1920. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 2. A népesség foglalkozása és a nagyipari és kereskedelmi vállalatok községenkint (1925)
I. Általános jelentés - 3. Ipar
8 A kisbirtokosok, kisbérlők, kisbirtokos- cs kisbérlőnapszámosok 8.310 fővel szaporodtak. Számbeli növekedésük azonban nem terjedt ki általában minden törvényhatóságra. Országrészenkint nézve a DunaTisza köze kivételével mindenütt javukra billen a mérleg, a Duna-Tisza közén Pest-Pilis-Solt-Kiskun és Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében majdnem harmadfélezer főnyi megfogyatkozásukat látjuk. A kisbirtokosok legnagyobb szaporodását Bihar, Szabolcs, továbbá Csanád, a Duna jobb partján pedig Somogy és Vas vármegyékben találjuk. A 100 kat. holdon felüli birtokosok és bérlők száma megcsökkent. Részben ez is magyarázatul szolgálhat a kisbirtokosok számának növekedésére, mert a kisbirtokosok legnagyobb szaporodását feltüntető törvényhatóságok közül Bihar, Szabolcs és Csanád vármegyékben fogyott a 100 kat. holdon felüli birtokosok és bérlők száma. Tekintettel arra, hogy a háború után az ingatlanforgalom szokatlan arányokat öltött, valószínű, hogy e területen több 100 kat. holdon felüli birtok elparcellázódott. A két dunajobbparti vármegye közül azonban Somogyban a kisbirtokosok számának növekedésével párhuzamosan emelkedett a 100 kat. holdas birtokosok és bérlők száma is, míg viszont Vas vármegyében a 100 kat. holdon felüli birtokosok számának emelkedése mellett a bérlők száma némileg csökkent. A 100 kat. holdon felüli birtokosok és bérlők számának megfogyatkozását megközelítő arányban csökkent meg a gazdasági cselédek száma is. A gazdasági tisztviselők száma emelkedett ugyan, de szaporodásuk csak két országrész között oszlik meg, melyek közül az egyikben, a Duna jobbpartján, a 100 kat. holdon felüli birtokosok és bérlők száma egyes törvényhatóságokban még némi emelkedést mutat, a másikban, a Duna-Tisza közén pedig csak Budapest székesfővárosban emelkedett hatalmas arányban a gazdasági tisztviselők száma. Ezt az emelkedést azonban, miután az más indokokkal magya rázható (menekültek stb.), a foglalkozási viszonylatokban beállott normális eltolódások egymásra való hatásánál nem szabad figyelembe vennünk. A majorosok és baromfitenyésztők száma 451-gyei apadt meg s ebből egyedül Pest varmegyére a székvárossal együtt 360 főnyi csökkenés esik. Ugyanitt emelkedett azonban legnagyobb mértékben a kertészek száma annak a jeléül, hogy a kertészet ma már sokkal jövedelmezőbb foglalkozás lévén az előbbieknél, igen sokan tértek át a kertészettel való foglalkozásra. Ez a jelenség különben úgyszólván az összes törvényhatóságoknál tapasztalható Csanád vármegye kivételével, ahol a makói hagymakertészet még 1920-ig sem tudta a háborút megelőző időkben szenvedett csapást teljesen kiheverni. A házzal bíró mezőgazdasági munkások száma 45.287-gyel emelkedett ugyan, miután azonban a sok helyütt nyilvánvalóan tévesen k. m. n. napszámosoknak minősített mezőgazdasági napszámosokat — mint már előbb is említettük — az őket megillető foglalkozási csoportba helyeztük s ezáltal a mezőgazdasági munkások és napszámosok száma tetemesen kibővült, a házzal bíró mezőgazdasági munkások arányában csökkenés állott elő 28 ,st°/o-ról 25'8°/o-ra. Ha azonban eltartottjaikkal együttes létszámukhoz viszonyítjuk a házzal bírók arányát itt már 1 l"9°/o-ról 12-6°/o-ra rúgó arányemelkedésről tudunk 1920-ban beszámolni, Az abszolút számbeli emelkedés mutatja tehát, hogy a gazdasági munkásság szociális helyzetének javítása érdekében különösen a rnunkáslakások szaporítására irányuló állami és törvényhatósági igyekezet az utolsó 10 évben a mai területen sem volt eredménytelen. Legszembeötlőbb javulás e téren Pest vármegyében mutatkozik, ahol 9.209-cel több a házzal bíró mezőgazdasági munkás, mint 1910-ben volt. Az eltartottaknak a keresőkhöz való aránya lényegesen módosult a 10 év előtti arányokkal szemben. A Magyarbirodalomban 1900-ról 1910-re az eltartottaknak aránya növekedett, amit 1910-ben azzal indokoltunk, hogy a segitő családtagok nagyrésze 1910-ben eltartottaknak mutattatott ki. 1920-ban részben az egyéni lapok tökéletesebb kitöltése, részben a mezőgazdasággal foglalkozók családtagjainak számlálólapján vallott adatok szigorúbb és egységesen keresztülvitt elbírálása folytán jelentkezett azon eredmény, hogy ellentétesen az előző évtizedben mutatkozott irányzattal az eltartottak száma és aránya úgy általában, mint az egyes foglalkozási viszonylatokban erős visszaesést mutat. Ez azonban csak egyik magyarázata a visszaesésnek. A másik tárgyi oka azonban abban keresendő, hogy a háborús években elmaradt születések, illetve ezáltal a keresetképtelen korban lévők számának kisebb képviseltetése révén is jelentékenyen meg kellett csökkennie az eltartottak számának és arányának. Legjobban csökkent az eltartottak aránya: 143-ról 105-re a gazdasági munkásoknál, és 201-ről 168-ra a gazdasági tisztviselőknél. Előbbieknél az alacsony arány azzal magyarázható, hogy a keresők között sok a 16 éven aluli munkás, kiknek természetszerűleg még nem lehetnek nagy arányban eltartottjaik, a tisztviselőknél pedig az eltartottak aránya már 1910-ben is csökkenő irányzatot mutatott. A mezőgazdasági cselédség és az önálló őstermelők eltartottjainak aránya is meglehetősen megapadt, előbbieknél 184-ről 165-re, utóbbiaknál 149-ről 100-ra esett vissza. 3. Ipar. Az iparral foglalkozó népességet az 1920. évi népszámlálás — hasonlóan a két előző évtized népszámlálási eredményeinek közléséhez — három kategóriára osztotta az iparűzés módjára való tekintettel. A kereső ipari népességet ugyanis a tulajdonképeni kézmű- és gyáriparral, a házi- és népiparral, végül a vándoriparral foglalkozók szerint külön taglalja.
