1920. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 6. Végeredmények összefoglalása (1929)

I. Általános jelentés - E) A népesség foglalkozása

67* Fő- 8 középiskolát iskolát Együtt végzett Együtt Közszolg. és szabad foglalkozások 19 498 517 Az őstermelésnél (a tisztviselőkön kívüljT 2.563 5.339 7.902 Az iparforgalomnál (a tisztviselőkön kívül) 3.320 18.115 21.435 A véderőnél (a tisztviselőkön kívül) 297 2.201 2.498 Egyéb foglalkozásoknál (főkép a 6.628 14.894 21.522 nyugdíjasoknál) összesen.,, 12.827 41.047 53.874 Az iskolai végzettség alapján az értelmiséghez számíthatókkal együtt az értelmiséghez tartozók száma 541.046-ra egészül ki, és ha az iskolai végzettség alapján idesorolt keresők eltartottjait is számba vesszük, az értelmiség teljes száma a mai területen 550.000-re becsülhető. 1910-ben az egész Magyarbirodalom területén az értelmiséghez tartozók ekként körvonalozott számát 900.000-re becsülhettük. Az országterület és népesség kétharmadának elvesztése után a mai területen 1920-ban az 1910. évben konstatált értelmiségnek majdnem kétharmada (61'2%-a) találtatott. A magyar nemzet a Kárpátok és az Adria között elterülő egész Magyarbirodalom szellemi vezetésére és irányítására hivatott széles társadalmi réteget termelt ki, melynek zöme természetesen kulturális és gazdasági tekintetben az elcsatolt részek fölött álló mai területen helyezkedett el, ahová még az ú. n. utódállamok által elfoglalt területekről 1918. és 1920. közötti években sokan kényszerültek közülük az üldöztetések elől menekülni. Ez a főoka a mai területen az értelmiség összezsúfolódásának. A «Függeléh) 26. és 27. sz. táblázatai a teljes egészében megmaradt 20 törvényhatóságról az értelmiségi keresők foglalkozási megoszlását és a közszolgálat értelmiségi keresőinek közszolgálati ágak szerint való megoszlását tartalmazzák 1910és 1920-ról. Világosan tájékoztatnak ezek az adatok úgy az egész értelmiségnek, mint a tulajdonképeni értelmiségnek az utolsó 10 év alatt történt számbeli és az összes keresőkhöz viszonyított aránylagos emelkedéséről. Táblázatunkban (75. sz. tábla 1. a 108. lapon) csupán az értelmiséghez tartozó keresőknek a megoszlását tüntetjük fel (a csak iskolai végzettségük alapján az értelmiséghez sorolhatók nélkül) a legfőbb foglalkozási csoportok és törvényhatóságok szerint. Az értelmiségi keresőknek több mint a fele, 51'3%-a, a tulaj donképeni értelmiség soraiból kerül ki, további 42-1 %-a pedig az iparforgalmi foglalkozásokban alkalmazott tisztviselőkből. Az értelmiség arányszámai azokon a helyeken magasabbak, ahol élénkebb a gazdasági élet, miáltal nagyobb számú tisztviselőre is van szükség és több szabadfoglalkozást üző jut keresethez, vagyis a városokban, de kivált az ipari jellegű városokban. A városokban általában 17-s% az értelmiség aránya, míg a vidéken csak 3-4%. Az ipari jellegű városokban kivétel nélkül 10%-on felül van az értelmiséghez tartozók aránya. így Budapesten 22-4%, Sopronban 13-7%, Győrött és Miskolcon 13'0%, Pécsett és Debrecenben 10-9%, Székesfehérvárott 10'4%. Lélekszámra nézve második legnagyobb városunkban, Szegeden már csak 8-6% az értelmiséghez tartozók aránya s a városok közt a legalacsonyabb Hódmezővásárhelyen (3'5%), ahol már a vidék népességében elfoglalt aránynál csak egytized százalékkal magasabb az értelmiséghez tartozóké. A vármegyék közül Pestnek van aránylag a legszámottevőbb intelligenciája (5'0%), a legkevesebb pedig Torontálnak (1'6%). A tulaj donképeni értelmiségnek a különböző értelmiségi csoportok szerint való megoszlását a 76. sz. tábla (1. a 109. lapon) tárja föl törvényhatóságonkinti részletességgel. E táblázatból megállapítható, hogy a tulaj donképeni értelmiség zöme két nagy csoportra oszlik, melyeknek egyike a tanügy (32*6%), másika a közigazgatás (26'8%). A fennmaradó részből körülbelül egyforma arányban osztozik a közegészségügy (11'7%) és az igazságszolgáltatás (10'6%) és valamivel gyengébben az egyházi szolgálat (6*9%). A tulajdonképeni értelmiségi keresőknek 8'1%-a a tudományos és egyéb közérdekű társulatok, továbbá az irodalom és művészet csoportjaiban működők sorából kerül ki, míg a törvényhozás csoportja 0'2%-nyi töredéket alkot. Az egyes csoportok arányszámai az egyes városi törvényhatóságok között és az egyes vidéki törvényhatóságok között e két utolsó csoport kivételével nem mutatnak nagyobb szélsőségeket. A közigazgatás erősebben túltengő arányszámait csak Komárom-Újvárosban és Ung vármegyében látjuk. Mindkét törvényhatóság oly nagy mértékben csonkult meg a trianoni határmegvonás következtében, hogy régi területének csak egy foszlánya maradt és a népszámlálás idején odaszorult az egész terület közigazgatását ellátni hivatott tisztviselő-személyzet. A tudományos és egyéb közérdekű társulatok stb.hez, továbbá az irodalom- és művészethez tartozó értelmiségi keresőknek jóval több mint a fele a fővárosban tömörül. A 77. sz. táblán (1. a 110. lapon) közszolgálati ágak és fontosabb alcsoportok szerint a tulaj donképeni értelmiséghez tartozó keresők vallási és anyanyelvi megoszlását is közöljük, kiegészítve a magyarul tudásra vonatkozó adatokkal. A tulaj donképeni értelmiség 93'7%-ban magyar és 4'8%-ban német anyanyelvű, más anyanyelvűek egyenkint a százaléknak csak a tizedeivel kifejezhető arányban vannak közöttük. A magyar anyanyelvűek 90%-on aluli arányait csak a nevelők- és korrepetitoroknál látjuk (4r8%), kik között természetesen túlnyomó az idegen országbeli és különösen a német anyanyelvű (53*6%), továbbá az ének- és zeneművészek között (74*7%), akiknek 17"8 %-a szintén német, majd az egyéb k. m. n. szabadfoglalkozásúak között (82*2%), kikből 8-8% német és 7*3% egyéb anyanyelvű (külföldi), végül az egyházi szolgálatban (88'7%). A magyarul tudás megoszlása általános, 99—100%-os az alcsoportok túlnyomó többségében, a legalacsonyabb arányost:*