1910. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 6. Végeredmények összefoglalása (1920)

I. Általános jelentés - D) A népesség foglalkozása

98* megjelölését. A mint később látni fogjuk, azoknál a foglalkozási osztályoknál, a melyekben a segítő családtagoknak nincs oly nagy szerepe, mint az őstermelésnél, a kereső nők száma többnyire növekedett. A keresők és eltartottak arányára azon az állandó irányzaton kívül, mely mindig több és több embert állít be a termelés szolgálatába, természetesen elsősorban a demográfiái viszonyok bírnak befolyással, így a népesség kor szerint való megoszlása, a munkaképes korban levők száma, a mit viszont a különböző születési, halálozási és kivándorlási viszonyok határoznak meg. Ott, a hol magas a születési arány és sok a gyermek, természetszerűleg kisebbnek kell lenni a keresők arányának, ugyancsak ott is, a hol a kivándorlás főképen a munkaképes korú népességet fogyasztja. Viszont ott, a hol a kedvező halandóság és ennek folytán hosszabb élettartam következtében sok az idős ember a népességben, szintén kisebbnek kell lenni a keresők arányának. Hogy azonban ezeknek a demográfiái viszonyoknak a változásai a keresők és eltartottak egymáshoz való arányát mennyiben módosították az utolsó tíz év alatt, azt épen a segítő családtagoknak a kereső népesség közé különböző mértékben való felvétele következtében bajos megállapítani. Erre még később, a hol a foglalkozásnak a demográfiái viszonyokkal való kapcsolatát fogjuk tárgyalni s a hol módunkban lesz bizonyos zavaró körülményeket kiküszöbölni, vissza fogunk térni, itt csak konstatáljuk az 1910. évi eredmények alapján, hogy a keresők és eltartottak aránya törvényhatóságonkint, illetőleg az ország egyes vidékein hogyan alakul, a nélkül, hogy ennek az aránynak különösebb jelentőséget tulajdonítanánk. Elsősorban az anyaország és a társországok között mutatkozik jelentékeny különbség e tekintetben. Az anyaországban a népességnek 42*5%-a tartozik a keresőkhöz, míg a társországokban 46-o%-a, általában tehát a népességnek nagyobb része kereső foglalkozású. E különbséget azonban csak a nagyszámú női segítő családtag okozza, a kik a nők között a társországokban 30-8%-ra rúgtatják fel a keresők arányát (az anyaországban csak 19-9%), ellenben a férfiak közül csak 61/9% kereső az anyaországi 65*3 %-kal szemben. Különösen alacsonyra száll le a kereső férfiak arányszáma a kivándorlástól erősen sújtott két tengerparti vármegyében (54'

i és 55-4%). Ilyen alacsony arányt Magyarországon egy vármegyében sem találunk, a minimum az anyaországban 57'8 Ung és 58'7 Sáros vármegyében, tehát szintén két kivándorlástól sújtott vármegyében jelentkezik, de jóval magasabb mint a társországok említett két megyéjében. Ezzel szemben Baranya, Krassó-Szörény és Hunyad vármegyékben a 70%-ot meghaladja a férfiak közt a keresők aránya ; a születések alacsony száma s így a gyermekkor kisebb képviseltetése eléggé megmagyarázza ezt a jelenséget, a mihez Hunyadban és részben Krassó-Szörényben is hozzájárul még a nagyszámú bánya- és gyári munkás, a kik szintén a keresők arányát növelik. A városokban, a hol a produktív korú népesség összetorlódik, természetesen mindenütt magas a keresők aránya a férfiak közt. összefoglalva a törvényhatósági jogú városokat, a férfinépesség 70'5%-a kereső, míg a vármegyékben 64'2. A nőknél a különbség még nagyobb : 31/5 és 20*0% ; s 1900 óta növekedett is a városokban a kereső nők aránya, míg a vármegyékben csökkent, a mi ismét abból ered, hogy csak a mezőgazdasági népesség körében lett kevesebb a kereső nők száma. Általában véve a nőknél jóval nagyobbak a különbségek a keresők aránya tekintetében az egyes törvényhatóságok közt is. Míg .Árvában és Trencsénben, továbbá a társországi Modrus-Rijeka, Lika-Krbava és Zagreb vármegyékben az arányszám a 30-at is eléri, addig a gazdag Alföldön a nőknek csak 12—15 %-a kereső, mert itt a jobbmódú parasztság asszonyait és leányait jobban kiméli s a napszámosok és gazdasági cselédek nagyobb száma mellett nincs is annyira szükség a nők munkaerejére. A városokban a megélhetés nagyobb nehézségei, másrészt a több munkaalkalom növeli meg a női keresők arányát, de befolyással van erre természetesen a produktiv kor erős képviselete is, a mit szintén a több munkaalkalom idéz elő. Legtöbb kereső (38'9%) van a nők között Zag-rebben, a 38%-ot meghaladja Budapesten és Pozsonyban is. A vármegyék közül ott találjuk a kereső nők maximumát, a hol viszont a férfiak között legkevesebb a kereső, t. i. a két tengerparti vármegyében ; látszik tehát, hogy itt a nőknek kell a hiányzó férfiak munkaerejét pótolniok. Az előző népszámlálások eredményeihez képest, a mint már említettük, a férfiaknál fokozott növekvést, a nőknél pedig az 1900. évi emelkedés után ismét erős csökkenést látunk a keresők aránya tekintetében. Ez a folyamat a férfiaknál majdnem mindenütt következetesen mutatkozik, a nőknél ellenben a Duna-Tisza közén, a Tisza jobb- és balpartján a jelzett folyamat helyett azt látjuk, hogy fokozatosan kevesbedik a keresők száma s viszont a Királyhágón túl és a társországokban az 1900. évi magas arány rendkívül erősen domborodik ki, úgy hogy az országos eredményt is úgyszólván e két országrész igen nagy mértékben megváltozott számai döntik el. Horvát-Szlavonországokban egyébként a férfiaknál is ugyanaz a jelenség mutatkozik, mint a nőknél, t. i. a keresők aránya ott a férfiaknál is csökkent 1900 óta, a mi szintén abból ered, hogy ott ezúttal kevesebb a mezőgazdasági segítő családtagok száma. A fejlődés irányát jobban megvilágítják azok az adatok, a melyek azt mutatják, hogy az egyes foglalkozási csoportokban hogyan alakult a keresők aránya. Alább adjuk ezeket az arányszámokat a két utolsó népszámlálásról :