1920. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 6. Végeredmények összefoglalása (1929)

I. Általános jelentés - D) Általános népleírás

35* ben találhatunk, ahol csak akkor merül föl a közvetítő magyar nyelv ismeretének az elkerülhetetlen szüksége, ha abból a tömörülésből kimozdulni kénytelenek. Végig menve a törvényhatóságok során, azt tapasztaljuk, hogy egyedül Sopron vármegye kivételével az összes nem magyar anyanyelvűeknek minden törvényhatóságban az abszolút többséget elérő és túlnyomórészt jóval meghaladó száma tudott magyarul. Sopron vármegyében ugyanis a németeknek (akik mellett még csak a 67'5%-os arányban magyarul is beszélő horvátok vannak nagyobb számban, de az összes többi nem magyar anyanyelvűek csak jelentéktelen töredéket alkotnak) 72"6%-a csakis anyanyelvén beszél. A csak anyanyelvükön beszélők ily magas arányát egyetlen más törvényhatóságban vagy nemzetiségnél sem látjuk. A magyarul tudásra vonatkozó adatokat a mai terület törvényhatóságai szerint az 1910. évi állapottal szembeállítva a 24. sz. táblán (1. a 49. lapon) találjuk. A magyarul tudók számának apadását Pécs, Baja, Hódmezővásárhely törvényhatósági jogú városokban és Bereg vármegyében látjuk csupán; mindeme törvényhatóságokban azonban a népesség is megcsökkent 1910-ről 1920-ra és ez természetesen a magyarul tudók számának a fogyatkozásával is járt, arányszámaik azonban ezeken a helyeken is emelkedtek. Hasonló, csak épen fordított arányban ható ok hozta létre pl. Komárom-Űjváros törvényhatósági jogú városnál a magyarul tudók 64*8%-os növekedését. A magyarul tudás terjedése végeredményében meghaladja a népesség szaporodási arányát, mert hiszen a népesség csak 4'9%-kal, a magyarul tudók ellenben 6'4%-kal szaporodtak a mai területen 1910. év óta. A magyarul tudók aránya legalacsonyabb Moson vármegyében (78-o%), bár itt is 8'0%-os szaporodásukat látjuk. Hét további törvényhatóságban a 80%-ot meghaladja, az összes többi törvényhatóságban pedig 90—100% között mozog az arányuk. A magyarul nem tudók száma öt törvényhatóság kivételével mindenütt (összesen 93.273-el) csökkent. Az öt törvényhatóságban az emelkedés mindössze is csak 946-ot tesz ki. A nem magyar anyanyelvűek, valamint az összes népesség közül a magyarul tudók arányának csekély mérvű visszaesését csak a kettészakított Győr vármegyében és Komárom-Űjváros törvényhatósági jogú városban tapasztaljuk. Előbbiben egytized, utóbbiban egy egész százalékkal kisebb az összes népességből magyarul tudók száma mint 1910-ben volt, azonban mindkét helyen a magyarul tudók erős számszerű gyarapodását látjuk. A magyar nyelvismeret elsajátításának a folyamata a városokban gyorsabb mint a vidéken. A 25. sz. táblán (1. az 50. lapon), ahol a magyarul tudók számát és arányát közöljük az utolsó két népszámlálás szerint, azt látjuk, hogy a városokban és a 10.000 léleknél népesebb községekben lakó nem magyar anyanyelvűek közül a magyarul tudók aránya 1910-ről 1920-ra 69'4%-ról 79'4%-ra emelkedett. Ezzel szemben a vidéken az emelkedés már kisebb mérvű : 55'3%-ról 64'2%-ra növekedett a magyarul tudók aránya a nem magyarok között. Az itt felsorolt 98 városban és községben Sopron, Kőszeg, Mór, Bácsalmás és Soroksár kivételével mindenütt a száz százalékhoz igen közel jár vagy azt el is éri a magyarul tudók aránya. Az imént említett öt község közül csak Kőszegen esett vissza az arány (85'8%-ra az 1910. évi 88'2 %-kal szemben) a többiben a magyarul tudás erős gyarapodását látjuk. Nézzük már most, hogy az egyes felekezetek hívei között általában, valamint az egyes felekezetek magyar anyanyelvű hívei közül mekkora hányad a csak magyarul tudó. Ezek az adatok a 23. sz. táblán (1. a 48. lapon) közöltettek. A magyar anyanyelvű hívek között a magyar nyelv legkizárólagosabb a reformátusok körében, akiknek 95'6%-a nem is tud másmilyen nyelvet. Mai határaink között élő görög és római katholikusainknak is majdnem kilenctizede (87*4%, illetve 86'2%-a) csak magyarul tudó. A magyar anyanyelvű zsidók háromnegyed része (75'1%-a), sőt a magyar evangélikusok és görög keletieknek is közel kétharmada (64*9%, illetve 62"ő%-a) csak a magyar nyelvet bírja. A mai terület majdnem kizárólagos nyelvi egysége következtében általánosságban az egyes vallásfelekezetekhez tartozók közül a csak magyar nyelven tudók aránya lényegesen másként alakul, mint 1910-ben az ország csorbítatlan területén. Hasonlítsuk össze az eredeti országterület 1910. évi arányait a mai terület 1920. évi viszonyszámaival : Az oldalt megnevezett felekezet hívei közül csak magyarul tudott a régi országa mai területen területen 1910-ben 1920-ban Római katholikus 52'c 76-i Görög katholikus 10-5 81-7 Református 89'e fJ5-o Ag. h. ev 19-a 44-7 Görög keleti 0-0 16-7 82-s 74's 30-2 41-5 43s 75-7 A mai területen 1920-ban a reformátusok majdnem mindannyian, a görög katholikusoknak több mint nyolctizede, a római katholikusoknak több mint háromnegyede csak magyarul beszél. Még a nyelvi tekintetben erősen megoszló ágostaiaknak is közel a fele, a foglalkozási és műveltségi helyzetüknél fogva többnyelvű zsidóságból is 41'5%, de még a teljesen idegen egyházi nyelvre utalt görög keletieknek is 16 "7 %-a csak magyarul tud. A mai területen élő unitáriusok az egyedüli felekezet, melynek hívei közül a kizárólagosan magyarul tudók kevesebben vannak, mint a régi országterületen 1910-ben. Ennek oka egyrészt abban keresendő, hogy a kisszámú unitáriusok — amint a műveltségi adatokból látni fogjuk —- népességünk legkulturáltabb csoportját alkotják és közöttük a művelt nyugati nyelvek ismerete terjedőben van, másrészt a mai területen élő unitáriusok közül sok az Erdélyből menekült oláhul tudó. Az 1920. évi 45 törvényhatóság közül a refor2**