1920. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 2. A népesség foglalkozása és a nagyipari és kereskedelmi vállalatok községenkint (1925)

I. Általános jelentés - 3. Ipar

A 4. sz.tábla (1. a 30" lapon) törvényhatóságonkinti részleteséggel tünteti fel a három kategóriába sorozott kereső ipari népesség megoszlását külön-külön, nemek szerint is. Alábbi számok e 3 ipari főosztály körébe tartozó keresők lélekszámában az utolsó 10 esztendő alatt beállott változásokat tünteti fel: 1910-ben 1920-ban Magyarbirodalomban mai területen Tulajdonképeni ipar férfi nő együtt 1,161.940 243.384 1,405.324 545.741 124.862 670.603 540.563 128.665 669.228 Házi- és népipar férfi nő együtt 36.4S5 12.720 49.205 8.464 3.629 12.093 5.521 3.574 9.095 Vándoripar férfi nö egyUtt 5.804 160 5.964 1.459 66 1.525 1.238 96 1.334 Már az ország megkisebbedése folytán is az a helyzet állott elő, hogy a tulajdonképeni iparhoz tartozó kereső népességnek nem egészen a fele, a háziés népiparhoz és a vándoriparhoz tartozóknak pedig körülbelül csak a negyede maradt meg trianoni határaink között. A két utóbbi ipari főosztályhoz tartozó népesség nemcsak aránylagosan, hanem abszolút számban véve is teljesen jelentéktelen töredékké zsugorodott össze. A mai területen 1910-ről 1920-ra ugyancsak e két kategória népessége szenvedett a tulajdonképeni iparhoz tartozó népesség fogyásának arányát is meghaladó csökkenést. Ha nemek szerint tesszük megfigyelés tárgyává az 1910. óta a mai területen beállott változásokat, azonnal szembeötlik, hogy az iparral foglalkozó kereső férfinépesség mind a három ipari főosztályban jelentékenyen megfogyott, a női ipari keresők megfogyatkozása azonban sokkal csekélyebb mérvű, sőt a tulajdonképeni iparnál 3.803 főnyi szaporodást találunk. A kereső nők száma a tulajdonképeni iparban 1900-ról 1910-re is jobban növekedett, mint a férfiaké, azonban a két nemnek az iparban való térfoglalásánál tapasztalt aránytalansága nem volt akkora mint most, itt tehát már kiütközik a háborús évek ' visszahatása, mely abban nyilvánul, hogy az erősen megfogyatkozott produktívkorú férfinépesség helyén tátongó ürt a gazdasági élet nagyobbszámú női munkaerő felszívásával igyekezett kitölteni. A háború hatása mutatkozik abban is, hogy iparunk eddig következetesen megnyilvánuló centralizációja megakadt, sőt ellenkező irányba fordult. Hogy az ipari decentralizáció, vagyis a kisebb üzemeknek a nagyobbak rovására való térfoglalása milyen általános volt, azt a tulajdonképeni iparral foglalkozó népességet foglalkozási viszony szerint taglaló 5. számú törvényhatósági tábla adataiból állapíthatjuk meg (1. a 31* lapon). Az önálló iparosok 32.293 főnyi szaporodásával szemben az összes segédszemélyzet 33.668 lélekkel fogyott meg és ennek következtében a 100 önállóra Ipari segédszemélyzet megoszlása eső segédszemélyzet aránya 260'i-ről 206'3-ra esett az utolsó 10 év alatt a mai területen. A tulajdonképeni iparral foglalkozó önállók Bereg és a törpe Ung kivételével minden törvényhatóságban szaporodtak. A segédszemélyzet csak 18 törvénynatóságban mutat szaporodást, melyből azonban csupán Pest vármegye ipari segédszemélyzetének 14.214 főnyi szaporodása mondható jelentékenyebbnek, de ezt a növekedést a székesfővárosi ipari segédszemélyzet 35.718 főnyi fogyása teljesen lerontja. Nem szabad tehát az ipari segédszemélyzet Pest vármegyében történt megszaporodásából c vármegye megfelelő mértékű ipari fellendülésére következtetni, mert e szaporodás inkább onnan származik, hogy a főváros ipari műhelyeiben alkalmazott munkások nagy tömegei a fővárosból kiköltözködve a közeli községeket népesítik be. A segédszemélyzetből 100 önállóra eső arányszám az egyes törvényhatóságok szerint természetesen igen változó aszerint, hogy az illető törvényhatóságban a kisebb vagy nagyobb üzemek vannak túlsúlyban. Nagy különbség van mindjárt a vármegyei és városi törvényhatóságok arányszámai között,-előbbiekben 159-7, utóbiakban már 319'6 segédszemély jut 100 önnálló iparosra. Legnagyobb az arány (363-n) természetesen a fővárosban, továbbá az erősen iparosjellegű Győr (348'4), Komáromújváros (348-3) és Miskolc (304-4) törvényhatósági jogú városokban, a vármegyék közül pedig Borsodban (303-9), itt van ugyanis a nagy munkáslétszámmal dolgozó diósgyőri vasgyár. Legkisebb az arányszám Bács-Bodrogban (54*6), Torontálban (75-3) és Biharban (78*8). Az önálló iparosok számán alul marad még a segédszemélyzet Szatmár, Baranya, Abaúj-Torna, Arad, Bereg, Fejér és Hajdú vármegyékben. A segédszemélyzet egyes kategóriák szerinti megoszlását és e megoszlásban az országhatárok megkisebbedése folytán, továbbá a mai területen 1910. óta történt változásokat alábbi táblázaton foglaljuk össze: 1910-ben a Magyar a mai birodalomban területen Tisztviselő 34.083 21.874 Segítő családtag 13.875 5.016 Művezető, előmunkás stb. 24.436 11.098 Segéd, munkás 645.953 329.825 Tanonc.... 178.781 82.335 Srolga 68.418 34.197 Határainkon kívül került abszolút 0 szám 12.209 35-8 8.859 64"0 13.338 54-C 316.128 49 0 297.778 96.426 54-0 79.218 34.221 50"o 25.286 . , A mai területenl910. óta 1920-ban szaporodás (+) fogyás (—) abszolút szám % 25.856 3.982 18'2 6.341 1.325 86-4 16.218 5.120 46-1 —32.047 — 3.137 — 8.911 összesen.... 965.546 484.365 481.181 49 9 450.697 —33.638 — 9-7 — 3-8 —26-0 — 695