1949. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 9. Demográfiai eredmények (1950)
I. RÉSZ. Az 1949. évi népszámlálás demográfiai eredményeinek ismertetése - B) A főbb demográfiai adatok részletezés
Az 1941—1949. évi adatokból a természetes szaporodásnak a félszabadulás utáni erőteljes emelkedése — a háborús veszteségek miatt — egyáltalában nem tűnik ki. Erről tisztább képet a következő összeállítás nyújt, mely arra mutat rá, hogy az 1949. január 1-én fennállott kormegoszlás és az 1948. és 1949. években mutatkozott tényleges korok szerinti halálozási és korok szerinti születési gyakoriságok alapján elvégzett tájékoztató jellegű számítás szerint a következő évtized végéig mekkorára emelkednék a népesség száma, és milyen mértéket öltene a népgyarapodás. Nyomatékosan hangsúlyozni kell természetesen, hogy az ilyen számítás nem jelent jóslást; nem azt jelenti, hogy a népesség száma 1960-ban valóban olyan lesz, amilyennek a számítás eredményei mutatják, hanem csak a jelenlegi helyzetre jellemző, a jelenlegi népmozgalmi állapotot mechanikusan vetíti ki; vagyis azt mutatja meg, hogy milyen lenne alakosság száma, ha a jelenlegi (1948/1949. évi) korok szerinti születési és korok szerinti halálozási arányszámot változatlannak tételeznők fel. A számítás alábbi eredményei tehát nem a jövő képét adják, hanem tájékoztatást, irányt mutatnak arranézve, hogy esetleg milyen intézkedések szükségesek népességünk jövő fejlődése érdekében. 1) Tényleges szaporodás (+) Időpont A népesség száma összesen évi átlagban Időpont A népesség száma szám szerint %-ban szám szerint %-ban 1949. I. 1. 1960. XII. 31. 9,204.799 10,026.000 J 821.200 8-92 68.400 0-74 A számítás eredményeivel kapcsolatban megjegyzendő, hogy az 1950. év ezidőszerint rendelkezésre álló előzetes népmozgalmi eredményei további javuló tendenciára mutatnak, valamivel kedvezőbbnek Ígérkeznek, mint a számítás alapjául szolgáló 1948/1949. évi adatok. Az 1869—1949. évi adatok mérlegeléséhez a következőket kell még hozzáfűzni: a) 1869. és 1880. közt a tényleges szaporodás — főleg az 1873. évi kolerajárvány miatt — csak kb. félakkora volt, mint várható lett volna. b) 1880. és 1910. közt a növekedés üteme, az egyke már akkoriban megfigyelhető lassú terjedése és a kivándorlás fokozódása ellenére is, elég erőteljes — bár a századforduló óta visszaeső tendenciájú — volt. Az említett kedvezőtlen jelenségeket azonban egyrészt a szapora népességű vidékek egészségesebb népességfejlődése, másrészt az ország akkori területéhez tartozó határszéli részekről az Alföld, kivált pedig Budapest felé irányuló tömeges népáramlás jórészben még ellensúlyozta. c) Az 1910. és 1920. közti — a háborús körülményeket tekintetbevéve figyelemreméltó — szaporulat annak eredménye, hogy az első világháború katonai veszteségeit (kb. 230—250.000 fő) és a hadviselés évei alatti, mintegy félmilliós születéskiesést a háborút megelőző és azt közvetlenül követő esztendők jelentős természetes szaporodásának és az 1918—1920. évi tömeges idemeneküléseknek 2) együttes összege nemcsak kiegyenlítette, hanem lényegesen túlhaladta. d) 1920. és 1941. közt a további fokozatos születéscsökkenés következtében a tényleges szaporodás is visszaeső tendenciát mutatott. e) 1941. és 1949. közt igen sokféle és egymást részben ellensúlyozó tényezők befolyásolták a népesség számának alakulását: így a háború első éveiben még viszonylag kielégítő, a felszabadulás után pedig erősen élénkülő természetes szaporodás; a másik oldalon: a háború vége felé észlelhető, bár viszonylag szerényebb mérvű születéskiesés; az otthonmaradt népesség háborús többlethalálozásai; a katonaság, a munkaszolgálatosok és a deportáltak veszteségei; a népesség különböző irányú és intenzitású vándorlásai A számítás eredményeit részletesebben a „Kormegoszlási eredmények'az 1949. évi népszámlálás alapján" című, 1950. június 17-én kelt, a Központi Statisztikai Hivatal Bizalmas Közleményei „Ált. 3/1950." sz. kiadvány közölte. 2) Az összesen kb. 350.000 fő menekültből mintegy 300.000 ezekben az években települt ide.