1910. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 6. Végeredmények összefoglalása (1920)

I. Általános jelentés - C) Általános népleírás

65* A vendekről már fentebb szóltunk, a bunyeváczok Szabadka, Zombor és Baja városokon kivül BácsBodrog, Baranya és Pest vármegyékben laknak nagyobb számmal. A szerbekkel egy nyelvet beszélnek, de római katholikusok lévén, nem tartják magukat szerbeknek, viszont horvátoknak sem. A bolgárok, legnagyobbrészt még a XIV. században beköltözött bolgárok ivadékai ; Krassó-Szörény vármegyében laknak nagyobb csoportban és a szomszédos Tentes, Torontál vármegyékben egyes községekben. Újabban Bulgáriából kertészkedés végett beköltözőkkel gyarapodnak, kik különösen nagyobb városok környékén találhatók. A cseh-morvák leginkább a városokba és nagyobb ipartelepekre szivárogtak be, különösen az ország nyugati részein, de Krassó-Szörény és Temes vármegyékben, továbbá Szlavóniában, mint mezőgazdasági telepesek falusi községekben is nagy számmal élnek. Többnyire osztrák állampolgárok, csak a délmagyarországi telepesek váltak magyar állampolgárokká. A lengyelek szintén többnyire újabban bevándorolt osztrák honosok, s mint ilyenek leginkább a Galicziával határos vármegyékben, távolabb pedig a bánya- és ipartelepeken találhatók. Legutóbbi népszámlálásunk számukat azzal is szaporította, hogy Árva vármegye északi részének lakosait, az ú. n. goralokat, a valósághoz híven nem tótoknak, hanem lengyeleknek mutatta ki. Az »egyéb« nemzetiségek között a czigányok vannak a legtöbben, de valódi számukat a fenti szám sem fejezi ki, mert a czigányok jó része nyelvileg már beleolvadt azokba a nemzetiségekbe, a melyek között él. Leginkább Erdélyben, azután a déli és északkeleti vármegyékben találhatók, inkább csak a perifériákon, mert az Alföldön és Dunántúl legnagyobb részében már nyelvüket is elfelejtették. A többi kisebb nemzetiségek közül csak az ör mények régebbi lakosai Magyarországnak, de már egészen kiveszőben vannak ; ez a nemzetiségünk úgyszólván teljesen felszívódott a magyarságba. A francziák legnagyobb része nevelőnő s mint ilyenek leginkább a városokban, főkép Budapesten' Írattak össze. Az angolok és oroszok zöme szintén Budapesten tartózkodott, az előbbiek egy része a fiumei hajókon és a torpedógyárban. A törökök (inkább maczedónok) egyes iparvállalatokban voltak alkalmazva, a görögök pedig leginkább három városban, Budapesten, Brassóban és Fiúméban alkotnak egy-egy kis gyarmatot. A spanyolok többnyire a Balkánról a déli vármegyékbe felszivárgó spanyol zsidók. Magának az államalkotó és fentartó magyarságnak elterjedését a IX. sz. térképen járásonkint is feltüntettük. E térkép az előbbi kisebb térképnél sokkal élénkebben szemlélteti a magyarság elhelyezkedését, valamint a magyarság főtömegének a királyhágóntúli magyarsággal való összefüggését, noha annyiban ez a térkép is fogyatékos, hogy a népsűrűségre szintén nincs tekintettel. Láthatjuk, hogy kizárólagos többsége (90%-on felül) van a maNépszámlálás. VI. gyarságnak a Tisza folyása mentén, Ugocsától széles vonalban a Maros torkolatáig, e széles sávnak a Tiszától legtávolabb eső pontjai egyrészt Loí^ncz, másrészt Nagyvárad ; azután a Kis-Alföldön Galántától Győrön át a Rábavölgyön majdnem az országhatárig, innen keletnek a Balaton környékén, egyrészt le a Dráváig, másrészt Fejér vármegye alsó felén át a Dunáig. A székely-magyar nyelvterület is eléggé zárt egészet alkot : itt 8 szomszédos járásban kizárólagos a magyarság. A már kevert lakosságú járások részben e két nyelvterület szélein, részben néhol közbeékelve helyezkednek el, sőt a magyar nyelvterületen belül is találunk olyan járásokat, a melyekben a magyarság kisebbségben van. Különösen feltűnő a főváros közvetlen közelében a pomázi járás világos színe, továbbá a tolnamegyei völgységi és a baranyamegyei baranyavári járásé. Viszont nemzetiségi területen is néhol, különösen városokban, elég kedvező arányban van a magyarság képviselve, például a petrozsényi járásban, a hol a magyar nyelvterületről távol a magyarság mégis eléri már a 42 '0%-ot. Olyan járás, a hol a lakosság egy százalékát sem teszi a magyarság, mindössze három akad az anyaországban. A városok mindenütt — a nemzetiségi területeken is — kitűnnek sötétebb színükkel és sok városunk van, a mely túlnyomólag nemzetiségek által lakott területen abszolút magyar többségével erős vára a magyarságnak. Erre egyébként később még kitérünk. A mi az egyes nemzetiségeknek az elmúlt évtized alatt elért szaporodását illeti, azt törvényhatóságonkint részletezve bemutatjuk a 27. táblán a 120. lapon. Kiveszszük ebből az országos adatokat : Anyanyelv Szaporodás 1900—1910 Anyanyelv abszolút számokban -okban Anyanyelv Magyarországon HorvátSzlavonországokban Magyarbirodalomban Magyarországon H.-Szl.-országokban Magyarbirod.-ban Magyar 1,293.107 15.167 1,308.274 14» 16-7 15-0 Német - 95.703 - 2.043 - 97.746 — 4-8 - lt - 4« Tót - 55.808 4.137 - 51.671 - 2-n 23-7 - 2-« Román 149.627 - 74 149.553 5'3 — 5-3 Ruthén 39.496 3.644 43.140 9-3 78-« 10-0 Horvát 3.376 147.682 151.058 1-8 9-n 9-0 Szerb 23.779 34.047 57.826 5< 5-« 5-5 lígyéb 68.404 3.090 71.494 20T 4-s 18-0 Összesen 1,426.278 205.650 1,631.928 8-n 8'n 8-5 Az évtized folyamán e szerint a legnagyobb szaporodást érte el az egyéb alatt összefoglalt kisebb nemzetiségeken kivül a magyarság, melynek létszáma e tíz év alatt 15%-kal gyarapodott. Az egyéb nemzetiségek feltűnő nagy szaporodása csupán látszólagos, mert csak a valóságnak jobban megfelelő számbavétel szaporította számukat. így pl. egyedül a czigányok majdnem 60.000-rel nagyobb számban írattak össze abból az okból, mert sok vidéken a még be nem olvadt czigányokat helyesen czigányok5*