1920. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 2. A népesség foglalkozása és a nagyipari és kereskedelmi vállalatok községenkint (1925)

I. Általános jelentés - 2. Őstermelés

7* arány 1910-ben 153 volt, 1920-ban a fent előadott általános és különös indokok következtében azonban már 109-re szállott alá. Az iparforgalomnál már jóval kisebb a csökkenés (136-ról 135-re), a közszolgálatnál már jelentékenyebb (140-ről 122-re), e foglalkozásokhoz tartozóknál váltak ugyanis leginkább nehézzé a megélhetési viszonyok úgy, hogy családtagjaik közül számosan kereső foglalkozás után voltak kénytelenek nézni. Legnagyobb az eltartottak aránya (100 keresőre 267 eltartott) az egyéb és ismeretlen foglalkozásúaknál, továbbá hasonlóan mint 1910-ben, a közlekedésnél (100 keresőre 203 eltartott), végül a bányászatnál. Az egyéb és ismeretlen foglalkozásúak között ezúttal a nyugdíjasok és tőkések már nem szerepelnek s túlnyomó részük — mint föntebb is említettük — különböző közintézetek eltartottjaiból áll, ezért oly magas közöttük az eltartottak aránya. Legkisebb az eltartottak aránya a házicselédeknél és — a horribilis arányemelkedés dacára is — a véderőnél foglalkozásuk természeténél fogva, továbbá a napszámosoknál és az őstermelésnél. 2. Őstermelés. Az őstermeléssel foglalkozó kereső népesség foglalkozási viszony szerinti alakulását mutatjuk be az alábbi táblán az 1910. évi népszámlálási adatok alapján úgy az egész Magyarbirodalom területén és a mai területen, mint az 1920. évi népszámlálás eredményei alapján. Már itt is megjegyezzük azonban, hogy a mai terület 1910. évi és 1920. évi adatainak egybevetésénél különösen két kategória, a segítő családtagok és a gazdasági munkások, napszámosok nagyarányú eltérést mutató számadataiból nem szabad a tényleges állapotban történt ugyanolyan mérvű szaporodásra következtetni, mert, amint már előbb is jeleztük, a foglalkozási adatoknak a való állapotot leginkább megközelítő felfogás szellemében történt elbírálása, vagyis a foglalkozási feldolgozásnak évtizedeken át gyűjtött tapasztalatok alapján való tökéletesítése hozta magával e kategóriáknál mutatkozó nagyarányú számbeli eltolódások tekintélyes részét. 1910 1920 önállók. Magyar birodalom Mai teriilet Birtokos 100 kat. holdon felüi 14.344 7.084 6.111 Bérlő 100 » » » 3.901 2.124 1.897 Kisbirt. és kisbérlő, kisbirt. napszámos és kisbérlő napsz. 1,934.180 518.227 526.537 Részes földmíves 20.905 8.546 18.802 Majoros, baromfitenyésztő.... 2.714 951 500 Kertész 4.660 2.423 2.461 Összesen.... 1,980.704 539.355 556.308 Segítő családtagok. Férfi 1,043.029 266.659 303.801 680.291 103.378 270.379 Összesen.... 1,723.320 370.037 574.180 10.197 5.079 5.331 Gazdasági cselédek 551.722 246.286 228.688 Gazd. munkások, napszámosok 1.278.263 516.297 753.638 Mindössze,.,, 5,544.206 1,677.05* 2,118,145 A Magyarbirodalom őstermelő kereső népességéből mostani határaink között valamivel több, mint egyharmadrész (38"o°/o) maradt meg. Őstermeléssel foglalkozó önálló népességünk meg épenséggel alig haladja meg a régi létszám negyedét (27'2°/o). A mai terület 1910. évi adatait az 1920. évi adatokkal szembeállítva feltűnik, hogy az őstermeléssel foglalkozó kereső népesség 26"3°/o-os szaporodást mutat, holott az egész őstermelő népesség csak 4-ö°/o-kal növekedett e területen az utolsó 10 év alatt. Bizonyos, hogy az őstermeléssel foglalkozó keresők száma valóban megszaporodott, hiszen a kisbirtokosok, kisbérlők, kisbirtokos- és kisbérlő-napszámosok, továbbá a részes földmívesek száma is jelentékeny emelkedést mutat, a keresők ily arányú megnövekedése azonban az 1920. évi foglalkozási feldolgozásnál most már végérvényesen keresztülvitt azon elv alkalmazásának következménye, hogy a kisbirtokosok, kisbérlők, kisbirtokos- és kisbérlő-napszámosok, részes földmívesek — különösen női — családtagjai, kik a számlálólap egyéb adataiból is megállapíthatóan nem tisztán csak háztartási teendőket ellátó eltartottak, hanem a földmíves családfő őstermelő munkájában is részt vesznek, segítőcsaládtagoknak tekintendők. Legjobban rávilágít e helyzetre a segítő családtagok és legkivált a női segítő.családtagok számában 1910 óta mutatkozó horribilis szaporodási arány (16r5°/o). Az összes segítő családtagok számának a szaporodása is meghaladja a félszáz percentet (55'i

ü/»). Majdnem ekkora arányú szaporodást (46°/o) mutat a gazdasági munkások és napszámosok száma. Az előbbiekhez hasonlóan itt is a feldolgozás folyamán az adatok szigorú elbírálásából ered nagyrészt e magas különbözet. Igen sok helyen ugyanis, ahol a községben alig akadt két-három ipari foglalkozású önálló egyén, mégis 30—40 különböző ágbeli napszámost írtak össze a számlálóbiztosok, pedig nyilvánvaló, hogy e különböző foglalkozási ágbeli napszámosok csupán különböző gazdasági ágakban voltak foglalkoztatva, mert hiszen más foglalkozási ágakban való munka vállalására ott alkalom nem is kínálkozhatott. A gazdasági napszámosok számának szaporodása épen ezért összefüggésben van a k. m. n. napszámosok fogyásával is. Még egy foglalkozási viszonylatban, a részes földmívelőknél találunk rendkívüli mértékű (120°/o-os) szaporodást. A részes földmívelők száma 1900-ról 1910-re jelentékenyen csökkent. E megcsökkent létszámnak mindössze 2/Ö része maradt meg jelenlegi határaink között, mostani 120°/o-os szaporodásukkal pedig már erősen megközelítik az egész Magyarbirodalomban 1910-ben volt lélekszámukat. A részes földmívesek számának ekkora szaporodása arra enged következtetni, hogy a háború a fejlettebb gazdálkodás rovására a kezdetleges naturál-gazdaság felé való visszatérést eredményezte.