1930. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 6. Végeredmények összefoglalása, továbbá az 1935., 1938. és 1939. évi népösszeírások végeredményei (1941)

I. Bevezető megjegyzések - Az 1935. évi népösszeírás - Az 1939. évi novemberi népösszeírás

7* mával házasságon kívül születetteknél az anya foglalkozása volt az irányadó. A munkanélküliek számának megállapítása során a mezőgazdasági keresők közül csak azok tekinttettek munka nélkül levőknek, akiknek már a mezőgazdasági munkaidényben (pl. 3 hónappal a népszámlálás decembervégi időpontja előtt) sem volt munkájuk; állandó jellegű mezőgazdasági alkalmazottaknál (pl. erdőőr, kertészsegéd stb.) ellenben egyes esetekben a munkanélküliség elbírálása tágabb keretek közt, a munkanélküliség időtartamára való tekintet nélkül történt. A külterületi népesség foglalkozási adatainak jeldolgozása a részletes foglalkozási feldolgozástól kissé eltérően történt meg ; a külterületi feldolgozásnál az 1—10 kat. holdas birtokkal vagy bérlettel bíró napszámosok megnevezésük szerint soroztattak be vagy a kisbirtokos-napszámosok, kisbérlő-napszámosok, vagy a gazdasági munkások, napszámosok közé, míg a részletes foglalkozási feldolgozásnál következetesen a kisbirtokosok (kisbirtokos-napszámosok), illetve kisbérlők (kisbérlőnapszámosok) közé csoportosíttattak. Egyes foglalkozás-demografiai táblákon csak a keresőkre vonatkozó adatok részleteztetnek foglalkozás szerint, az eltartottaké pedig csupán összefoglalóan áll rendelkezésre (az e tábláknak megfelelő feldolgozás csak a keresőkről készült el részletesen). Az 1930. évi népszámlálás részletes foglalkozási feldolgozásánál alapul szolgáló rendszeres foglalkozási névjegyzéket a Magyar Statisztikai Közlemények, Új sorozat, 94. kötete (Az 1930. évi népszámlálás III. rész) közölte. A csak százalék-anyagot tartalmazó táblák alján lévő •Megjegyzés* c. jegyzet arra utal, hogy a megfelelő abszolút számok melyik korábbi népszámlálási kiadványban közöltettek. A korábbi kötetek adataival szemben itt-ott mutatkozó számszerű eltérések számítási helyesbítések eredményei. Az 1935. évi népösszeírás. Az országgyűlési képviselőválasztói névjegyzék új összeállítása az országgyűlési képviselők választásáról szóló 1925. évi XXVÍ. törvénycikk rendelkezései szerint hazánkban öt évenkint volt esedékes. A névjegyzék új összeállítása céljából a népességet minden ötödik évben össze kellett írni. 1930-ban ez az összeírás külön kérdőív útján az 1930. évi népszámláláshoz kapcsolódóan folyt le. öt év elteltével, 1935-ben újabb összeírás végrehajtására kerüli sor. A lakosságnak az országgyűlési képviselőválasztói névjegyzék új összeállítását megelőző 1935. évi összeírását az 1925. évi XXVI. törvénycikk alapján a m. kir. belügyminiszter 84.000/1935. B. M. sz. körrendelete írta elő. Népösszeírási jelleget ennek az adatgyűjtésnek az kölcsönzött, hogy bár az összeírás csupán a választói jogosultság szempontjából számbajövő népességről gyűjtött be részletes adatokat, össze foglalóan a népesség többi részének az összeírása is megtörtént. A tulajdonképeni adatgyűjtő nyomtatványok (számlálólap, összeírójegyzék) a névjegyzék összeállítása céljából a helyi hatóságoknál maradtak ; az összeírásnak az egész népességre vonatkozó végeredményeit, ú. m. a lakóházaknak és a 18 évnél idősebb és fiatalabb férfiaknak és nőknek, valamint az egész lakosságnak a számát az összeírás helyi végrehajtói (polgármester, községi vagy körjegyző) legkésőbb az 1936. évi február hó 10. napjáig közölték — levelezőlapon — a Központi Statisztikai Hivatallal.

1) Ezeket az adatokat a Hivatal községenkinti jegyzékbe foglalta és ezen a réven kiszámította az ország évtizedközepi lélekszámát. Az 1935. évi népösszeírás népszámlálásainktól eltérően nem a jelenlevő, hanem a lakónépesség számát állapította meg. Közzétett végeredményeinek értékelésénél azt is szükséges figyelembevenni, hogy az összeírás nem éri el a népszámlálások teljességét. A törvényhatósági részletezés az időközi közigazgatási változások tekintetbevételével készült. Az 1939. évi novemberi népősszeírás. Időrendben ez a népösszeírás a felvidéki és a kárpátaljai összeírások után következik, de az 1930. évi népszámláláshoz és az 1935. évi népösszeíráshoz hasonlóan az országnak csak a trianoni békeszerződés által megállapított területére korlátozódott. Ennél a népösszeírásnál, mint az 1935. évinél is, nem a népesség tulajdonságainak statisztikai megállapítása volt a főcél: a m. kir. minisztériumnak 10.007/1939. M. E. sz. rendelete ugyanis a honvédelemről szóló 1939. évi II. törvénycikk alapján népességnyilvántartási célokból rendelte el a népesség összeírását. A népösszeírás azért terjedt ki csak a trianoni területre, mert a visszacsatolt felvidéki és a visszatért kárpátaljai részeken 1938 végén, illetőleg 1939 közepén végrehajtott népösszeírások ezeken a területeken a népességnyilvántartáshoz már megadták a szükséges alapokat.

2) Az összeírás a Központi Statisztikai Hivatal vezetése mellett ugyanolyan módon folyt le, mini az évtizedvégi népszámlálások; az előkészítés is hasonló volt, de szokatlanul rövid időre korlátozódott; a Hivatal a rendelkezésre álló rövid időre való tekintettel most is kiküldöttek útján tájékoztatta — városokban és járási székhelyeken — a közigazgatási hatóságokat és a helybeli számlálóbiztosokat a népösszeírás rendszeréről és végrehajtásának módozatairól. Egyéni számlálólapot ezúttal csak a 12—70 éves (az 1869. évi január hó 1. és az 1927. évi december hó 31. napja között született) férfi és a rendeletben felsorolt különleges szakképzettségű 16—50 éves (az 1889. évi január hó 1. és az 1923. évi december hó 31. napja között született) női népességről kellett kitölteni; ez a számlálólap, mely túlnyomóan népességnyilvántartási vonatkozású kérdéseket tartalmazott,

3) az összeírás végrehajtása után a nyilvántartó szervekhez került; ') A levelezőlapon a 90 évnél idősebbek nevét és pontos lakáscímét is meg kellett jelölni; a népességnek erről a rétegéről a beérkezett címek alapján azután külön statisztikai adatgyűjtés készült. ») A visszacsatolt felvidéki és kárpátaljai területeken csupán a katonai, csendőr stb. szolgálatot teljesítőket kellett 1939 novemberében a népességnyilvántartás teljessége érdekében összeírni (ezek számbavétele ugyanis a felvidéki és kárpátaljai népösszeírás során nem történt meg). •) A számlálólapon a következő kérdések szerepeltek : név, azonossági szám, a szülők neve, a születés időpontja, helye, az állandó lakóhely, állampolgárság, nem és családi állapot, a gyermekek összes száma, vallás, a megszámlált a törvényes rendelkezés értelmében zsidónak tekintendő-e, anyanyelv, magyarul tudás, iskolai végzettség, foglalkozás (4 kérdésben), szakképzettség, eltartó foglalkozása, ház- és földtulajdon, ha egyedül él, legközelebbi hozzátartozójának adatai; katonai szolgálat, haderőn kívüli katonai kiképzés, közérdekű munkaszolgálat (e három tekintetben összesen 12 kérdés), hadigondozás (2 kérdés).