolnak fel s az ötvenkét szabad királyi városból egy évtizeden át csak huszonháromnak létezéséről bírnak tudomással, más részről sehol sem létező helységeket találtam az újabb térképeken jelezve; értem a több pusztának összenövéséből alakult politikai községeket, melyekből statisztikusaink még városokat is csináltak, mint például a tolnamegyei Üjdombóvár mezővárosa, melyet még plébánia hivatallal is elláttak — pedig éppenséggel nem létezik, hanem az egész Űj-Dombóvár a Dombóvár körül csoportosult puszták fictiozus neve, mint politikai nagyközségé stb. stb., szükségesnek láttam a kész adatokat még alapul sem fogadni el, hanem egészen újból összeállítani községről községre az egész munkát". A külterületi lakotthelyek a korábbi népszámlálásokban inkább gyűjtőnéven szerepeltek. A földbirtokreformok folytán egyre inkább szokássá vált a lakotthelyeknek a tulajdonosok után való elnevezése. A XX. századbeli telepítések, földosztások, parcellázások A XX. században megindult „földreformok", az OFB osztás, az Oncsa házhelyosztás, a nagybirtokok parcellázása, bérletbeadása a tanyaházak számát — amint ezt a fenti adatok bizonyítják — jelentősen szaporították. Például Debrecen külterületén 2375, Szegedén 1912, Kecskemétén 1445, Nyíregyháza külterületén 1037 ház épült 1921 és 1930 között. A külterületi népesség számát azonban már számottevően nem emelik. Mindenesetre a népesség elproletarizálódásához, a szétszórt tanyatelepülés kialakulásához nagymértékben hozzájárultak. A földreformok, telepítések, parcellázások során ugyanis a külterületi lakosok egyáltalán nem jutottak annyi földhöz, hogy emberi megélhetést tudtak volna maguk és családjuk számára biztosítani. Nem is szólva arról, hogy a morzsák, amelyek a földosztóknak ugyan jó üzletet jelentettek, a szegény nép felé inkább arra szolgáltak, hogy földéhségüket levezessék és őket a néhány hold nehéz feltételek mellett bérelt vagy juttatott földön — hol- tovább tartott, sőt fokozódott a külterületi lakosok nyomorúsága — helyhez kössék. Az érdekelt hivatalos szervek egyáltalán nem segítették elő, hogy az egyes falvaktól arányos távolságra új községek keletkezzenek, pedig amint a mai helyzet világosan mutatja, csakis ez oldhatta volna meg az Alföld települési problémáit. 17-44 83