1910. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 6. Végeredmények összefoglalása (1920)

I. Általános jelentés - D) A népesség foglalkozása

186 + bányászattal foglalkozók nemzetiségi megoszlása, illetőleg magyarsági aránya mutat nagy kilengéseket, így pl. Baranya vármegyében a bányászok közt jóval több a magyar (71-6 %), mint akár az iparral (47-4), akár a kereskedelemmel (67-2) foglalkozók közt. A vármegye székhelyén, Pécsett viszont a bányászoknak csak 38'7 %-a magyar, holott a többi iparforgalmi csoportban a 80, sőt 90%-ot is meghaladja a magyarság aránya. Hasonló éles különbség van Sopron, Tolna, Vas, Zala, Bars, Esztergom, Hont, Pozsony, Pest, Bereg, Bihar, Ugocsa vármegyék és Sopron város bányász és egyéb iparforgalmi népességének magyarsági aránya közt, mindenütt a bányászok hátrányára, bár meg kell jegyeznünk, hogy e törvényhatóságok némelyikében nagyon jelentéktelen a bányászattal foglalkozó lakosság. Viszont feltűnően magyar többségű a bányász népesség a többi iparforgalmi népességhez, vagy legalább az ipari népességhez képest Somogy (97'7 %), Nógrád (91*o), Máramaros (91-8), Besztercze-Naszód (75-o), MarosTorda (99'i), Háromszék (97-5), Torda-Aranyos (61-4) vármegyékben," Horvát-Szlavonországokban pedig Srijem vármegyében, a hol a bányászoknak 42'6 %-a magyar, míg az iparnak csak 8-6, a kereskedelemnek csak 6'9 %-a. A közszolgálat és szabad foglalkozások csoportja, a mely mint láttuk, 72-o %-ban magyar, néhány alföldi törvényhatóságot nem tekintve, a hol a magyarság majdnem kizárólagos, az anyaországban mindenütt jóval magasabb százalékban tünteti fel a magyarság arányát, mint az illető törvényhatóság átlaga. Értelmiségi osztályunk annyira magyar, hogy az anyaország 90 törvényhatósága közül csak 11 akad olyan, a melyben az értelmiség magyarsága nem éri el az abszolút többséget. Ezek a törvényhatóságok egy vármegye (Liptó) kivételével a TiszaMaros szögén és Erdélyben vannak. Ez utóbbiban is a szász lakosságú vármegyék mutatják a legalacsonyabb arányt. így Szebenben az értelmiségnek csak 20*3, Nagy-Küküllőben 25*6 és BeszterczeNaszódban 30*3 %-a magyar anyanyelvű. Az arányszám a vármegyei átlagokat természetesen itt is erősen meghaladja, de mégsem annyira, mint a tót, ruthén és a nyugati, német lakosságú vármegyékben. Sárosban pl. a magyarság általános aránya 10*4 %, a közszolgálat csoportjában ellenben az arány 68*3 %-ra emelkedik. Beregben a két arányszám 47'8—84'2, Mosonban 34'9—70-2 %. Egyébként 1900 óta a közszolgálatokhoz tartozók magyarságának százaléka (1. a 96. sz. táblát a 300. lapon) majdnem minden törvényhatóságban jelentékenyen növekedett és e 10 év alatt négy újabb törvényhatóságban érte el az abszolút többséget. A 98. sz. táblán még az őstermelésnek és az ipar-forgalomnak egyes fontosabb alcsoportjai szerint is bemutatjuk a keresők közt a magyar anyanyelvűek arányát törvényhatóságonkint a két utolsó népszámlálás alapján. Az őstermelés egyes alcsoportjainak adatai országrészenkint itt következnek : Országrész Duna jobb partja Duna bal partja... Duna-Tisza köze... Tisza jobb partja Tisza bal partja.. Tisza-Maros szöge Királyhágóntúl Fiume város és ke rülete Magyarország.. H.-Szlavonországok Magyarbirodalom Ebből vármegyék 67városok|<S0-7<?ő ') Az 50 holdon aluli mutatva. 5

1 {? Száz «Ü4 Mr

2 S*-® il I o 2-« •S S kisbirtokos OQ ' o o g ' ÏH Í— es 3-° ö W) -rt is"

0 N £ =3 S "S'a s «BS nSPI tm» a 80-1 58-1 81-s 81-s 79-7 32 71 3-Î közül magyar anyanyelv

ű volt 40'o 68-, d63'i 69-1 16-1 44'o 65-o|62-s 64-e 58-s 64-7 17-719 78 17-6 s|46-5 38' 73-5 64'7 69-s 1440'i lu 20'ri 23-1 22-4 75-b 39 47-s 10-7 24 21-9 21' 3 47' i 70'i 65'» 0-6 35-a — 3H 30' 71' o 3127-» 5-6 |25' 34-< 40-ï 7 22-1 32-9 7-5 30-O 84s3582-4 55-9 '0 "9 30-7 4*9 85-7 38 84-f 59's) 69-s RI 14o 7-7 72-1 O"« 57-7 57S49-» 6776-8 H 78-2 68-3 62-7! 20-2

1 29-6 41'i 51-9 5/-4 66'5 kisbirtokosokkal együtt van kiFentebb már láttuk, hogy a birtokos-kategóriák szerint milyen különböző a magyarság aránya. A magasabb birtokos-kategóriákban jóval több a magyar, a kisebbekben fokozatosan csökken a magyarság arányszáma, viszont a munkások és még inkább a cselédek csoportjában ismét emelkedik. Ez a sorrend majdnem minden országrészben egyenletesen mutatkozik, csak a Duna-Tisza közén van ettől eltérés, a mennyiben ott a magyarság arányszáma már az 50—100 holdas birtokosoknál éri el minimumát, s a kisebb birtokos-kategóriákban ismét növekszik. Ezt a bácsbodrogmegyei viszonyok idézik elő, a hol a magasabb birtokkategóriákban általában kevés a magyar. Ugyanez a helyzet az egész Délvidéken, a mi a Tisza-Maros szögének számaiban is kifejezésre jut. Itt a nagy- és középbirtokosok közt is igen alacsony (25'6 %) a magyarság aránya, holott a többi országrészben, még a legkevésbbé magyar Duna bal partján és Királyhágón túl is a nagy- és középbirtokosoknak erős abszolút többsége magyar. A nagy- és középbirtok mindenesetre túlnyomóan a magyarság kezében van. Az anyaország 63 vármegyéje között mindössze 6 akad, a hol a nagy- és középbirtokosok közt kisebb a magyarság aránya, mint általában a keresők közt. A felvidéken, a leginkább tót nyelvű vármegyékben 34—48 %-a magyar a nagy- és középbirtokosoknak. Leggyengébb viszont a magyarság a nagy- és középbirtokosok közt a szászok és németek által lakott néhány vármegyében, mint Besztercze-Naszódban, Brassóban, Nagy-Küküllőben, Szebenben, továbbá Mosonban, Temesben, Torontálban, és a zsidó-német lakta Máramarosban. Ez utóbbiban, mint láttuk, 45'8 %-uk izraelita, kik itt túlnyomólag a németet vallják anyanyelvüknek. Habár a magyarság a földterületnek kétségtelenül jóval nagyobb részét tartja kezében, mint a milyen