1949. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS (1952)

PIKLER GYÖRGY: AZ 1949. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS MEZŐGAZDASÁGI ADATAIRÓL

valamennyi adatára kiterjedt, a másik pedig egy kisebb kategóriát vett vizsgálat alá: olyan kérdéscsoportnál, melyben az osztályharc, a kulákok ellenállása különösen élesen mutatkozik meg. Az első, harminc községre kiterjedő ellenőrzésnek az eredménye azt mutatta, hogy sok, valószínűtlennek tetsző adatnak éppen a népszámlálási adatfelvétel sajátos jellegében van a magyarázata és hogy az adatok — a népszámlálási adatfelvételnél várható hibahatárok között — általában a valóságos állapotot tükrözik vissza. Az ellenőrzés eredménye szerint az adatoknál a letagadás különböző mérvű: általában 10 % körül mozog. Az állatállományra vonatkozó adatok közt az eltérés általában 6—7 %, egyes állatfajtáknál — a sertésállomány kivételével — még kevesebb. A másik ellenőrzés azt a feltűnő és valószínűtlennek látszó jelenséget vizsgálta, hogy a nagyobb birtokkategóriáknál (50 hold felett) az állatállomány kevés. (A kulákok tekintélyes százaléka pl. bizonyos haszonállatfajtát egyáltalán nem tart, — másrészük egyet vagy kettőt.) A vizsgálat 597 gazdaságra terjedt ki; azokra, amelyek kevés szarvasmarhát vallottak be, az összes — 50- holdnál nagyobb — kevés szarvasmarhát tartó gazdaságoknak mintegy 20%-ára. Az ellen-őrzés ^zt mutatta, hogy a vizsgált esetekben a letagadás ugyan valóban magasabb az átlagosnál, de mégis megmutatkozott, hogy az osztályharc ezen a téren nem elsősorban a letagadásban, hanem sokkal inkább magában az állatállománynak alacsonyan tartásában jelentkezik. Az első pillanatban valószínűtlennek látszó adatok tendenciájukban a valóságot mutatják és kifejezik azt, hogy milyen méretű a kulákság ellenállása. Az ellenőrzés megmutatta, hogy a kulákgazdaságoknál milyen nagymértékű az állatállomány csökkentése és hogy ez a folyamat a népszámlálás és az ellenőrzés időpontja között tovább folytatódott. Az ellenőrzés arra is rámutatott, hogy a kulákok egy része azóta földjét felajánlotta s állatállománya csökkentésével céltudatosan és fokozatosan kivonta a gazdaságból tőkéjének könnyebben értékesíthető részét. Az ellenőrzött esetek kisebb részében viszont a kulák valójában nem csökkenti állatállományát, hanem különböző módon mások (rokonok, alkalmazottak, stb.) tulajdonaként tünteti fel (színleg átíratja). Ez a jelenség magyarázza részben a népszámlálás másik valószínűtlennek tűnő jelenségét: nagy állatállomány jelentkezik gazdaság nélkül. 2* 10