1920. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 6. Végeredmények összefoglalása (1929)

I. Általános jelentés - D) Általános népleírás

38* Az európai nagy nyelvek közül, különösen az olasz nyelvtudásnak térhódítását látjuk a magyar anyanyelvűek között, ha figyelembe vesszük, hogy 1910-ben az anyaország magyarságából csak 16.736 beszélte az olasz nyelvet, míg 1920-ban csupán a mai terület magyar anyanyelvű lakosságából jóval több : 18.104 tudott olaszul. Az olasz nyelvismeret ilyfokú elterjedésének speciális oka az, hogy a hosszas olasz hadifogság alatt magyar katonáink nagyszámban sajátították el az olasz nyelvet. Hasonló ok magyarázza a magyar anyanyelvűek között az orosz nyelvnek feltűnő elterjedtségét 1920-ban. Az országban mindössze 4.007 oroszt talált a legutóbbi népszámlálás (kik majdnem mind itt visszamaradt volt orosz hadifoglyok), ezzel szemben a magyar anyanyelvűek közül 24.475 tud oroszul s tekintve, hogy még 1910-ben oroszul az egész Magyarbirodalom magyar anyanyelvű népességéből alig-alig tudtak egynéhányan, nyilvánvaló, hogy szintén csak hosszas orosz hadifogságot szenvedett katonáink hozták magukkal az orosz nyelv ismeretét. A nyugati nagy nyelvek közül a franciának és az angolnak az ismerete mai területünkön, különösen a magyar és német anyanyelvűek között 1920-ban aránylag sokkal elterjedtebb, mint 1910-ben a Magyarbirodalomban volt, mert akkor a Magyarbirodalomban összeírt magyarságnak csak 0'82%-a, a németeknek 0'62%-a tudott franciául és a magyaroknak 0'36%-a, a németeknek 0-48%-a tudott angolul. A művelt nyugati nyelvek mentől szélesebb körben való elsajátítására most jobban reá vagyunk utalva, mint amikor Ausztriával közös monarchiában éltünk, tehát a művelt nyugati nyelvek elterjedtségének még nagyobb arányait várhatjuk a következő népszámlálás adataiból. 9. A népesség műveltsége. Többször történik hivatkozás a magyarság kulturális fölényére a Magyarbirodalom kötelékében élt többi nemzetiségekkel szemben. Tegyünk már most az alapműveltség, az írni-olvasni tudás, adatainak tárgyalásánál egy kis összehasonlítást a tíz év előtti és a mostani állapot között. 1910-ben a Magyarbirodalom területén a népességnek 56*4%-a tudott írni-olvasni. Az írniolvasni tudóknak ugyancsak 1910. évi adata a Trianonban körvonalozott határokon belül, ahol úgyszólván kizárólag magyarok élnek, 68'3% volt. Azon a területen tehát, melyet egységes tömegű magyarság lakott, az alapműveltség 11 "9-el magasabb fokon állott. Hozzá kell azonban tennünk, hogy az idegen uralom alá került részeken élő több mint három és félmilliónyi és nagyrészt a városokban élő művelt magyarság még emeli az elveszett részeken élő népesség műveltségi fokát. De kapcsoljuk ki az általános műveltség dolgában elmaradottabb társországokat és ejtsük meg az összehasonlítást a hat éven felüli népesség alapműveltségi adataira vonatkozóan. A magyar anyaországban 1910-ben a hat éven felüli népességnek 68'7%-a tudott írni-olvasni, ugyancsak 1910-ben az ország trianoni határai között 80"3% volt a hat éven felüli népességből az írniolvasni tudók aránya. íme az alapműveltségi adatoknak ezen felosztás szerint való alakulása is az országban együtt élt többi nemzetiségek fölött az egységes tömegű magyarság kulturális fölénye mellett tanúskodik. A trianoni határok közé szűkített országterületen 1910 óta az alapműveltség terjedése továbbra is hatalmas léptekkel halad előre. Az összes népességből írni-olvasni tudók 1910. évi 68'3%-os aránya 1920-ban már 76-4%-ra javult, a hat éven felüli írniolvasni tudóké pedig 80'3%-ról 84'8%-ig emelkedett (30. sz. tábla az 58. lapon). Az 1920 óta még szélesebb terjedelemben kibontakozó kultúrpolitikai intézkedések és különösen a tanyai iskolák számának növelése, meg az iskolánkívüli népnevelés rendszeresítése feljogosítanak arra a reményre, hogy a következő népszámlálás a hat éven felüli írástudatlanoknak még jelentéktelenebb számát fogja megállapítani. A városokban egytizedet sem tesz ki az analfabéták aránya, de a vármegyékben is alig valamivel alacsonyabb az arány az országosnál. A vármegyékben ezzel szemben a javulás (4'9) sokkal nagyobb, mint a városokban (2 '7). Az egyes törvényhatóságok hat éven felüli népességéből a legtöbb írni-olvasni tudót Sopron városban (96'i%) és Budapesten (94"7%) találjuk. 90%-on felül emelkedő arányokat még 6 dunántúli törvényhatóságban és Miskolc törvényhatósági jogú városban látunk. Legrosszabbul áll e tekintetben a vármegyei törvényhatóságok közül Szabolcs (71'0%), a városiak közül pedig Kecskemét (77'2%). A legnagyobb javulás az immár csak 2 községből álló Ung vármegyénél mutatkozik (12'9); ez főképen annak a következménye, hogy a népszámlálás idején a vármegye menekült tisztviselői kara a vármegye borzasztóan megcsonkult kicsinyke területére szorult. Ung vármegyétől eltekintve azokban a vármegyékben tapasztaljuk a javulás legnagyobb mértékét, ahol az elmaradottság a legkirívóbb volt, pl. Torontálban 8'7, Abaúj-Tornában 7*3, Szabolcsban 6-8% stb. Az írni-olvasni tudók arányát az egyes korcsoportok szerint feltüntető adatoknál a 32. sz. táblán (1. a 60. lapon) ugyancsak azt látjuk, hogy a 20—29 éves korúak között van a legtöbb írni-olvasni tudó. Ettől a korcsoporttól úgy lefelé, mint felfelé fokozatosan csökkenő arányszámokkal találkozunk. A fölfelé menő korcsoportokba tartozóknál az írniolvasni tudás elsajátítására alig van kilátás; az arányszámok javulására a következő évtizedekben tehát csak azon az alapon lehet számítani, hogy az analfabétákkal a mai mértékben telített idősebb korosztályok kihalnak és helyükbe az írni-olvasni tudást szélesebb körben elsajátított, ma még fiatalabb rétegek kerülnek. Az egyes korcsoportokban az írni-olvasni tudók városi és vidéki viszonyszámai között ugyancsak a 20—29 éveseknél van a legkisebb különbség (3'6) és a lefelé, valamint különösen a felfelé menő korcsoportokban ez a különbség mindinkább nagyobbo-