1930. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 2. Foglalkozási adatok községek és külterületi lakotthelyek szerint, továbbá az ipari és kereskedelmi nagyvállalatok (1934)

I. Általános jelentés - a) Szöveg - 2. A népesség megoszlása és fejlődése foglalkozási főcsoportok, valamint keresők és eltartottak szerint

kivált Budapesten és övezetein halmozódott fel. Az agrártöbbség vásárlóerejének megcsappanása azonban a többi gazdasági ág fejlődése elé is tilalomfát rakott; az 1920—1930 folyamán természetszerű okokból, de az önellátás jegyében is nagy léptekkel előretörő ipar és bányászat elé is. Még pedig annál inkább, mert a városokban a lakáshiány folytán, a vidéken pedig a falusi lakóházépítési akció következtében fellángolt építkezési konjunktúra 1930-ban már szintén nagyon ellanyhult. A kultúrigényeknek az évtized közepétől megfigyelhető emelkedése, a fogyasztás átalakulása, a hétvégi és idegenforgalom fellendülése ugyan még 1930 körül is vitt friss vért az ország gazdasági vérkeringésébe; a közületi pénzügyek rosszabbodása, a külföldi kölcsönök szelepeinek bedugulása, a beruházások korlátozása, a vidéki hitelélet megerősödésének elakadása, a kezdődő devizanehézségek, az 1920 óta nagyon megélénkült bel- és külkereskedelem éppen 1930 táján kedvezőtlenre fordulása, az 1930. év legfeljebb gyenge közepesnek mondható termése viszont az ország gazdasági életére bénítólag hatott. A romló konjunktúra egyik aggasztó tüneteként az évtized záróéveiben a munkanélküliség is súlyosbodott. Növekedésének mértékét 1920-szal szemben sajnos nem lehet számszerűleg kimutatni, miután az 1920-as megfelelő statisztika hiányzik és mert a háborúvégi foglalkozási bizonytalanság, a foglalkozásváltoztatások gyakorisága a munka nélküliséget jórészben ellensúlyozhatta, illetőleg leplezhette. 1930-ban viszont a katonaság létszámának a trianoni méretekre — időközben történt — leszorítása, az olcsóbb női munkaerő keresőtevékenységének újabb (viszonylagos) fokozódása, a munkaképes kor felső határainak kitolódása, az általános elszegényedés folytán megnagyobbodott munkakínálat olyan tényezői a munkanélküliség emelkedésének, melyek tíz év előtt nem, vagy csak részben érvényesültek. A munkanélküliségi válság kiéleződésénél arra is tekintettel kell lenni, hogy 1930-ban azok az évjáratok torlódtak össze az alsó produktív korosztályban, melyeknek sorait a régi békebeli kivándorlás már egyáltalában nem, vagy csak rövid ideig— és így csekély mértékben— ritkította meg; a 20—40 évesek közül világháborús vérvesztesége csupán a 30 éven felülieknek volt, e veszteségek rendkívüli súlyosságát azonban a menekültek nagy száma egyenlíthette ki. Igaz, hogy a népesség 1920 óta kimutatott — elég feltűnő — vándorlási vesztesége teljes egészében az 1930-ban 20—40 évesek táborát tizedelte meg ; e születési évjáratok azonban már eleve annyira tömöttek, hogy a Trianon utáni kivándorlási többlet is csak keveset faraghatott le abból a különbözetből, mely az 1920-ban, ill. az 1930-ban 20—40 évesek száma közt, az utóbbiak száma javára fennáll. Figyelembevéve ,hogy az 1920 és 1930 között munkaképeskorba lépő évjáratok is éppen ebből az igen népes korosztályból valók, nem meglepő, hogy a gúzsbakötött magyar nemzetgazdaság az évtized végére nem tudott elég munkaalkalmat előteremteni ill. fenntartani. Ezeknek a momentumoknak felemlítése nagyon is halvány és hiányos képet adhat csak azokról a szorosan egymásbafonódó gazdasági és társadalmi eseményekről, valamint inditórúgóikról, amelyeknek folyományaképen a lepergett decenniumban oly mélyreható változások állottak elő a magyar nemzet foglalkozási struktúrájában. De nemcsak a gazdasági élet hullámzása, hanem néhány kisebb statisztikai módszerbeli eltolódás miatt is gondos mérlegelésre van szükség az 1920-as és az 1930-as felvétel egyes adatainak összehasonlításánál. Foglalkozási statisztikánk ugyan ezúttal is nagyban-egészben a korábbi népszámlálások nyomdokain haladt, mert anyagának nemcsak a tíz évvel ezelőtti eredményekkel, hanem (persze a kényszerű területi korlátok között) a békebeli adatokkal való egybevetését is csak így lehetett biztosítani. Az 1930. évi feldolgozási művelet tehát a foglalkozási alcsoportokba való besorozás alkalmával a megszokott kétféle módon járt el: az iparforgalmi foglalkozásokat illetőleg az ú. n. objektív hivatást (vállalati foglalkozást) tekintette irányadónak, vagyis nem saját megnevezett szakmájuk, hanem a munkaadó üzletének, vállalatának gazdasági célja és rendeltetése szerint csoportosította a megszámlált egyéneket; míg a többi foglalkozási kategóriát illetőleg szabály szerint a szubjektív, egyéni (személyes) foglalkozás szolgált a csoportosítás alapjául.

1) A foglalkozási rendszer

2) alapjainak változatlansága mellett a fejlődés természetes rendjének megfelelően az egyes foglalkozási alcsoportok bővítésének, továbbtagolásának szüksége, mint minden népszámlálásnál, ez alkalommal szintén felmerült. Ezen túlmenőleg azonban az 1930. évi foglalkozási feldolgozás néhány olyan módosítást is végrehajtott (a kisbirtokos és kisbérlő napszámosok és a földmives napszámosok egyöntetű, de az 1920. évitől némileg eltérő csoportosítása, a háztartásvezető háziasszonyok és az egyéb eltartottak különválasztása stb.), amelyeket, legalább is a részletadatok taglalásánál,nyomatékosan kell figyelembe venni. A fejlődés nagy vonalainak felismerését természetesen e módszerbeli eltérések nem nehezíthetik meg. 2. A népesség megoszlása és fejlődése foglalkozási főcsoportok, valamint keresők és eltartottak szerint. A) Országos eredmények. A népesség foglalkozási főosztályok szerint való tagozódása az ország közgazdasági szerkezetének mintegy keresztmetszetét tárja elő. Keresők és eltartottak szerinti megoszlása pedig egyrészt a termelő erő, másrészt a nemzeti munkában közvetlenül résztvevő rétegekre nehezedő teher nagyságának a meghatározására nyújt módot. 1920. évi népszámlálásunk rendkívül érdekes, de átmeneti időben regisztrálta a mai Magyarország népességi jellemvonásait.») Bizonyos mértékig ugyan a legújabb állapotfelvétel is nyugtalan időszakra, a válság fokozódásának napjaira esett,, de a tíz évvel előbbinél mégis csak megállapodottabb, kiala*) A feldolgozási rendszer e — részben természetszerű — kétfélesége nemcsak a magyar statisztikának sajátos vonása, hanem számos külföldi államé is. (L. Zahn, Friedrich : Beruf und Berufsstatistik. Handwörterbuch der Staatswissenschaften. IV. Auflage. II. Band. 524—581. 1. Jena, 1924. — Meerwarth, Rudolf: Nationalökonomie und Statistik. Berlin-Leipzig, 1924. — Hiess, Franz : Methodik der Volkszählungen. Jena, 1931.) Ez legfőképen a «foglalkozás» fogalmi meghatározásának nehézségeivel, az egyes foglalkozás-csoportok eltérő gazdasági jellegével, a foglalkozási statisztika feladatainak sokszínűségével magyarázható. Némi korrektivuma Magyarországon is van, amennyiben a jelen közleményből még hiányzó ú. n. foglalkozás-demografiai feldolgozásoknál az ipari szakmákat illetőleg is a tulajdonképeni hivatás, a személyes foglalkozás volt az irányadó. ') V. ö. a foglalkozások 1920. évi rendszeres névjegyzékét, mely nagyban-egészben azonos az 1930. évivel, a. Magyar Statisztikai Közlemények, Üj sorozat, 72. kötetében. (Az 1920. évi népszámlálás. III—IV. rész.) *) L. főleg Laky Dezső dr. : Budapest székesfőváros népességének fejlődése 1900-tól 1920-ig különös tekintettel a fejlődés gazdasági rugóira. I. és II. rész. (Statisztikai Közlemények 55. kötet 2. sz. és 57. kötet 1. sz.)