1910. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 6. Végeredmények összefoglalása (1920)

I. Általános jelentés - C) Általános népleírás

75* s az egyes törvényhatóságokban is csak 60—70% körül mozog, sőt Srijem vármegyében még abszolút többségben sincs (45*8 %). . Igen nagy változatosság mutatkozik az ágostaiak nemzetiségi megoszlásában. Vannak vármegyéink, a melyekben az ágostaiak vetekednek magyarság dolgában a reformátusokkal, igy pl. Győr, Komárom, Veszprém, Zala, Jász-N.-K.-Szolnok, Szabolcs és Szatmár vármegyékben, a hol e felekezet híveinek több mint 90%-a magyar anyanyelvű. A városi törvényhatóságok közül is Győr, Hódmezővásárhely, Kecskemét és Debreczen ágostai lakosai úgyszólván kizárólag magyarok. Egyébként azonban csak három országrészben, a Duna-Tisza közén (52'9), a Duna jobb partján (52*7) és a Tisza bal partján (50*5) van a magyarság gyönge abszolút többségben az ágostaiak közt. Legkevesebb magyar van a királyhágóntúli ágostaiak között, 10'9 %, kiknek túlnyomó többsége Brassó vármegyére esik (hétfalusi csángók), bár itt az ágostaiaknak csak 36'0%-a magyar, míg Háromszék vármegyében, a hol azonban számuk kevés, 57'4%, Marosvásárhely és Kolozsvár városokban 60—70%. Az anyaországban KisKüküllő (l-o%), Szcben (1-3), Liptó (l'ő), Nyitra (2-o), Nagy-Küküllő (2*3) és Trencsén (2-8) ágostai vallású lakosai legidegenebbek a magyarságtól s még a horvátországi ágostaiak között is csak az egy Srijem vármegye mutat ezeknél rosszabb arányt a többiekben a magyarság jóval erősebben van képviselve e felekezetnél, sőt Zagreb városban 23%-ra emelkedik. A görög keletiek közt a magyarság csak ott szerepel nagyobb aránynyal, a hol elszakadva tömegüktől, magyar felekezetek közé vannak ékelve. Abszolút többségben csak Hódmezővásárhelyen (75'5%) és Marosvásárhelyen (53*5) van a magyarság a görög keletiek között, ezenkívül Nagyváradon közelíti meg a többséget. Ez utóbbi városban azért van ennek nagyobb jelentősége, mert itt a görög keletiek száma elég jelentékeny (4649). A vármegyék közül Pest (17-8), Békés (26-1), Háromszék (20-2) és Udvarhely (21'6) azok, a hol számbavehető kisebbséget tesz a görög keletiek közt a magyarság ; városok közül ilyenek még Baja (28'3), Szeged (17'9), Budapest (33-8), Arad (13 o), Kolozsvár (21'8). Az unitáriusok mindenütt majdnem kizárólag magyarok ; még Hunyad vármegyében is, a hol legkisebb a magyarság aránya az unitáriusok között, 92'7%-ra rúg ez az arányszám. Valószínű, hogy ez is csak azért csökkent ennyire, mert az unitáriusok egy része tévesen került, mint »unitus« oláh az unitáriusok közé. Az izraeliták magyarsági aránya általában a magyarság erőviszonyaihoz alkalmazkodik, ott, a hol a népességben több a magyar, a zsidóknak is nagyobb százaléka vallotta magát magyarnak. Legmagyarabbak ennélfogva az izraeliták a Duna-Tisza közén és a Duna jobb partján, a hol több mint 90%-uk magyar anyanyelvű. Az országrészek további sorrendjében azonban már nagy a változás. A harmadik helyen az az országrész áll, amely a magyarság legkisebb százalékát mutatja fel : a TiszaMaros szöge, a hol a zsidóknak ennek daczára 77'3%-a magyar. Valószínű, hogy ez országrész zsidósága jórészt az Alföld magyar részeiből húzódott ide. Általában, a hol a zsidóság oláhok és szerbek között él, többnyire magyarnak vallja magát, míg a tót és ruthén környezetben leginkább tartja meg rontott német zsargonját, esetleg a tót vagy ruthén nyelvvel cseréli fel. Legkevesebb ennélfogva a magyar anyanyelvű az izraeliták közt a tót és ruthén felvidéki vármegyékben, így Trencsénben, Árvában, Liptóban, Szepesben, Sárosban és különösen Máramarosban (17'0), mely a legnagyobb tömegű (számuk itt több, mint 65.000) és legorthodoxabb zsidóság főfészke. Jórészt innen szivárgott át a zsidóság a szomszédos Besztereze-Naszód és Szolnok-Doboka vármegyékbe s ujabban az erdőkitermelések révén Maros-Tordába és Csíkba, azért alacsonyabb e vármegyékben a magyarság aránya az izraeliták között az erdélyi átlagnál. A társországokban is ott. van a legtöbb magyar (Virovitica 31'6%) az izraeliták között, a hol a magyarság legerősebb, de meghaladja még a 20%-ot Bjelovar-Krizevci és Pozega vármegyékben, valamint Osijek városban is a magyar zsidók aránya s a többi törvényhatóságokban is mindenütt 10%-on felül emelkedik, jeléül annak, hogy a horvátországi zsidóság jórésze az anyaországból szakadt oda. Az említett 33. sz. tábla azt is megmutatja, hogy a magyarság aránya az utolsó két évtizedben hogyan változott az egyes felekezetek körében. Láthatjuk ezekből az adatokból, hogy a magyarság térfoglalása nem egy esetleges, bizonyos térre és időre korlátozott jelenség, hanem minden vidéken, minden felekezetnél és minden időszakban mutatkozó folyamat, mely vaskövetkezetességgel s szinte matematikai pontossággal halad a maga útján. Az anyaország valamennyi országrészében, mondhatni minden felekezetnél növekedett a magyarság aránya, kivétel csupán a Tisza-Maros szögén a görög katholikus felekezet, kik között 7'2%-ról 7'1%-ra, továbbá a Királyhágón túl a református, kik közt 98'5%-ról 98'4-re és az unitárius, kik közt 99'3%-ról 99"2-re esett a magyarság aránya. A változás tehát szót sem érdemel, különösen a két utóbbi felekezetnél, mely csaknem kizárólag magyar. A római katholikusok legjobban magyarosodtak a Duna-Tisza közén (79'6 —84-i%), a Tisza jobb partján (48'8—54'6%) és a Tisza-Maros szögén 37'9—43*3%). Ez utóbbi két országrészben a tót, illetőleg német nyelvű katholikusok kivándorlása is sietteti ezt a folyamatot. Hogy a római katholikusok közt milyen általános volt a magyarság térfoglalása, mutatja az, hogy a törvényhatóságok közt alig akadt egy-kettő, a melyben a magyarság aránya visszaesett volna. Ilyenek csupán Baja város, a hol 79'i-ről 78'6-re, Szilágy vármegye, a hol 76'2-ről 74'8-re, Ugocsa vármegye, a hol 96'3-ról 95'8-re, azután Csík vármegye, a hol 99-6-ról 99'4-re, Háromszék vármegye, a hol 98'7-ről 98'0-re, végül a társ-