1930. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 2. Foglalkozási adatok községek és külterületi lakotthelyek szerint, továbbá az ipari és kereskedelmi nagyvállalatok (1934)

I. Általános jelentés - a) Szöveg - 2. A népesség megoszlása és fejlődése foglalkozási főcsoportok, valamint keresők és eltartottak szerint

19* erőteljesebben nőtt meg, mint Nagy-Budapesten ; a tíz év előtt szerte a vidéken pangó kereskedelmi és hitelélet újjászervezésére pedig az mutat, hogy Budapest és környéke idetartozó lakosságának szerény (5'1%-os) szaporulatával szemben a vidéken 24-5 %-ra szökött fel a fejlődés jelzőszáma. Sőt a közszolgálatnál jelentkező emelkedés is kétszerese a nagybudapestinek, míg a nyugdíjasok stb. számának megduzzadása a vidéken is aggasztó méreteket öltött. Mindezt egybevetve nyilvánvaló, hogy a vidék a gazdasági evolúció útján nagyobb lépést tett előre (de elmaradottabb helyzeténél fogva tehetett is), mint az országos központ. Ezzel persze utóbbinak irányító gazdaságtársadalmi szerepét nem veszélyeztette. Ez abból is kitűnik, hogy a mai Magyarország iparforgalmi népességének 1

/

/3-a

1) ma is még Budapesten és közvetlen környékén koncentrálódik. A három országrész jellegű gazdasági vidék (Dunántúl, Alföld, Észak) foglalkozási adatainak felvilágosító értéke nem túlságosan nagy, mert az aránytalanul népes Alföld a nagy magyar rónaságon elterülő megyéken kívül az ország minden egyéb részétől tökéletesen elütő demográfiái s gazdasági karakterű Budapestet és környékét is magában foglalja.

2) A dunántúli dombosvidék és az északi hegyvidék lakóinak foglalkozási összetételében mutatkozó (nem túlságosan jelentős) eltéréseket természetesen a törvényhatósági táblasorozat ilyen zavaró körülményektől mentesen tükrözi. T örvény hatóságonkint lényegesen tágabb keretek közt helyezkednek el a foglalkozási százalékok. (L. 3. tábla.) Ha a keresőket és eltartottakat egybefoglaljuk, tehát az egész népesség számából indulunk ki, azt látjuk, hogy a megyei törvényhatóságok átlagában az őstermelő népesség aránya (61-4 %) az országos agrárhányadost (51-8 %) jóval meghaladja. Tíz évvel ezelőtt jobb napok virradtak a magyar mezőgazdaságra s akkor még a megyék népének 2/3-a űzött agrárfoglalkozásokat. 1920 óta azonban nemcsak a főváros felé özönlés formálta át az ország foglalkozási rétegződését, hanem az is, hogy a földmíves nép a megváltozott terményárak és piaci viszonyok miatt az egyes vármegyéken belül is tömegesen volt kénytelen más téren keresni megélhetési forrásokat. Nincs megye, ahol az agrárelem aránya a legutóbb elszállt tíz év alatt az 1920 körül kissé abnormisan magas szintről lejjebb ne csúszott volna! S a visszahanyatlás azokban a megyékben is tekintélyes méretű, ahol a mezőgazdasági népesség százaléka az 50-et éppen csakhogy meghaladta. Sőt a fejlődő iparú, bányatermékekben is dúskáló Komárom és Esztergom k. e. e. vármegyében az őstermelő réteg (40-2%) 1920 és 1930 közt már a relatív elsőséget is az ipar-forgalomnak engedte át. A legnagyobb megyei törvényhatóságban, Pest vm.-ben. a népesség két fő alkatelemének arányszáma véletlenül pontosan egybeesik (42-3 %); Budapest közvetlen környékének Pest megyéből való kiemelése után azonban 59-4 %-ra ugrik a földmíves elem hányada. A vidék agrárszínezetét domborítja ki viszont, hogy 25 vármegye közül 14-ben több mint 2/3-ra rúg az őstermelés képviselete. A maximum a Tanyavilág határán elterülő BácsBodrog megyéé (79-1%), ahol több elcsatolt községből és Szabadkából éppen csak a színtiszta agrárlakta külterületi részek maradtak magyar fennhatóság alatt. Megjegyzendő ') A második községkoszorú számbavételével valamivel még nagyobbra megy fel Budapest és környékének részesedése. a) Miért is Budapestet (és környékét) helyesebb külön országrészként kezelni; sőt az Alföld és a Dunántúl is további részekre osztható. Y. ö. Magyar Statisztikai Szemle 1932. évf. 1. és köv. 1. azonban, hogy azokban a megyékben, amelyek területéhez valamely önálló városi törvényhatóság is tartozik, az őstermelő nép aránylagos súlya rendszerint nyomasztóbb, mint ott, ahol csak megyei város van, mely a vármegye adataiban bennfoglaltatik, holott sokszor városiasabb, mint a közigazgatásilag magasabbra értékelt tj. városok némelyike. A mezőgazdaság és kertészet népességi hányadosa a legtöbb megyében csupán egészen lényegtelenül alacsonyabb, mint az egész őstermelésé, melynek arányszáma ennélfogva a mezőgazdaságra és kertészetre is jellemző. Az őstermelés úgynevezett egyéb ágai viszont (az erdészet) csak Heves megyében játszanak említésreméltóbb szerepet. Amit az őstermelés viszonylagos népességi súlyából elvesztett, annak egy része a bányászat, ipar és forgalom százalékszámainak emelkedésében jelentkezik. Ezt minden vármegyében megfigyelhetjük az egy Zemplén kivételével, ahol legfőképpen a mögöttes területeitől elvágott Sátoraljaújhely lélekszámapadása, kereskedelmi és közlekedési jelentőségének megcsappanása idézte elő a visszafejlődést. Az ipar-forgalom arányszámoszlopában a két végletet ugyanazoknál a megyéknél (Bács-Bodrog vm. 14-2 %, Komárom és Esztergom vm. 45-6%) találjuk, melyek— természetesen fordított szerepkörben — fentebb is a szélső helyeket foglalták el. Komárom és Esztergom k. e. e. vm. iparforgalmi lakosságában ezenfelül érdekes belső átcsoportosulás jelei is mutatkoznak ; stagnáló bányászatával szemben ugyanis ipara a fekvésbeli előnyöket ki tudta használni s népességeltartó kapacitása lényegesen megnagyobbodott. A bányásznépesség arányszámának magasságából kitetszőleg a föld belső kincseiből a mai Magyarországon még Nógrád és Hont, valamint Borsod, Gömör és Kishont k. e. e. megyéknek is jókora rész jutott ; a bányászat relatív jelentősége ugyan mindkét törvényhatóságban visszaesett (Nógrádban ezenkívül az abszolút szám is csökkent), ezzel egyidejűleg azonban Komárom, Esztergom megyéhez hasonlóan Nógrád és Borsod ipara is fejlődésképesnek bizonyult. A vidéki ipar legvirágzóbb telephelyeit ezidőszerint ebben a három megyében találjuk. Az ipari népesség arányszámsorából azonban leginkább Pest megye emelkedik ki 30-7, de a Budapestkörnyék nélkül már csak 19-7 %-nyi iparos népességgel;

1) itt persze a távolabbfekvő községkoszorú is még szorosan a főváros ill. Nagy-Budapest iparához tapad, a megye északi részei pedig a közeli bánya-iparvidékekhez. A kereskedelem és hitel körébe tartozó népesség megyénkint általában kielégítő fejlődése az egyoldalúságból való fokozatos kibontakozás, a fogyasztás szolgálatában álló szervek sűrűsbödésének előnyös jele, a közlekedési téren 1920 óta bekövetkezett lélekszámcsökkenés pedig elsősorban a vasúti üzem racionalizálásával áll kapcsolatban. A megyei népességben ez a két főcsoport végeredményben 3-5 ill. 3-4 %-ot kitevő lélekszámhányadosával jelentéktelen szerepet visz, míg az iparosság a megyékben is elég vastag (18-3, 1920-ban 15-3 %-os) réteget alkot. A közszolgálati és szabad foglalkozások vármegyénkinti százalékszáma felötlő kilengéseket alig mutat; egyedül Zemplén megye 1920. évi arányszámának — már megokolt — visszaszorulásaemlítésreméltó. A fegyveres erő keresőinek és eltartottjainak 1920-ban abnormis száma a békeszerződésben megszabott méretekhez képest általában alábbzuhant. Ennek ellen*) Komárom, Esztergom k. e. e. megyében 20-6%-ra rúg as ipar népességi százaléka. 2**