1920. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 1. A népesség főbb demográfiai adatai. Községek és népesebb puszták, telepek szerint (1923)

I. Általános jelentés - a) Szöveg - Családi állapot

9* A 5. számú táblán (1. a 26*. lapon) törvénvhatóságonkint is láthatjuk a népesség kor szerint való megoszlását. Azok a jelenségek, amelyeket az országos eredményeknél megemlítettünk, majdnem minden törvényhatóságnál következetesen mutatkoznak. Megdöbbentő > különösen a 3—5 évesek korcsoportjának némely törvényhatóságban mutatkozó feltűnő nagy csökkenése. Vannak vármegyék, amelyekben a 3—5 éves korú gyermekek száma most felét sem éri el az 1910. évi létszámnak. így például Tolna vármegyében 1910-ben 18.268 gyermek volt 3—5 éves korban, 1920-ban csak 8.698 ; még nagyobb a csökkenés Baranyában és Bács-Bodrogban, az előbbiben 15.748-ról 6.938-ra, az utóbbiban 7.019-ről 3.083-ra csökkent az óvóköteleskorú gyermekek száma. Az 1910. évi létszámnak nem éri el még a felét Hódmezővásárhelyen és Torontál vármegyében; Baján épen csak,- hogy a felét és Somogy megyében is alig haladja meg az 1910. évi létszám felét (24.891—12.860). Legnagyobbrészt olyan törvényhatóságok ezek, amelyekben már a háború előtt is igen alacsony volt a születési arány. Már a háború alatt megfigyelhettük, hogy azok a törvényhatóságok, amelyek különben is alacsony születési aránnyal birnak, a születések státusquóját sokkal kevésbbé tudták fentartani, mint a magasabb születési aránnyal bíró törvényhatóságok. Ezért tehát aránylag is többet vesztettek az elmaradt születések révén, mint a többiek. Ennek a körülménynek hatása mutatkozik • abban, hogy az egykével erősen fertőzött délvidéki megyékben a háborúban született és ma életben lévő gyermekek legkisebb számát látjuk az 1910. évi létszámhoz viszonyítva. Viszont a szapora vármegyékben, mint például Szabolcsban, Hevesben, az óvóköteleskorú gyermekek 1920. évi száma eléri az 1910. évi létszám 60°/o-át is. Sajátságos azonban, hogy a városokban a háborús évek szülötteinél nem látunk olyan nagyfokú fogyást, mint a vármegyékben. Ez is bizonyíték a mellett, hogy a városok férfinépessége a háború alatt nem volt olyan nagy mértékben igénybe véve s elvonva házi tűzhelyétől, mint a falu népe. A többi korosztályok alakulásában is jelentékeny különbség mutatkozik a város és a vidék között. A produktív korúak most is jóval erősebben vannak képviselve a városokban, de mintha a fiatalságnak a városokba való özönlése alább hagyott volna. A 12—19 évesek aránya ugyanis a városokban csökkent, a vidéken erősen emelkedett, s a 20—40 év közöttiek aránya is jobban növekedett a megyékben, mint a városokban. A falura való visszatérés (házi cselédek, gyári napszámosok) jeleit lehet látni e számokból. Az élettartamnak határozott hosszabbodására mutat, hogy a 60 évnél idősebbek száma népszámlálásról népszámlálásra erősen növekszik. Valamennyi korcsoport közül itt mutatkozik legnagyobb növekvés. Már az előző évtizedben is a régi teljes Magyarországon 7'v°/o-ról S'2°/o-ra növekedett a 60 éven felüliek aránya, most pedig a mai területen 8'o°/a-ról 9'u°/o-ra. A fejlődés tehát még nagyobb, amit azonban természetesen az is okoz, hogy a kis gyermekek számában nagy viszonylagos csökkenés állott be. A szaporaság különböző foka minden esetre befolyásolja az öregkorúak arányát is, azért látjuk azt, hogy legtöbb öreg ember van Baranyában, Tolnában, Torontálban, Baján és Hódmezővásárhelyen, ahol legkisebb a succrescentia is. Viszont legkevesebb az öreg ember — nem szólva a városokról, ahol más körülmények (katonaság, munkakeresők tömege) is befolyásolják a népesség korszerinti megoszlását :— Szabolcs (7-s) és Arad (7'6) megyében, ahol viszont magas születési aránnyal és nagy gyermeklétszámmal találkozunk. Családi állapot. A népesség kormegoszlásával szoros összefüggésben van a népesség családi állapot szerint való megoszlása is. Normális körülmények között, ha a kor szerint való megoszlás lényegesen nem változik, a családi állapot szerint való tagozódása a népességnek nagyjából szintén változatlan marad, mert a bizonyos kort elérők bizonyos szabályszerűséggel cserélik fel nőtlen és hajadon állapotukat a házas állapottal, viszont az özvegyek számát a szintén szabályszerűen mutatkozó halálozási viszonyok határozzák meg. 1900-tól 1910-ig például a házasságban élők száma 40"i-ről csupán 40'2-re módosult, tehát úgyszólván változatlan maradt. Magyarország mai területén lí>l 0-ben 40'3 volt a házasok aránya, 1920-ban pedig 40'5°/U. Tekintettél arra, hogy a felnőtt népesség száma ma sokkal nagyobb Magyarországon, mint 10 évvel ezelőtt, a házasok arányának ma jóval nagyobbnak kellene lenni, mint 1910-ben volt. Ennek dacára az emelkedés alig számbavehető, ami azzal a szomorú körülménnyel függ össze, hogy felnőtt népességünknek ma jóval kisebb része él házassági kötelékben, mint 10 év előtt. A 15 éven felüli népességhez viszonyítva ugyanis a házasok számát, kiderül, hogy míg 1910-ben az ilyen korú népességnek 61-7°/o-a volt házas, 1920ban már csak 58'4°/o-a. A családi állapotra vonatkozó adatok egyébként ugyanezen terület 1910. évi adataival összehasolítva a következők: Év Nőtlen, hajadon Házas Özvegy Törv. elvált 1910-ben 4,073.577 3,084.946 449.641 18.804 1920-ban 3,235.886 561.368 29.125 Növekvés: 3,235.886 561.368 29.125 absz. számban S0.187 170.940 111.724 10.321 °/o-ban 2'0 5-6 24-8 54-9 Az összes népességből °/o : 53-5 40-3 5-9 0-3 521 40-5 7-0 0-4