1920. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 6. Végeredmények összefoglalása (1929)

I. Általános jelentés - D) Általános népleírás

kednek a vidék arányszámai a városokéi közelébe, de még ott is jóval alacsonyabban zárulnak. Országrészenkint és különösen törvényhatóságonkint is igen különbözően alakulnak ezek az arányszámok. A Dunántúl legtöbb törvényhatóságában például a népességnek több mint a fele végezte el legalább a 6 elemiiskolai osztályt, ennek folytán az országrész ezen arányszáma is (47"2%) magasan az országos arányon felül alakul, sőt a városi népességre vonatkozó arányszámot is megközelíti. De a legalább 4, 6, 8 középiskolai osztályt és főiskolát végzettek arányai már a Duna-Tisza közén messze a Dunántúl ugyanezen arányai fölé emelkednek, sőt az országos arányokat is túlszárnyalják. Természetesen a főváros idézi elő itt a legmagasabb műveltséget jelző arányok kedvező alakulását, mert hiszen ugyancsak ez országrészben fekvő két nagy külterülettel bíró törvényhatósági jogú városban, Hódmezővásárhelyen és Kecskeméten, találjuk az összes törvényhatósági jogú városok között a legrosszabb arányokat. Az alapműveltség, az írni-olvasni tudás elterjedtségének adatainál Szabolcs és Szatmár vármegyék voltak a sor legvégén, a magasabb műveltségi fokozatok szerint való osztályozásnál, azonban e két vármegye több megyei törvényhatóság fölé kerekedik. A legrosszabb arányok ugyanis BácsBodrog vármegyében találhatók, ahol a főiskolát a népességnek csak 0'i% 8 középiskolát 0'5%-a, a 6 középiskolát 0'7%-a és a 4 középiskolát is csak 1*5 %-a végezte. A magasabb műveltségi fokon álló népesség igen alacsony arányait látjuk még Torontálban, továbbá Baranya, Bihar és Hajdú vármegyékben. A nők a 4, 6 elemi iskolát és a 4 középiskolai osztályt végzettek között fokozatosan valamivel alacsonyabb arányban vannak, mint a férfiak. A női népesség túlnyomó részének kiképzése azonban a 4 középiskolai osztály elvégzésével megszűnni látszik, mert a 6, 8 középiskolai osztályt, valamint a főiskolát végzettek között a nők igen alacsony arányokkal szerepelnek a férfiak mögött. Ha a műveltségi fokozatokba soroltak arányát a korcsoportokkal vetjük egybe, azt látjuk, hogy a főiskolát végzetteknél a 30—39 éves, a többi fokozatokban pedig a 20—29 éves korúaknái kulminálnak az arányszámok, az öregkor felé pedig fokozatosan hanyatlanak. A négy legmagasabb műveltségi fokozatban messzire kiemelkedő arányokkal szerepelnek a felekezetek közül az unitáriusok és a zsidók. A megfelelő korosztályokban a zsidóknak már közel a fele, 43'1%-a, az unitáriusoknak is majdnem egyharmada, 29*9 %-a, 4 középiskolai végzettséggel bír. Hat középiskolát végzett az unitáriusok közül minden ötödik (20'5%), a "zsidók közül is csak valamivel kevesebb (19-4%). Teljes középiskolai végzettsége van minden száz unitárius közül 16'6-nek és a zsidók közül 13'6nek. Az unitáriusok közül 8'6%, a zsidók közül minden 20-ik (5-o%) főiskolát végzett. Messzire kiugró arányok ezek, ha meggondoljuk, hogy a főiskolát 41* végzettek országos aránya a 20 éven felüli népességnek 1'6%-a, a 8 és 6 középiskolát végzetteké a 15 éven felüli népességben 3-8%, illetve 5-i% és a 4 középiskolát végzetteké a 12 éven felüli népességben 10"5%. Az országos arányokat a négy legmagasabb műveltségi fokozatban az »egyéb» alatt összevont vallásfelekezetűeken kívül csak az ágostaiak haladják meg mindenütt valamelyest. Az alapműveltség (írni-olvasni tudás) elterjedtségének tekintetében — amint láttuk — a reformátusok a római katholikusok előtt sorakoztak; a magasabb műveltségi fokozatok szerint való megoszlásban azonban a római katholikusok a reformátusokat sorban megelőzik. A legrosszabb arányokat a két görög felekezetnél, legkivált a görög katholikusoknál találjuk. Az egyes nemzetiségek között már nincsenek akkora szélsőségek a magasabb iskolai képzettség tekintetében, mint a felekezetek között. A négy legmagasabb műveltségi fokozatban azonban a magyarság fölénye domináló és a jelzőszámok a magyaroknál az országos arányokon is felül alakulnak. Érdekes azonban, hogy sorrendben a magyarok után nem a németek, hanem a ruthén anyanyelvűek következnek a három legmagasabb műveltségi kategóriában. Sőt, ha a 40—49 éves férfiaknak a három legmagasabb műveltségi fokozatban való megoszlását vizsgáljuk anyanyelv szerint, azt látjuk, hogy a ruthének itt még a magyarokénál is jóval magasabb arányokkal szerepelnek. A ruthének oly csekély számban élnek jelenlegi határaink között (mindössze 1.500 lélek), hogy tulaj donképen az «egyéb» anyanyelvűek rovatában volna a helyük és csupán azért nem soroztuk őkét oda, hogy a megelőző népszámlálási adatokkal való egybevethetőséget, ahol csak lehetséges, biztosíthassuk. Nagy óvatossággal kell azonban a viszonyszámok olvasásánál eljárni az öszszes népességhez mért rendkívül kis számú csoportok adatainál. így a ruthének műveltségi jelzőszámainak kellő értéke az összességhez való viszonylatban csak akkor ítélhető meg, ha abszolút számadataikat is ideiktatjuk. Az összesen 1.223 főnyi 15 éven felüli ruthén közül legalább 6 középiskolai végzettsége csupán 37-nek van, ebből legalább 8 középiskolát végzett 30, ezek közül főiskolai végzettsége 11-nek van. Ezek az összességhez való viszonylatban elenyészően csekély számok a 15 éven felüli ruthének ugyancsak maroknyi összlétszámához viszonyítva rúgtatják oly magasra műveltségi jelzőszámaikat. Ha már most a ruthéneket és az «egyéb» alatt összefoglalt anyanyelvűeket — akik között igen sok a fővárosban élő művelt külföldi — nem tekintjük, a legmagasabb műveltségi fokozatokban a magyarok után a németek, majd a szerbek következnek sorrendben. A szerbek a főiskolát végzettek kategóriájában még meg is előzik valamivel a németeket. A magyar intelligencia óriási fölényét leginkább a következő összeállításból látjuk meg, mely a legmagasabb műveltségi kategóriák szerint részletezi az egyes nemzetiségek arányszámait: