1910. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 6. Végeredmények összefoglalása (1920)

I. Általános jelentés - D) A népesség foglalkozása

189 + Minthogy ugyané nemzetiségeknél az értelmiség (közszolgálat stb.) aránya is jóval az országos átlag alatt áll, elmondhatjuk, hogy már a foglalkozási adatokból itélve is a ruthének, románok és szerbek állanak a gazdasági és szellemi kultúra legalacsonyabb fokán. Ezt egyébként, mint láttuk, az írni-olvasni tudásra vonatkozó adatok is megerősítik. Az őstermelésnek kisebb, de még mindig igen magas %-át mutatják a horvátok és a tótok. Az ipar-forgalom viszont e nemzetiségeknél már nagyobb szerephez jut, az értelmiség aránya azonban még ezeknél is — különösen a tótoknál — igen alacsony. Az ellenkező végletet látjuk a németeknél, magyaroknál és az egyéb alatt összefoglalt kisebb nemzetiségeknél, kik között azonban — bár erre közvetlen adataink nincsenek, de az egyes törvényhatóságok adataiból megállapítható — ismét igen nagy különbségek lehetnek a foglalkozási megoszlás tekintetében. A németeknek immár fele sem tartozik az őstermeléshez, ellenben 36"8 %-a az ipar-forgalom terhére él. A magyarságnál az őstermelés aránya még valamivel több az 50 %-nál, s az ipar-forgalom pedig 30*2 %-kal szerepel, de a tendenczia az, hogy a legközelebbi népszámlálásnál a magyarság foglalkozási megoszlása alig fog különbözni a németekétől. A mi az ipar-forgalom egyes csoportjait illeti, a németeknek és tótoknak 1*5 %-a bányász, ellenben a horvátoknál és szerbeknél majdnem teljesen (O'i—O'O %) hiányzik ez a foglalkozási osztály. Az iipar terén a németek tűnnek ki legmagasabb arányszámmal (27'2 %), valamint az »egyéb« alatt összefoglalt kisebb nemzetiségek (cseh-morvák, lengyelek, olaszok). A 162 %-OS átlagot természetesen a magyarság is meghaladja s a tótság alig marad alatta. Rendkívül alacsony azonban az arányszám a szerbeknél, románoknál és még inkább a ruthéneknél (3-6). A kereskedelemnél a németek után a magyarok állanak második helyen, utolsón ismét a románok és ruthének, de már a szerbek itt a horvátok és tótok arányát is meghaladják. Ennek daczára a kereskedők aránya a szerbeknél olyan alacsony (1°9 %) s ez is csak az utolsó évtizedben növekedett meg ennyire, hogy ez az adat szinte a köztudattal ellenkezik, mely nálunk a szerbet általában kereskedő népnek tartja. A tévedés onnan van, hogy az Alföld felsőbb részein és a Duna mentén fekvő helyeken lakó s a magyarság nagy tömege előtt ismert szerbek tényleg leginkább kereskedelemmel foglalkoznak, míg a Délvidéken lakó sokkal nagyobb számú szerbség majdnem kizárólag foldmívelésből él. E mellett a kereskedelemmel foglalkozó szerbek régebben, a zsidóság nagyobb elterjedése előtt jórészt maguk tartották kezükben a kereskedelmet az Alföldön és a Dunántúl nagy részében, de idővel vagy kihaltak, vagy beolvadtak a többi keresztény felekezetbe és így elmagyarosodtak. Vitathatatlanul első helyen áll a magyarság a közlekedéssel foglalkozók aránya (4'7 %) tekintetében, sőt egyedül haladja meg az országos átlagot (3-o) ; legkisebb százalék esik e foglalkozási csoportra ismét a szerbeknél, románoknál és ruthéneknél. Hasonló különbségek vannak az arányszámok között a közszolgálatnál, a hol a magyarok aránya 4"9 % a 3"3 % országos átlaggal szemben, melyet egyébként egy nemzetiség sem ér el, csak a német közelít meg. Feltűnően alacsony itt a ruthének arányszáma (0*5), a mi azt mutatja, hogy e nemzetiségnek úgyszólván teljesen hiányzik az intelligens osztálya, a mit annál inkább megállapíthatunk, mert a gazdasági értelmiségben a ruthéneknek még jelentéktelenebb szerepük van. A véderönél a németek szerepelnek legmagasabb arányszámmal, a mi a volt közös hadsereg német szolgálati nyelvével függ össze. A ruthének itt is leghátul állanak, nyilván testi alkalmatlanságuk folytán. Napszámos legtöbb van az »egyéb« nemzetiségűek (főkép czigányok) közt, legkevesebb a románoknál és horvátoknál. Házi cseléd legtöbb kerül ki a magyarok közül (2-8 %), a miben része van azonban a városok magyarosító hatásának is, mely a túlnyomóan magyar középosztály családjaiba kerülő nem magyar nyelvű házi cselédeket jórészt magyarrá teszi. Feltűnő kevés viszont a házi cseléd a szerbek között (0-5 %). A nyugdíjasok, tökepénzesek, háztulajdonosok, eltartásosak stb. csoportja aránylag legnépesebb a németeknél (3*6 %), míg a ruthéneknél erre a túlnyomóan városi jellegű foglalkozási, illetőleg társadalmi osztályra ennek egy tizedrésze sem (0-3) jut. Rámutatunk még az egyes nemzetiségeknél a foglalkozási megoszlásban az elnyúlt évtized alatt beállott feltűnőbb változásokra. Az általános kép az, hogy az őstermelés aránya minden nemzetiségnél csökkent, az iparforgalomé pedig mindegyiknél növekedett. Az egyedüli kivétel a ruthén nemzetiség, a melynél az őstermelésnek különben is legmagasabb arányszáma még nőtt is (ugyan csak O'i %-kal !) 1900 óta, bár ez, úgy látszik, némileg összefügg a k. m. n. napszámosok fogyásával, kik ezúttal szabatosabban voltak megnevezve, s így jórészük az őstermeléshez került vissza. A jelzett folyamat azonban — t. i. az áttérés az őstermelésről az iparforgalmi foglalkozásokra — nem minden nemzetiségnél egyformán gyors ; sőt — sajátságos — azok a nemzetiségek, a melyek az iparosodás tekintetében eddig is első helyen állottak, mint a németek és magyarok, még gyorsabb ütemben térnek át az őstermelésről más foglalkozásokra, mint a többiek. A németeknél ugyanis 2'5-del, a magyaroknál pedig 5-6-del szállt lejebb az őstermelés arányszáma, ellenben a románoknál a jóval magasabb arányszám csak 1'5-del, a horvátoknál csak 3'3-del, a tótoknál 1'9-del. Nem lehet azonban szemet húnyni az előtt, hogy viszont az ipar-forgalom terén aránylag a nagyon elmaradott románoknál és különösen a szerbeknél legnagyobb a haladás, \