1920. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 6. Végeredmények összefoglalása (1929)

I. Általános jelentés - D) Általános népleírás

36* mátusoknak 32-ben, a római katholikusoknak 13-ban, a görög katholikusoknak 4-ben és az evangélikusoknak l-ben a 90%-ot meghaladó többsége csak magyarul tudó. A 26. sz. táblán (1. az 52. lapon) az egyes felekezetek nem magyar anyanyelvű hívei között a magyarul tudás elterjedtségének az arányát is közöljük törvényhatóságonkint. Az «egyéb» alatt összefoglalt felekezetűek kivételével minden felekezeten belül a nem magyar anyanyelvűeknek több mint kétharmada tud magyarul. A különböző felekezetű nem magyar anyanyelvűek magyarul tudását országos eredményekben nemek szerint különválasztva is bemutatjuk a 28. sz. táblázaton (1. az 53. lapon). Ebből az tűnik ki elsősorban, hogy az «egyéb» alatt összefoglalt felekezetűek kivételével minden más vallás nem magyar anyanyelvű hívei közül a férfiak nagyobb számban beszélik a magyar nyelvet, mint a nők. Ugyanezt a helyzetet találjuk, ha az egyes nemzetiségeken belül figyeljük meg a nem magyar anyanyelvűek magyarul tudását nemek szerint (27. sz. tábla). Ennek oka egyrészt a nők alacsonyabb iskolázottsági fokában (ez főkép az idősebb korcsoportokra vonatkozik), másrészt abban keresendő, hogy a férfiak nagyobb arányban keresik fel munkavállalás céljából a városokat, forgalmasabb ipartelepeket, ahol a magyar nyelvet szükségük, de egyben alkalmuk is van elsajátítani, ezenkívül a katonai szolgálat a férfiak magyarul tudását szintén előmozdítja. A 27. sz. táblán (1. az 53. lapon) a korral is egybevetettük az idegen ajkú magyarul tudókat. Az ott közölt adatok azt mutatják, hogy az iskolaköteles kor határáig a nők között, azon túl pedig — de különösen a 20—29 éves korban — a férfiak között nagyobb a magyarul tudás aránya. Amíg azonban a férfiaknál a 20—29 éveknél kicsúcsosodó legmagasabb aránytól a hanyatlás a legmagasabb életkorig lassúbb és alig száll az 50% alá, addig a nőknél rohamosabb és a mélypontja 38-2 %-ig süllyed. Az egyes nemzetiségek nyelvismeretét és a beszélt nyelvek elterjedtségét szám szerint és viszonyszámokban törvényhatóságonkint a 29. sz. táblázat (1. az 54. lapon) tünteti fel. Népszámlálásunk, hasonlóan mint 1910-ben is, minden anyanyelvnél minden egyes beszélt nyelvet külön kimutatta, a több nyelven beszélők tehát annyiszor vétettek számba, ahány nyelvet beszélnek. Ez azért szükséges, mert így meg lehet állapítani azon egyének számát, akik az illető nyelvet beszélik, vagyis minden fontosabb nyelvnek teljes elterjedtségét ki lehet mutatni. Táblázatunkon a hazai nyelveken beszélők adatai vannak részletezve. A magyar nyelv ismerete mai határaink között annyira általános, hogy a népességnek mindössze csak 3'2%-ot kitevő töredéke nem érti. A magyar után legelterjedtebb a német nyelv ismerete, de ezen a nyelven a lakosságnak csak 17'5%-a tud beszélni. Az összes többi nyelveket együttvéve : a tótot, oláht, ruthént és horvát-szerbet, a népességnek csupán 8'5%-a ismeri. A törvényhatóságok közül Moson vármegyében van a magyar nyelvtudás legkevésbé elterjedve (78-o%), további 6 törvényhatóságban a magyarul tudók aránya 80—90% között ingadozik, a többi törvényhatóság lakosságának egyenkint 90%-ot meghaladó, sőt túlnyomórészt 99—100%-a tud magyarul. A német nyelv ismerete különösen a dunántúli törvényhatóságokban van elterjedve. így Sopron városban a lakosság 77'3%-a tud németül, Mosonban 56"7%-a, Baranyában 48'1%-a, Pécsett 41'3%-a. A főváros népességének is 43"3%-a bírja a német nyelvet. Bár a többi törvényhatóságban túlnyomórészt már jóval alacsonyabbak az arányok, nincs olyan törvényhatóság, melynek népességéből legalább két és fél százalék ne tudna németül. A tót nyelv ismeretének kimagaslóbb arányait csak azokban a törvényhatóságokban látjuk, ahol tót anyanyelvűek laknak együtt nagyobb számban ; így Békés vármegyében (27"ő%) és a Duna-balparti országrész törvényhatóságaiban (átlag 15"2%). Ezeken kívül még csak 9 törvényhatóság lakosságában van a tót nyelv ismerete az országos arányt (5'0%-ot) felülmúló mértékben elterjedve. Oláhul és horvát-szerbül szintén csak azon törvényhatóságokban értenek említésre érdemes arányban, ahol oláhok, illetve horvát-szerbek (bunyevácok, sokácok, dalmátok, illírek, bosnyákok) laknak nagyobb számban. így oláhul tud Arad vármegye lakosságának 19"i%-a, Biharénak 7'1%-a, Csanádénak 6-8%-a, horvát-szerbül tud Torontál lakosságának 21'8%-a, Bajáénak 19'0%-a, Bács-Bodrogénak 15'1%-a, Baranyáénak 10"8%-a. A ruthén nyelvet beszélők összes száma oly csekély (5.297), hogy arányuk az egyes törvényhatóságokon belül teljesen elmosódik. Az egyes nemzetiségek kölcsönös nyelvtudását egymással szembeállítva a következő eredményeket kapjuk : Szára szerint °/.-ban Magyar németül tud 808.029 ll-s » tótul » 243.956 3-4 7> oláhul » 55.304 0-8 » ruthénul » 3.402 0-0 » horvát-szerbül » 84.437 l-l német magyarul tud 356.476 64-i tót i » 114.940 81'. oláh » » 18.087 76-i ruthén » D 1.243 8í":i horvát-szerb » » 39.626 73> Valamennyi nemzetiségből szám szerint véve kevesebben tudnak magyarul, mint a magyarok az illető nemzetiség nyelvén. Beszédes bizonysága ez annak, hogy a magyarság nem üldözte soha és nem üldözi ma sem a nemzetiségek nyelvét, sőt nagyobb mértékben tanulja el, kivált ott, ahol a nemzetiségekkel együtt él, az illető nemzetiség nyelvét, mint az a magyart. A mai területen egyébként azért is jóval több a kisebbségek nyelvét beszélő magyar, mint a magyarul tudó kisebbségi nemzetiségű, mert az elszakított területekről sokan menekültek a megmaradt területre a kisebbségek nyelvét ismerő magyarok. Hogy az egyes nemzetiségek és felekezetek között