1910. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 6. Végeredmények összefoglalása (1920)
I. Általános jelentés - C) Általános népleírás
41)* Az elmúlt évtizedben jóval kevesebb olyan járás akadt, amelynek tényleges népnövekvése meghaladta a 20%-ot, olyan járás viszont, amelynek népessége fogyott, jóval több volt, mint a mult század 90-es éveiben Nem kevesebb, mint 61 járásban kisebb számú lakosságot talált az 1910. évi népszámlálás, mint az 1900. évi. A legtöbb járásban ezek közül természetesen csak csekély a fogyás, csupán 13 járás akadt, ahol a fogyás meghaladta az 1900. évi lélekszám 5%-át. Ezek a következők : Ólublói j.. (Szepes)... - llT,°/o Vingai j. (Ternes) ... — 6'»% Trsztenai j. (Árva)... — 11'* » Námesztói j. (Árva)... — » Utlbinai j. (Lika- Perjámosij. (Torontál) — 6'i » Krbava) — ira» Csenei j. (Torontál)... — 5'-» Vári j. (Árva) — 10'u » Vrbovskoi j. (ModrusSzepesófalusi j. (Sze- Rijeka — 5 t » pes) — 8"ï » Báti j. (Hont) — 5-3 » Héthársi j. (Sáros)... — 7'a » Korenicai j.(Lika-Krb.) — 5'a » A járások e szomorú sorozatában Árva vármegye három, Szepes, Torontál és Lika-Krbava 2—2 járással szerepel. Általában véve a fogyó népességű járások több összefüggő területet alkotnak, amit a II. sz. térkép élénken szemléltet. Az egyik ilyen nagy terület a tengerparthoz közel eső járásokat (összesen 10-et) foglalja magában. A másik az ország nyugati határán húzódik és Vas vármegye három határszéli járására terjed. A harmadik ilyen terület szintén a nyugati határon van, de jóval feljebb, Nyitra és Pozsony vármegyék találkozásánál és négy járást foglal magában. További fogyó terület Árva vármegyének mind a négy járása, azután az északkeleti kivándorlási terület, ahol Abauj-Torna, Gömör, Sáros és Szepes vármegyéknek em nkevesebb, mint 11 járása fogyott meg lélekszámban 1900 óta. Végül nagy, összefüggő területet alkot Torontál és Temes vármegyéknek 11 szomszédos járása, ahol az újabban fellépett kivándorlási láz karöltve a már előbb lábrakapott egykével tizedeli meg a lakosságot. Fentebb már láttuk, hogy a tényleges szaporodás ebben az évtizedben nem azért volt kisebb, mint az előzőben, mert a természetes szaporodás kedvezőtlenebbül alakult, hanem egyedül csak amiatt, mert a kivándorlási mozgalom rendkívül nagy méreteket öltött. A természetes és a tényleges szaporodás különbözete, az ú. n. vándorlási differentia, az előző évtizedhez képest 166.746-ról 646.540-re szökött fel. A vándorlási differentiának törvényhatóságok szerint való alakulását ugyancsak a 4. sz. tábla mutatja. Aktiv mérleget ezúttal a vármegyék közül csak Pest, Krassó-Szörény, Csík, Hunyad és Pozega mutat, ezekben tehát a tényleges szaporodás felülmúlta a természetes szaporodást. Mind a négy vármegyében más-más ok játszott ebben közre. Pest vármegyében a ritka népességű alföldi járások benépesedésén kívül különösen a Budapesttel szomszédos községek nagy növekvése, Krassó-Szörényben állami telepítés, Csíkban a faipar fellendülése, Hunyadban a bányamunkások beözönlése, végül Pozegában mezőgazdasági jellegű betelepedés — különösen a bródi járásba Galicziából — idézték elő a többletet. A törvényhatósági jogú városok viszont Sopron, Selmeczbánya, Zombor és Hódmezővásárhely kivételével mind bevándorlási többlettel zárták le mérlegüket. Legnagyobb volt aránylag a bevándorlási többlet Osijelcen (28-6) és Marosvásárhelyt (28-2). Az előbbi egyébként fogyott volna népességben, az utóbbinak is nagyon csekély (2-5) volt a természetes szaporodása. Városaink feljődésében különben a bevándorlás jóval nagyobb szerepet játszik, mint a természetes szaporodás, az előbbi 10-5, az utóbbi ellenben csak 7-3%-kal növelte ebben az évtizedben a városok népességét. Csupán az alföldi nagy földmíves városok azok, amelyekben a népszaporodás első sorban természetes úton jön létre s a bevándorlásnak csak mellékes szerepe van. Szabadkán, Szegeden és Kecskeméten a természetes szaporodás aránya 3—4-szer felülmúlja a bevándorlást, de már Debreczenben, amelynek nagyobb az iparos népessége, a bevándorlás többel járult a fejlődéshez, mint a természetes szaporodás. A passzív mérleget mutató négy város közül Selmeczbánya vesztett legtöbbet elvándorlás folytán, 12*7 %-ot. Olyan nagy arány ez, hogy az erősen kivándorló megyék közül is csak három haladja meg ezt az arányt, ú, m. Árva (15-i), Sáros (14-i) és Lika-Krbava (16-3). Ezeken kívül azonban még 10%-on felüli elvándorlást találunk Győr, Sopron, Pozsony, Abauj-Torna, Szepes és Modrus-Rijeka vármegyékben. Hogy a vándorlási differentia arányszáma hogyan módosult az előző évtizedhez képest, országrészenkint a következő összeállítás mutatja : „ , Vándorlási különbözet (— Urszagresz 189 0_ igQ 0_ j 1900 1910 rosszabb.) Duna jobb partja — 4'i — 5'» + l'a Duna bal partja — 3's — G'b + 3'3 Duna-Tisza köze + 6's -f- 2-« + 2'» Tisza jobb partja — 5'i — 7m + 2's Tisza bal partja — l'o — 2-9 -+- r» Tisza-Maros szöge — l'o — 4'o -f 3'o Királyhágóntúl -f O'o — 1*7 + V-t Fiume város és kerülete + 16'* + 18'i — 2-a Magyarország — V o — 3'i + 2'i Horvát-Szlavonországok — 0~i — 4s -f 3~a Magyarbirodalom — O's — 3's + Mind a két évtizedben csak a Duna-Tisza közén és Fiúméban volt számbavehető vándorlási többlet s egyik évtizedről a másikra Fiumét kivéve mindenütt romlott a vándorlási differentia, de igen eltérő mértékben. Míg a Duna jobb partján pl. csak egy negyeddel nagyobbodott a vándorlási különbözet, a Tisza-Maros szögén megnégyszereződött, a társországokban meg épen meghétszereződött. A királyhágóntúli részeknek a mult század 90-es éveiben még csekély bevándorlási többletük volt, a következő évtizedben már 1-7%-ot vesztettek az elvándorlás és kivándorlás révén. Legtöbbet vesztett kivándorlás folytán a két felvidéki országrész, míg
