1910. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 6. Végeredmények összefoglalása (1920)

I. Általános jelentés - C) Általános népleírás

41)* határszélén fekiisznek Szirmától Orsováig némi megszakítással. A városok népsűrűség szempontjából természetesen egészen más elbírálás alá esnek, mint a járások. A legtöbb városban a terület beépítettsége folytán a népsűrűség igen magasra emelkedik, de viszont vannak városaink, amelyeknek nagy határával népességük nincsen arányban, úgy, hogy népsűrűségi arányszámuk még a szomszédos járásokénál is alacsonyabbra sülyed. Ez okból a városoknál a szélsőségek is rendkívül nagyok népsűrűség tekintetében. A legnagyobb arányszámot Üjpest r. t. város mutatja, amelynek mindössze 7 négyszögkilométer területét 55.000 ember lakja, egy négyszögkilométerre tehát 7.885-3 lélek jut. Budapest népsűrűsége már kisebb ennél (4.538-0), a főváros után pedig egy kis erdélyi város, Csíkszereda következik, amelynek területe még az egy négyszögkilométert sem éri el és 3701-0 a népsűrűsége. Igen sűrűn lakott még Fiume területe is, ahol 2371-7 lélek esik egy négyszögkilométerre. Ezeken a városokon kívül még Szombathelyen, Pozsonyban, Nagyváradon, Kézdivásárhelyen, Senj és Zagreb városokban haladja meg a népsűrűség arányszáma az 1000-et. Valamennyi város között legritkább népessége van területéhez képest Gyergyószentmiklósnak : 18-1 ; olyan alacsony arány ez, amilyenre még a járásokban sincs példa. A városnak igen nagy erdőterülete van, ez nyomja le az arányszámot. Már jóval nagyobb, bár az országos átlaghoz képest igen alacsony a népsűrűségi arány Breznóbányán, 34-5, azután Leibicz (36-i), Kiskunhalas (37-7), Szepesbéla (40-2) és Korpona (45 i) városokban, tehát többnyire felvidéki aránylag nagyhatárú városokban. Az alföldi nagy mezőgazdasági jellegű városok népsűrűsége többnyire az átlagon, vagy átlag fölött áll, csupán Kiskunhalasnak van feltűnően ritka lakossága, ami megmagyarázza, miért fejlődik e város olyan rohamosan. Kiskunhalas területe is a Duna-Tisza közének ahhoz a ritka népességű vidékéhez tartozik, amelynek a benépesedése — nagyterületű legelőknek és terméketlen homokos területeknek a mezőgazdasági művelésbe való bevonása folytán, — most folyik. Az alsódabasi, dunavecsei, kiskőrösi és kunszentmiklósi járások népsűrűsége még most is 50 alatt van, sőt a legutóbbié a 40-et sem éri el. Míg a népsűrűség a lélekszámnak a területhez való viszonyítása, a néptömörülés a népességnek települési helyek (helységek, községek) szerint való megoszlása. A mi viszonyaink között a néptömörülést csak a közigazgatási értelemben vett községek szerint lehet megfigyelni, mért a települési helyeknek a fogalma is meglehetősen bizonytalan és sok esetben nincsenek is adataink települési helyek (telepek, tanyák, majorok, tanyacsoportok stb.) szerint. Igaz, hogy így a néptömörülésről n m kapunk egészen tiszta képet, mert közigazgatási községeink között sok olyan van, amely tulajdonképen több helységből áll, vagy egy helységből és a hozzá tartozó tanyákból, tanyacsoportokból, sőt vannak olyan községeink, amelyeknek tulajdonképen magja sincs, csak nagy területeken szétszórt tanyákból, vagy — hegyes vidéken — irtványokből alakulnak. Ilyen községekben a község lélekszáma nem fejezi ki a tömörülés mértékét. Arra is van sok eset, hogy két, sőt három közigazgatási község teljesen össze van építve, ezekben az esetekben tehát a néptömörülést nem az egyes községeknek, hanem azoknak együttes lélekszáma jelzi. Minthogy az anyaországnak és a társországoknak községi közigazgatási szervezete teljesen eltér egymástól, a községek szerinti néptömörülésre vonatkozó adatokat teljesen külön kell tárgyalnunk. Magyarországon 1910-ben 12.542 volt a közsé-. gek száma, 63-mal kevesebb, mint 1900-ban. A községek száma tehát fogyott annak daczára, hogy új községek is keletkeztek, mert viszont sok életképtelen kisközség, amely ugyan néptömörülés szempontjából külön helység, beleolvadt más nagyobb községbe, vagy több esetben összeépült községek egyesültek. Említésre méltóbb ilyen egyesülések a következők voltak az évtized folyamán : Győrsziget és Révfalupataház községek Győr tj. várossal, Sándor község Szabadka tj. várossal, Mehala község Temesvárral egyesült. Rózsahegy rt. városhoz Hrboltó község egy része (Rózsahegy-fonógyár) csatoltatott. Ellenben Nagybecskerek rt. városból kivált Felsőmuzslya telep és külön községgé alakult. A szépen fejlődő Sárvár község két községet olvasztott be, az ugyanazon megyebeli nagyforgalmú Czelldömölk szintén egyet. Resiczabánya beolvasztotta Resiczafalut (előbb Románresiczát), végül Torontál vármegyében három járási székhely, Csene, Módos, Párdány nagyobbodott meg két-két összeépült község egyesülése útján. Viszont Budapest szomszédságában több új község keletkezett a fővárosi lakosok kiözönlése révén. így Rákosszentmihály Csömör község határában, Rákosliget Rákoskeresztúréban, Pestújhely Rákospalotáéban és Pestszentlőrincz Kispest területén. Az összes községek között 7.966 volt olyan, amelynek lakossága 1.000 lelken alul volt, vagyis az összesnek 63-5%-a (1. a 6. sz. táblát a 17. lapon) ; 10 év előtt még a községeknek 66-0 %-a volt ezer léleknél kisebb népességű. A magasabb lélekszámkategóriákban a községeknek nemcsak abszolút, de relatív száma is emelkedett. így 1.000-től 2.000 lélekig terjedt a községeknek 1900-ban 21-o, 1910-ben 22-1 %-a, 2.000-től ö.OOOlélekig 1900-ban 10-2,1910-ben már ll-i%-a, 5.000-en felül 2-8, illetőleg 3-3%-a. Egészen más adatokat kapunk, ha azt nézzük, hogy az egyes lélekszámkategóriákba sorozott községekben a népességnek hány százaléka lakott, így kiderül, hogy az 1.000 lelken aluli községek lakossága csak 22-6 %-át teszi az összes népességnek, ellenben az 5.000 léleknél nagyobb községekben a népességnek 33-s %-a lakott (1900-ban még csak 29-9%). A 10.000-nél népesebb községek lélekszáma pedig 23-7 (1900-ban 20-4) %-a az összes lakosságnak. Nálunk is érvényesül tehát az a tendenczia, hogy minél nagyobbak a községek, annál fokozottabb mértékben szaporodik a lakosságuk.