1910. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 6. Végeredmények összefoglalása (1920)

I. Általános jelentés - C) Általános népleírás

41)* Minthogy legnagyobb népességű községeinknek túlnyomó része város, e helyütt ismertetjük városaink fejlődését szembeállítva a községek (vidék) népességének szaporodásával, ami ugyan még nálunk távolról sem vált »rural depopulation«-ná, de azon az úton halad. A 7. és 8. táblán (1. a 17. és köv. lapokon) országrészenkint vannak felsorolva a törvényhatósági jogú és rendezett tanácsú városok az 1890., 1900. és 1910. évi összes lélekszámuk feltüntetésével. Összefoglalva a városok mindkét csoportját s szembeállítva a községekkel, a városi és vidéki népesség szaporodásáról az utolsó két évtizedben országrészenkint a következő képet kapjuk : Országrész Városi Vidéki tn N S -ti cn œ :o n o Sí •CB t> Vidéki Az összes Országrész népesség szaporodása %ban Országrész 1890-1900 1900-1910 Duna jobb partja 17'e 4-3 öv. 13M 4-6 5-s 13"! 7-8 8-t 14-1 5-1 0s Duna-Tisza köze 20 r, ül 18"£ 15-2 14-1 14 s Tisza jobb partja 20M 8-0 9-6 13-u 4", 5*7 Tisza bal partja 19*i ll's 12*6 18-1 9-u 11*1 Tisza-Maros szöge 14-« Co 7-1 13-0 2-n 4-3 Királyhágóntúl 18-»| 8-J 9-f 15-s 7-1 8-j Magyarország 2Vi\ 7-y 10-3 15-1 6-0 8-i Horvát-Szlavonországok 20't i S'u 9-7 19-t, 7-6 5-6 Magyarbirodalom 21-6 8-. ID'» 15*1 u 8-8 A városi népesség szaporodási aránya az utolsó évtizedben is jóval nagyobb volt, mint a vidéki népességé. Az előző évtizedhez képest azonban a szaporodási arány a városokban sokkal nagyobb mértékben csökkent, mint a vidéken. Míg 1890-től 1900-ig a városi népesség növekvési aránya majdnem háromszorosan meghaladta a vidéki népességét, az utolsó évtizedben e különbség csak nem sokkal több, mint kétszeresre rúgott. A Duna bal partja kivételével minden országrészben gyöngült a városi népesség szaporodása, legnagyobb mértékben a Duna-Tisza közén, ahol ezt főképen a főváros idézi elő. A főváros nélkül a városok fejlődésének menete csak alig lassúdott meg ; az egész birodalmat véve, Budapest nélkül a városok szaporodási aránya 16-0%-ról csak 14-1 %-ra csökkent. Hogy pedig Budapest fejlődése sem akadt meg, csak a számokban nem jut kifejezésre, mert a szaporodás egy része a vidék népességét növeli, azt fentebb már beigazoltuk. A DunaTisza közén, mint az itt lévő tábla mutatja, a vidéki népesség szaporodási aránya nagyobbodott is épen ebből az okból kifolyólag. Közjogi alkatrészek szerint külön tekintve az adatokat, föltűnhetik, hogy Horvát-Szlavonországokban úgy a városi, mint a vidéki népesség szaporodása nagyobb volt, mint az anyaországban s ennek daczára az összes népesség szaporodása egyenlő a Magyarországéval. Ennek az a magyarázata, hogy a társországokban, mint a 7. sz. tábla mutatja (1. a 17. lapon), jóval kisebb a városi népesség, az összes szaporodásra tehát a városok fejlődése nincs olyan nagy befolyással, mint az anyaországban. Az anyaország egyes részei közül ezúttal a Tisza bal partján volt legnagyobb a városi népesség növekvése, a Duna-Tisza köze a Királyhágóntúl után csak harmadik helyen következik. Ha az egyes városok fejlődési arányait vizsgáljuk, melyek közül a törvényhatósági jogú városokét már fentebb láttuk, valamennyi város között a legkedvezőbb szaporodási arányt mutatja az elmúlt évtizedben Zsolnr, melynek lakossága tíz év alatt 63%-kal növekedett. Utána a kis Poprád következik 49-2%-os növekvéssel. Az előbbinek nagy növekvését fejlődő gyáripara, utóbbiét pedig elsősorban a tátrai idegenforgalom fellendülése idézte elő. 30-on felül van még a szaporodási arány Kaposvár, Losoncz, Rózsahegy, Űjpest, Beregszász, Marosvásárhely, Dicsőszentmárton, Hátszeg és Brod városokban. Ezzel szemben 156 városunk között nem kevesebb mint 13-nak megfogyott a népessége, a legnagyobb mértékben Abrudbányáé és Szepesolaszié, ahol a fogyás 12-1, illetőleg 9-5%-ra rúgott. E két városon kívül fogyó népességűek még : Rüszt, Selmeczbánya, Bazin, Esztergom, Modor, Túrkeve, Dobsina, Gölniezbánya, Leibicz, Lőcse, Felsőbánya. E 13 város közül csak 3-nak lakossága haladja meg a 10.000-et. Többnyire régi, de hanyatló bányavárosok, vagy olyanok, amelyeknek lakosságát valamely közeli nagyobb város szívja fel, pl. Esztergomét Budapest, Bazinét, Modorét Pozsony. A színmagyar, alföldi Túrkeve lakosságának fogyására nem találunk magyarázatot, annál kevésbbé, mert tíz év alatt 988 lélek születési többlete volt, az elvándorlás tehát, minthogy a város népessége 700-zal fogyott, 1.688 lélekre rúgott volna. Közel fekszik a feltevés, hogy a népszámlálási felvétel hiányos volt ebben a városban. Érdekkel birhat ezek után, hogy a városi népesség jelenleg milyen nagy kontingensét teszi a lakosságnak. A 7. sz. tábla (1. a 17. lapon) feltünteti az idevonatkozó arányszámokat. Az egész Magyarbirodalom lakosságának 19-0%-a élt 1910-ben a törvényhatósági jogú és rendezett tanácsú városokban és 81%-a a községekben. De míg az anyaországban a városi lakosság aránya 20-i-re emelkedik, a társországokban ez az arányszám csak 9-1%. A városok fejlődésének meglassubbodása abban is kifejezésre jut, hogy a városi népesség aránya az utolsó évtizedben csak 1-2-del növekedett (17-8-ról 19-o-re), míg az előző tíz év alatt a növekvés még 1-6-et tett ; továbbá abban is, hogy míg 1890-től 1900-ig az összes szaporodásnak 34-1%-a esett a városokra, 1900-tól 1910-ig a szaporodásnak csak 32-4%-a növelte a városok népességét. Városi népességünk fokozatos fejlődés után is csak alig egyötödét teszi az ország lakosságának ; jóval kisebb arány ez, mint amilyen a nyugateurópai államokban mutatkozik, bár kétségtelen, hogy a városi népesség arányának összehasonlítása az egyes államokban, a város és falu közti határvonal külön-