1930. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 2. Foglalkozási adatok községek és külterületi lakotthelyek szerint, továbbá az ipari és kereskedelmi nagyvállalatok (1934)

I. Általános jelentés - a) Szöveg - 2. A népesség megoszlása és fejlődése foglalkozási főcsoportok, valamint keresők és eltartottak szerint

20* kezője csak a trianoni határ mentén elterülő néhány megyében fordult elő s leginkább a vám- és határőrség szervezetének kiépítésével indokolható. A gazdálkodás különféle (főleg iparforgalmi) ágaiban munkát vállaló k. m. n. napszámosok megyei hányadosa eléggé ingadozó. Ez a talán legnyomorúságosabb helyzetben levő mnkásréteg nemcsak a városias, bánya- s iparvidékeken, hanem viszonylag a nagy magyar síkság néhány megyéjében is elég népes ; úgy látszik, hogy a népszámlálás a földmunkások, helyesebben a földmunkára is elszegődő munkavállalók egy részét évtizedről-évtizedre k. m. n. napszámosok közt mutatja ki.

1) Mind a 25 megyében hatalmasan megnőtt a nyugdíjasok stb. számaránya. És pedig nemcsak a tisztviselők és a különféle segédszemélyzet országszerte tömeges nyugalombaküldése miatt, hanem azért is, mert ezt az anyagilag nagyon sokat vesztett réteget a vidék olcsóbb lakás- és élelmiszerárai a városszéli településekre, a szülőfaluba csábítják vissza ; ezenkívül a menekült nyugdíjasok szerteáradása 1920 után is folytatódott. A házi cselédek aránya a megyei népességben jelentéktelen, az egyéb és ismeretlen foglalkozásúak arányszámnövekedése pedig több megyében az egészségügyi intézmények kiépitésével, a közintézetek gondozottainak, ápoltjainak, kihelyezettjeinek nagyobb számával magyarázható.

2) A tényleges népgyarapodási százalékok (1. 3. tábla) mérlegelésének az abszolút lélekszámadatok (1. 2. tábla) figyelembevétele az előfeltétele. A túlmagasra szökő népességfejlődési indexek ugyanis rendszerint kis vagy jelentéktelen lélekszámú foglalkozási főcsoportok végeredményben szerény méretű népességhullámzását fejezik ki. Ezt a legjobban a bányászatnál és az őstermelés egyéb ágainál lehet megfigyelni. Annál tanulságosabb az őstermelés (illetőleg külön a mezőgazdaság és a kertészet) és az ipar-forgalom népnövekedési rovatainak a párhuzama. Míg ugyanis a vármegyék földmíves népe tíz esztendő alatt alig 1'1%-os lélekszámtöbbletre tett szert, addig a bányászat, ipar, kereskedelem és közlekedés körében a népesség az 1920. évi lakosszám Vs-ével duzzadt meg. A megyék adatainak egyenkinti vizsgálata még feltűnőbb jelenségeket mutat. Például azt, hogy az őstermelők száma 9 megyékben még meg is fogyatkozott, így Csongrádban •—4-8, Tolnában —3-9, Komárom, Esztergom vm.-ben pedig —5-1%-kal. Hogy a 9 megye némelyikében az 1920 körüli agrárkonjunktúrán, illetőleg az 1930-as mezőgazdasági válságon kívül az egészségtelen földbirtokmegoszlás (nagybirtok túltengése) is okolható a kedvezőtlen fejlődésért, az abból is kitűnik, hogy jórészük a mezőgazdasági művelésbe vont területhez képest egyáltalában nem mondható túlnépesedettnek. Örvendetes viszont, hogy életerős agrárnépességfejlődés nyoma sem hiányzik, és pedig akkor is, ha néhány határszéli megye bizonytalanabb értékű adataitól eltekintünk. így elsősorban a szántó-stb. területhez viszonyítva elég ritkásan lakott Szatmár, Ugocsa, Bereg k. e. e. vármegyében — itt ma 8-9%-kal több őstermelő él, mint 1920-ban — és még sokkal inkább az ugyancsak nem túl sűrűn benépesedett Szabolcs, Ung

3) megyében, ahol az agrárelem 13-0%-os népgyarapodása egyenesen szenzációs. Holott a nagybirtok 1) A csupán napszámosoknak megnevezett földmíves napszámosok egy (kisebb) része is ebbe a kategóriába kerülhetett át. 2) Itt-ott az eltartott és eltartásos fogalmak felcserélése miatt is emelkedett az egyéb foglalkozásúak hányadosa. 8) Az egész népességnek a mezőgazdasági művelés alá vett területhez való viszonyítása útján nyert népsűrűségi számokat 1. Magyar Statisztikai Szemle. 1932. évf. 8. és köv. 1. Szabolcsban is a földterület elég nagy részét foglalja el. Igaz viszont, hogy a földbirtokreform eredményeképpen kisbirtokosságának a képviselete igen erősen megnőtt ; és azt sem szabad szem elől téveszteni, hogy Szabolcsban a népesség koreloszlása egészségesebb, fiatalosabb, szinte azt lehetne mondani, az agrárjelleg megőrzésére alkalmasabb, mint pl. túl a Dunán, ahol a munkabírókorúak rétege sokkal aránytalanabbul nőtt meg, úgyhogy a nagy munkásfelesleg a földtől elszakadni kényszerült. Szabolcs előnyére szolgál még, hogy Budapest vonzási köréből is távolabb esik. De mindezt tekintetbe véve is jellemző összefüggést láthatunk abban, hogy 1920 és 1930 közt az agrárnépesség szaporulata csak ott volt erőteljes, ahol még szinte korlátlanul újul meg a néperő ! A bányászat, ipar és forgalom nagy gyüjtőcsoportjában a tényleges népnövekedés hányadosa a Dunántúl megyéi közül csak Győr, Moson, Pozsony vm.-ben volt szembeötlő ; ide részben Győr tjv. elmaradt fejlődése áradt át,

1) míg Komárom, Esztergom k. e. e. megyében az ipar és a kereskedelem rendszerint karöltve járó szép fejlődését a bányásznépesség apadása kissé megfékezte. Konjunkturális okokkal, a bányászat 1920 körüli jobb s az ipar rosszabb helyzetével és talán még az üzemek jellegének határozottabb elválasztásával, tehát az adatbevallás helyességének emelkedésével is magyarázható az a körülmény, hogy a bányászat lélekszámveszteségével párhuzamosan az iparoselem megnövekedett ; ez az eset fordul elő például Nógrád és Hont k. e. e. vármegyében is. A Nagy Magyar Alföldön kevés gyárkémény füstölög; földje ásványi kincsekben nem bővelkedik s a tanyarendszer a kereskedelem virágzását sem segíti alő. Ipar-forgalmának képviselete tehát szerény s fejlődési indexei az alacsony abszolútszámok ellenére sem túlzottak ; egyedül Szatmár, Ugocsa, és Bereg megyében szökik 42-4%-ra népgyarapodási aránya, részben a szükségleteknek a népesség gyors szaporodásával kapcsolatos megnövekedése következtében. Bács-Bodrog megye ugyancsak magas arányszámát a mult népszámlálás hiányosságai miatt nem szabad teljes értékűnek elfogadni. Egyébként itt és azokban a megyékben, amelyeket az új választóvonal erőszakosan szelt el a határon túl fekvő valamely gócponttól, az ipar és kereskedelem élénkülése a viszonyokhoz való kényszerű alkalmazkodásban is magyarázatát leli. A Budapest-környék nélkül számított Pest megye iparos-és kereskedővilágánakigen lendületes, sőt közlekedésügyének is elfogadható fejlődéséről már megemlékeztünk. És arról is, hogy a Budapest körüli iparosodás a keresetnélküliség elég magas foka miatt sajnos részben csalóka ; a kereskedelem amúgyis egyenletesebb népességi expanziójára a munkanélküliség kevésbbé vet árnyékot. A közszolgálat és a véderő létszámtöbblete tulajdonképpen csak a Délvidéken, Bácskában, Baranyában feltűnő, ahol a megszállás után a közigazgatást újra kellett berendezni. Anyugdíjas elem szinte szabályszerűen nagy szaporulatátpedig ipar-bányavidékeken a segédszemélyzet tömegesebb nyugdíjazásával, általában pedig a vasutasság s a közalkalmazottak létszámapasztásával lehet indokolni. Az abszolút számok közül idekívánkozik annak megemlítése, hogy a mai Magyarország néperőtartalékának jelentős részét produkáló két megye : Szabolcs és Szatmár agrárlakosságának 1920—1930. évi lélekszámtöbblete (41.271 fő) csaknem ugyanakkora, mint az egész ország földmíves népességének szaporulata (45.152 lélek) ! 1) Mint Budapest körül, Győr környékén is megszaporodott azok száma, akiknek munkahelye maga a város, lakóhelye pedig a környék valamelyik községe.