1910. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 6. Végeredmények összefoglalása (1920)

I. Általános jelentés - D) A népesség foglalkozása

97* D) A népesség foglalkozása. 1. A foglalkozások főosztályai; keresők és eltartottak. A népszámlálásoknak egyik legnehezebb feladata pontosan számot adni arról, hogy a népesség hogyan oszlik meg foglalkozások szerint. Míg a népességnek ú. n. demográfiái tagozódása, mint az életkor, családi állapot, vallás stb. szerint való megoszlás, a demográfiái jelenségek állandósága, vagy könnyű felismerhetősége és határozott elkülönülése folytán elég egyszerűen megállapítható, a foglalkozások szerint való tagolásnál mindjárt az első nehézség abban van, hogy sok esetben a megszámlált egyénnek a keresők vagy eltartottak közé való számítása is kétséges, még több esetben pedig a foglalkozások annyira bonyolultak, vagy annyira összefolynak, hogy tág teret adnak úgy az adatszolgáltatók, mint — a legrészletesebb utasítás mellett is — a feldolgozók különböző felfogásának. Ez természetesen az eredményeket is befolyásolja, bár nem olyan mértékben, hogy az adatok ne lennének értékesek és felhasználhatók. Foglalkozási statisztikánk egyébként népszámlálásról-népszámlálásra folyton tökéletesedik. Az 1869. és 1880. évi népszámlálások még csak a kereső népességet részletezték foglalkozások szerint, de ez a részletezés is csak a foglalkozási főcsoportokra terjedt ki, s különben sem volt eléggé szabatos és rendszeres. Az 1890. évi népszámlálás már az eltartottakat is feldolgozta foglalkozási főcsoportok szerint, a keresőket pedig már teljes részletességgel, foglalkozási alcsoportok, iparágak szerint mutatta ki. Az iparágak azonban még akkor rem voltak rendszeresen összefoglalva, hanem csak betűrendben felsorolva. Az 1900. évi népszámlálás volt az első, mely megalkotta a teljes rendszeres foglalkozási névjegyzéket, a melyben már a rokon ipar- és kereskedelmi ágak is ipari és kereskedelmi csoportokba soroztattak s úgy a keresők, mint az eltartottak teljes részletezéssel — a foglalkozási viszonyra való tekintettel is — dolgoztattak fel. Az 1900. évi népszámlálási mű IV. kötete különben pótolta az 1890. évi népszámlálás hiányát annyiban, hogy a keresőkre vonatkozó foglalkozási adatokat nemcsak 1900-ról, de 1890-ről is közölte az 1900. évi rendszeres névjegyzék szerint s így a különböző időből származó foglalkozási adatoknak első pontos összehasonlítását tette lehetővé. Az 1910. évi foglalkozási statisztika végül már teljesen az 1900-ban megadott alapon épült föl és úgy a felvételnél, mint az adatok feldolgozásánál is lehetőleg azonos elvek érvényesültek. Az 1910. évi népszámlálás az azonos elvek szerint történt felvétel és feldolgozás dacára a keresők és eltartottak számára vonatkozólag mégis megNépRzáml&lá-i VI. lepetéssel szolgált. Míg ugyanis 1900-ban a keresők számának az eltartottakénál nagyobb arányú növekvését konstatálhattuk, addig 1910-ben a keresők száma alig mutat szaporodást, az eltartottaké ellenben feltűnően megnövekedett. Volt ugyanis nemre való tekintet nélkül (1. az 51. táblát a 184. lapon) 1890-ben 1900-ban 1910-ben szám */o szám % szám "/• szerint szerint szerint Kereső 7,766.184 44u 8,830.995 45u 8,956.922 42"« Eltartott 9,697.607 65'IÍ 10,423.564 5111,929.565 57"i összesen... 17,463.791 100-o 19,254.559 100-t 20,886.487 lOO'o Míg tehát 1890-ben az összes népességnek 44-5%-a volt kereső és 1900-ban már 45'9%-a, addig 1910-ben a keresők arányszáma ismét leesett 42-9%-ra. A nagy változás okát mindjárt megtudjuk, ha nemek szerint vizsgáljuk a keresők és eltartottak arányának alakulását. A férfinépességnek 1890-ben 63'4, 1900-ban 64'3 és 1910-ben 64'9%-a volt kereső, tehát mindig nagyobb aránya, ellenben a nők közül 1890-ben 25'9, 1900-ban 27'6 és 1910-ben már csak 21-3%. A keresők arányának csökkenését e szerint csakis a kereső nők számának nagymérvű fogyása, mely abszolút számban is igen tekintélyes (2,668.697-ről 2,242.617-re), idézte elő. Még tovább kutatva, kiderül, hogy a kereső nők száma leginkább azért kevesebb, mint 1900-ban, mert az őstermelésnél segítő családtag jóval kevesebb íratott össze. A mint előbbi népszámlálásainkból és más foglalkozási felvételeinkből is tudjuk, ez a csoport az, a mely legbizonytalanabb eleme foglalkozási statisztikánknak. Valószínű, hogy ezúttal nagyobb gond fordíttatott arra, hogy csak azok mutattassanak ki a nők közül segítő családtagoknak, a kik a családfő foglalkozásában tényleg segédkeznek, míg az előbbi népszámlálásnál a háztartásban segítő családtagok közül is sokan kerülhettek a családfő foglalkozásában segítő családtag rovatába, tehát az eltartottak helyett a keresők közé. Az is előidézhette a női segítő családtagok számának fogyását, hogy 1910-ben a nők lapjain pontosabban voltak kitöltve a foglalkozási rovatok, mint 1900-ban, a mikor nagyon sok esetben üresen voltak hagyva e rovatok s a feldolgozónak kellett ezeket pótolni, még pedig az utasítás értelmében oly módon, hogy a kisbirtokosok és kisbirtokosnapszámosok kereső korban lévő női családtagjai segítő családtagoknak s így keresőknek vétettek. 1910-ben ez az eset már jóval ritkább volt, mert az adatszolgáltatók — különösen a népmozgalmi adatszolgáltatásnál való rendszeres beiskolázás révén — már megszokták a nők foglalkozásának is szabatosabb 7