1910. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 6. Végeredmények összefoglalása (1920)

I. Általános jelentés - D) A népesség foglalkozása

187 + a népességben elfoglalt aránya, adatainkból az is kitetszik, hogy a magyarságnak ez az előnye fokozatosan megszűnik, mert a nagy- és középbirtokosok közt folytonosan csökken a magyarok arányszáma. Látjuk, hogy az országrészek közül a Duna bal partja az egyetlen, a hol ujabban több a nagy- és középbirtokosok közt a magyar ; a Duna-Tisza közén változatlan maradt az arányszám, a többi 5 országrészben azonban, különösen a Tisza-Maros szögén és a Királyhágón túl mindenütt csökkent a magyarok aránya. A magyarság deposszedálódásának jelei kétségtelenül mutatkoznak abban is, hogy az alsóbb birtokos kategóriákban, valamint a birtoktalan elemek (cselédek, munkások) közt viszont fokozatosan í övckszik a magyar elem. Feltűnően megszaporodott a magyarság a kisbirtokos-napszámosok között, a mi azonban a felvétel különböző voltából is eredhet, a mennyiben 1900-ban a birtokra való tekintet nélkül a megnevezés volt irányadó a kisbirtokos-napszámosok közé való sorolás tekintetében, míg 1910-ben csak az 5 holdon aluli kisbirtokos-napszámosok kerülhetlek e csoportba. Az említett 98. sz. táblán még az önálló iparosok és kereskedők, továbbá a bányászati, ipari, kereskedelmi és közlekedési munkások és segédek hasonló adatait is közöljük törvényhatóságonkint. Itt újra adjuk az egyes országrészek arányszámait : Országrész Duna jobb partja Duna bal partja... Duna-Tisza köze... Tisza jobb partja Tisza bal partja... Tisza-Maros szöge Királyhágóntúl Fiume város és ke rülete Magyarország H.-Szlavonországok Magyarbirodalom »«{fSSSj 34-J45'Í 51'í -, 12-125-s|ö?-6 ») Tisztviselők nélkül Száz Isg <8 a! A P< >2 tUD v J? <V N P< » X rt t> "2 £ S-® s t. w>« ® S s ^ oc m "Ö >> ® . a M &C © ^ m en közül magyar anyanyelvű volt BO-R 41-s 32-9 70-s 2-9 130-4 î-69-8 s 31-0 72-5 59-j «82-1 25'« 49-9 3-0 fc|63-6 25-0 73-4 «52-4 f 81-5 27-9 49-7 il

7 67*0 6-1 53*9 52-6 47 71s 64s 72-4 31-1 74-4 59-fl 1.83-c 36-0 67-« 32 80-r 61-e 82 30-s 52-M55-9 8-6 53-0 52s 55s 71s 66s 71s Tis 37-s 81-1 70-7 *8635-s 54 3-4 Wo SUS 56s 72-1 4 83' "o 52-« 87-2 s 67'a 's 82*4 S 50-6 71'» 85-0 62-0 91-s! 7C-b! 14-8 n 122-s 67-0 75-6 27-7, Wi 29s Wo 72s 83 A bányászati munkások arányszámai nagyjából megfelelnek azoknak, a melyeket már fentebb az egész bányászati csoportra vonatkozólag ismertettünk, a többi alcsoporttal azonban érdemes kissé behatóbban foglalkozni. Az önálló iparosok és az ipari munkások magyarsági aránya, mint már láttuk, országosan úgy alakul, hogy a munkások közt több a magyar, mint az önállók között. Rámutattunk arra, hogy ennek magyarázata első sorban az, hogy a munkások közt a fiatalabb nemzedék, mely gyorsabban magyarosodik, jobban van képviselve, mint az inkább idősebb korúakból álló önállók között. Ez azonban csak általánosságban áll, mert ha az egyes törvényhatóságok adatait vizsgáljuk, azt találjuk, hogy sok törvényhatóságban épen fordítva az önállóknál kedvezőbb a magyarság aránya. Sőt még két országrészben is mutatkozik ez a jelenség, még pedig a Duna két partján. A másik felvidéki országrészben, a Tisza jobb partján, az ellentétes adatokat mutató törvényhatóságok egymást kiegyenlítik, úgy hogy a magyarság aránya az önállóknál és a munkásoknál egyaránt 61-6 %. Annak, hogy egyes törvényhatóságokban az ipari munkások közt jóval kevesebb a magyar anyanyelvű, mint az önálló iparosok közt, különböző okai lehetnek. Leginkább ott fordul ez elő, a hol a nagyobb vállalatok inkább nemzetiségi nyelvterületen fekszenek, ennélfogva a gyárak sok nem magyar ajkú munkást foglalkoztatnak, az önálló iparosok ellenben egyenletesen helyezkednek el a törvényhatóság magyar és nem magyar nyelvterületein. Legjellegzetesebb példa erre Sopron vármegye, a hol az önálló iparosoknak 47*2 %-a magyar, a mi a vármegyei átlagnak felel meg, az ipari munkásoknak ellenben csak 26"5 %-a magyar, mert a nagyobb gyárak túlnyomóan a nyugati határszélen, német nyelvterületen fekszenek (Lajtaújfalu, Czinfalva, Félszerfalva stb). Hasonló az eset Pozsony, Bars, Hont, Nógrád, Abauj-Torna, Bereg stb. vármegyékben. Lehet azonban része ebben az idegen munkások beözönlésének (Maros-Torda, Csík, Háromszék) és valószinűleg annak is, hogy a fiatalabb iparos nemzedékben némely helyütt tért foglalnak a nem magyar nemzetiségek, különösen az oláhság. Ez az eset lehet Kolozs vármegyében, a hol az önállók közt 57*9 %-ról 51'0-re, a munkások közt 46*2 %-ról 36-8 %-ra csökkent a magyarság aránya 10 év alatt. Hasonló visszaesés mutatkozik Alsó-Fehérben, a hol az önállóknál 50'7-ről 43'0-ra, a munkásoknál 54'5-ről 48-3-re csökkent a magyarok százaléka, habár itt a munkások közt még mindig magasabb, mint az önállók közt. Annál feltűnőbb, hogy e két megye közt fekvő Torda-Aranyosban épen az ellenkező folyaníat észlelhető, még pedig igen nagy mértékben. Itt ugyanis a magyarság aránya az önálló iparosok közt 41-3 %-ról 50'6-re, a munkások közt meg épen 45"4 %-ról 62'2-re nőtt tíz év alatt. Ennek oka, mint már jeleztük, az, hogy az előző népszámlálás alkalmával e megyének különösen topánfalvi (majdnem tisztán román) járásában igen sok házi iparos Íratott össze, kikről azonban később kiderült, hogy legnagyobb részük csupán saját szükségletre dolgozik s így a következő népszámlálásnál ezek a román iparosok nem vétettek az iparos népesség közé, a mi természetesen emelte a magyar iparosok arányszámát. A kereskedelemnél hasonló a helyzet, mint az iparnál, azzal a különbséggel, hogy itt a segédszemélyzet magyarsági aránya még jobban meghaladja az