1910. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 6. Végeredmények összefoglalása (1920)

I. Általános jelentés - D) A népesség foglalkozása

196 + a csali magyarul tudók száma, vagy legalább is arány­száma jelentékenyen esett volna. Kzzel szemben azt látjuk, hogy a nem magyarok között erősen növeke­dett a magyarul is tudók száma, a csak magyarul tudók aránya pedig a magyarok közt változatlan maradt. Hogy a kép e tekintetben teljes legyen, a rendel­kezésre álló adatok alapján korcsoportok szerint is adjuk a magyarok közül csak magyarul és más nyel­ven is beszélők adatait az utolsó két népszámlá­lásról, a miből az adatok meglepő szabályszerűsége kitűnik. A. Ebből magyar anyanyelvűek csak magyarul más nyelven is összes száma Korcsoport tudott 1900 1910 1900 1910 1900 1910 1900 1910 abszolút abszolút abszolút abszolút szám szám szám °/o szám °/o 3 éven aluli 718.479 802.967 707.655 98-« 789.449 98-3 10.824 1-8 13.518 1-7 3 — 5 éves 678.050 723.960 635.975 93-s 681.180 94-1 42.075 6'a 42.780 5-8 6­-11 » 1,142.369 1,352.915 998.080 87-4 1,186.551 87-7 144.289 12-c 166.364 12-3 12­-14 » 567.497 669.291 464.384 81'8 550.123 82'a 103.113 18-9 119.168 17-8 15 -19 » 884.187 1,007.797 683.684 77-s 788.572 78-a 200.503 22-7 219.225 21-8 20­-29 » 1,328.967 1,603.135 960.187 72-s 1,177.631 73'a 868.780 27-8 425.504 26-5 30­-39 » 1,107.803 1,225.188 783.460 70-T 858.593 70-1 324.343 29-3 306.595 29-9 40­-49 » 934.656 998.485 673.01-8 72-0 706.327 70 7 261.608 28-0 292.158 29-s 50­-59 » 663.233 808.724 491.063 74-0 590.056 73-0 172.170 26*0 218.668 27-0 60­-69 2> 421.754 488.567 318.148 75-4 368.553 75-4 103.606 24-« 120.014 24-0 70­-79 » 165.511 217.418 125.507 75*8 166.487 76'B 40.004 24'a 50.931 23-4 80 éven felüli 39.014 46.180 29.385 75-s 34.394 74-5 9.629 24-7 11.786 25-s Mindössze 8,651.520 9,944.627 6,870.576 79' 4 7,897.916 79-t. 1,780.944 20-t 2,046.711 20-t kezdődik az idegen nyelvek elfelejtése, a mely év­tizedről-évtizedre fokozódik. Természetesen ezen kívül más körülmények is befolyásolhatják ezeket az adatokat, így pl. a különböző halandósági viszonyok, a nyelvismeretnek a magasabb korban kevésbbé pon­tos bevallása stb. Visszatérve az előbbi foglalkozási tábla adataira, említést érdemel még, hogy általában az eltartottak közt több a csak magyarul tudó, mint a keresők közt, azon kívül több a nők közt, mint a férfiak közt. Ennek okai kézen fekvők. A keresők általában idő­sebbek, mint az eltartottak, tehát több idejük és alkalmuk is volt idegen nyelv megtanulására, mint a fiatalabb korú eltartottaknak s e mellett a keresők természetszerűleg jobban is rá vannak erre utalva. Minthogy a férfiak közt sokkal több a kereső, mint a nők közt, a többnyelvűség is a férfiaknál van job­ban elterjedve. E szabály alól csupán a véderő kivétel, a hol az eltartottak és a nők arányszáma kisebb. Ennek oka az, hogy a véderő eltartottjaihoz túl­nvomólag a tisztek és kis részben az altisztek női hozzátartozói számíttattak, a kik között természetesen sok a más nyelvet is értő. A házi cselédeknél és az egyéb és ismeretlen foglalkozásoknál is némileg hasonló a helyzet a nőkre vonatkozólag, a kiknek arányszámai alacsonyabbak a csak magyarul tudás tekintetében. Az előbbi csoportban aránytalanul kevés a kereső férfi, itt tehát az arányszámot az eltartott férfiak (gyermekek) magasabb arányszáma dönti el, az utóbbi csoportban pedig a kereső nők műveltebb és magasabb társadalmi szinten álló foglalkozások­hoz tartoznak, mint az ide sorozott férfiak, azért több köztük a más nyelven is tudó. Ez egyébként Látjuk tehát, hogy korcsoportok szerint is alig van különbség a csak magyarul tudók arányszámai közt, sőt épen a legfiatalabb korcsoportokban, a hol leginkább eshet tévedés a nemzetiség felvételében, nemhogy csökkentek volna, de emelkedtek az arány­számok, világos bizonyítékául annak, hogy a magyarul tudó nem magyarok nem vétettek a magyar anyanyel­vűek közé, hanem csak azok, a kik magukat tényleg magyaroknak vallották, a kik tehát tényleg a magyar nyelvet beszélik anyanyelvük gyanánt. Érdekes, hogy a 30-as életévekig csökken a csak magyarul tudók arányszáma, onnan kezdve pedig ismét növekszik, a mi vagy arra mutat, hogy az idősebb magyaroknak a nyelvek régebbi kisebb keve­redettsége folytán nem volt annyi alkalmuk más nyelvet tanulni, vagy arra, hogy a kor előrehalad­tával az emberek fölejtik a fiatalabb korban meg­tanult idegen nyelveket. Ez utóbbi feltevést más adat is támogatja. Ha ugyanis az ugyanazon naptári években születettek adatait hasonlítjuk össze a két népszámlálás idejében, a következő képet kapjuk: Csak magyarul Korcsoportok tu d k a sW/ aro k 1900-ban 20-29 évesek, 1910-ben 30—39 évesek 1900-ban 30—39 » 1910-ben 40-49 » 1900-ban 40-49 » 1910-ben 50-59 » 1900-ban 50—59 » 1910-ben 60—69 » 1900-ban 60 -69 » 1910-ben 70—79 » A 20—29 évesek a következő évtizedben még tanulnak idegen nyelvet, a 30—39 évesek nyelvtudása a következő 10 év alatt stagnál, de a 40 éven túl már közül 1900 1910 72-a 70-1 70-7 70-7 72-0 73-0 74-0 75-4 75-4 76-8

Next

/
Oldalképek
Tartalom