1920. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 6. Végeredmények összefoglalása (1929)

I. Általános jelentés - E) A népesség foglalkozása

68* kat az imént felsorolt ágazatoknál látjuk leginkább. Korántsem ilyen homogén azonban a tulajdonképeni értelmiséghez tartozó keresők összessége felekezeti szempontból. A felekezet szerint való összetétel továbbá itt egészen más, mint az egész népesség felekezeti összetétele. A tulaj donképeni értelmiséghez tartozó keresők között a római és görög katholikusok, a reformátusok, továbbá még a görög keletiek sokkal alacsonyabb arányban szerepelnek, mint általában az egész népességben, az ágostaiak, unitáriusok, az «egyéb» felekezetűek, de kivált az izraeliták ezzel szemben pedig sokkal magasabb arányokkal. A római katholikusok arányszámának a tulajdonképeni értelmiségi keresők között tapasztalt alacsony volta azonban nem terjed ki általánosan minden ágazatra, mert a törvényhozásnál, a közigazgatási szolgálatban, az egyházi szolgálatban és a tanügynél az arányszám a katholikusoknak az ország népességében elfoglalt aránya körül mozog. Azokban az ágazatokban pedig, ahol a római katholikusok aránya a tulaj donképeni értelmiségi keresők között alacsony, majdnem minden alcsoportban nem a reformátusok és az aránylag csekély számú ágostaiak, görög keletiek, unitáriusok és «egyéb» felekezetűek, hanem egyedül az izraeliták magas arányszáma következtében szorul le. így az ügyvédek, ügyvédjelöltek és az ügyvédi Írnokok alcsoportjában, továbbá a YI—IX. főcsoportokban. Minthogy az értelmiség több ágazatában a főbb felekezetekhez tartozók arányszámai elsősorban aszerint alakulnak, hogy mennyi közöttük az izraelita, fontos annak az ismerete is, hogy az értelmiséghez tartozó keresők között az egyes jelentősebb csoportok és foglalkozások szerint mekkora az izraeliták aránya. Az erre vonatkozó törvényhatóságonkinti adatok a 78. sz. táblázaton (1. a 111. lapon) foglaltatnak. 100 kereső értelmiségi közül legtöbb zsidó a kereskedelmi (46'4), az ipari (39"i) és a gazdasági (22*3) tisztviselők között van. A közszolgálatnál és a szabadfoglalkozásoknál csak 13'3 izraelita esik 100 keresőre, de ha ezt a főcsoportot felbontjuk, kitűnik, hogy egyes ágazatokban, így az igazságszolgáltatásnál és a közegészségügynél a keresőknek már valamivel több-kevesebb mint egynegyede izraelita. Az igazságszolgáltatásnál ezt az arányt az ügyvédek között levő sok zsidó (50*6%), a közegészségügyi szolgálatban pedig a sok zsidó orvos (46"4%) emeli oly magasra. Minden foglalkozási ágazatban feltűnő a különbség a városi és vidéki értelmiségi keresők között a zsidóság arányait tekintve. A városi ügyvédeknek és kereskedelmi tisztviselőknek több mint a fele, a városi orvosoknak és ipari tisztviselőknek is közel a fele zsidó. Általában véve a zsidók az értelmiségi pályák közül a magántisztviselői pályákat (különösen kereskedelem és ipar), a közszolgálat és szabadfoglalkozás ágazatai közül a hasznot haj tó foglalkozásokat (ügyvéd, orvos) foglalják le főként a városokban való elhelyezkedésben. Ha a «Függelék» 28. sz. tábláján a 20 teljes egészében megmaradt törvényhatóság összehasonlítás céljából közölt 1910. és 1920. évi adatait nézzük, az értelmiségi kereső egyének között az izraelitáknak mindenütt alacsonyabb arányait látjuk 1920-ban,mint 10 év előtt. Ezt jórészt közvetlenül a népszámlálás előtt történt tömeges kikeresztelkedéssel lehet magyarázni. amely leginkább az értelmiségi osztályokban elhelyezkedett zsidóknál volt gyakori. 7. A népesség demográfiai viszonyai foglalkozásonként. a) Korviszony ok. Az egyes, foglalkozásokhoz tartozók korösszetétele a foglalkozások természete szerint igen különböző. A 65. sz. tábla (1. a 97. lapon) adatai is szembetűnő különbségeket tüntetnek fel az egyes foglalkozások között kormegoszlás tekintetében még akkor is, ha a keresőket eltartottjaikkal vesszük számba. Gazdaságtársadalmi szempontból azonban fontosabb maguknak a termelésben résztvevőknek, vagyis tisztán a keresőknek korviszonyait vizsgálgatni. Az őstermelésnek és az iparforgalomnak az arányszámai egymáshoz és természetesen az országos átlaghoz is közel alakulnak, mert hiszen a legnagyobb tömeget e két foglalkozási csoporthoz tartozók alkotják. Az őstermelésnél a kormegoszlás — mondhatnók — ellapultabb, mint az iparforgalomnál, mert előbbinél a gyermek- és öregkor magasabb arányokkal van képviselve és a legproduktívabb kor sem csúcsosodik ezért annyira ki, mint az iparforgalomban. A véderőnél a keresőknek 92 "0%-os többsége a 20—39 évesek között van, a házicselédeknek is a zöme a két legproduktívabb korcsoportban, a 15—19 és 20—39 évesek között oszlik meg. A nyugdíjasok stb. túlnyomó többségét már a legidősebb korcsoportokban találjuk. A kormegoszlási adatokat nemek szerint a 66. sz. tábláról (1. a 98. lapon) olvashatjuk le, mely azt mutatja, hogy a kereső férfiak közül legtöbb fiatalkorú — 20 éven aluli — a házicselédeknél (24'4%), az őstermelésnél (22*4%), a k. m. n. napszámosoknál (21'5%), továbbá még az iparban (20'3%), a legkevesebb viszont — a nyugdíjasokat és a véderőt nem tekintve — a közszolgálat- és szabadfoglalkozásúaknái van (2-9%). A férfi keresők között öregkorú (60 éven felüli) legkevesebb a bányászatnál (3'1%), a közlekedésnél (4'0%) és általában véve az iparforgalomnál (6*

4%) (a véderőről nem szólva), legtöbb természetesen a nyugdíjasoknál (58'3%) található. A kereső nők közül legtöbb fiatalkorú a házicselédek között (39'5%) és a bányászatnál (38-5%) van, tudjuk azonban, hogy a bányászatnál a nők szerepe jelentéktelen. b) Családi állapot. A korviszonyok alakulásával szorosan összefüggő az egyes foglalkozások népességének családi állapot szerint való összetétele, amire vonatkozó adataink a 67. sz. táblázaton (1. a 99. lapon) találhatók. A házasok arányszáma legkedvezőbb a legproduktívabb korcsoportokkal tömött közlekedésnél és a kisszámú «egyéb» őstermelésnél, legalacsonyabb a házicselédeknél. Az özvegyek aránya igen nagy szélsőségek között mozog az egyes foglalkozási csoportokban (a nyugdíjasoknál 28'8%, a véderőnél 1'2%). A kereső férfi-