1910. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 6. Végeredmények összefoglalása (1920)

I. Általános jelentés - C) Általános népleírás

87* dön. Igaz, hogy a Duna jobb partján és a Duna-Tisza közén az arányszám már oly magasan áll, hogy ott még egyenlő fejlődés mellett sem lehet az arányszám növekvése oly nagy méretű, mint a még kisebb kezdőszámmal biró országrészekben. Legkevésbbé kielégítő a haladás a Tisza bal partján, ahol a növekvés kicsiny, bár az általános műveltség arányszáma még mindi'g igen alacsony. Itt is azonban csak két vármegye, Bihar és Máramaros, okozza a kedvezőtlen eredményt. Ha törvényhatóságonkint vizsgáljuk az arányszámokat, a vármegyék közül Moson tűnik ki leggedvezőbb arányával (88"9), majd Sopron követi }[8-2% írni-olvasni tudóval. A 80%-on felül van még az arányszám Fejér, Győr, Komárom, Somogy, Tolna, Vas, Veszprém, Esztergom, Hont, Pozsony, Gömör, Békés és Brassó vármegyékben. Viszont elszomorítóan alacsony fokon áll még mindig az általános műveltség Máramaros (26-8) és Szolnok-Doboka (28'6%) vármegyékben. Ezekhez csatlakokik még Hunyad, Kolozs és Torda-Aranyos vármegye, amelyekben a 40%-ot nem éri el az írni-olvasni tudók aránya. A társországokban egyrészt Srijem (66-6%), másrészt Lika-Krbava (25'i) képviselik a szélsőségeket. A városokban természetesen jóval kedvezőbbek a műveltségi viszonyok. Legműveltebb városunk Sopron, a hol a hat évi felüli lakosságnak 95 •o%-a h'-olvas, a főváros csak azután következik 92-5%-OS arányszámával. Leghátrább állanak viszont Szabadka (6Ti%) és Zombor (64'7). Ha valamennyi tj. várost összefoglaljuk, a városi lakosságnak 85'4%-a írni-olvasni tudó, míg a vármegyék lakosságának csak 64'2%-a. A vármegyékben azonban — elmaradottságukhoz képest és épen az államnak az utóbbi években fokozottabb gondoskodása révén — az írni-olvasás gyorsabb ütemben terjed az utolsó 10 év alatt, mint a városokban. A megyei törvényhatóságokban ugyanis a haladás 7*4, a városiakban ellenben csak 5'6. Némely vármegyében valóban bámulatos a fejlődés tíz év alatt : így pl. Csíkban 13'5-del, Sárosban 12-4-del, Ungban 11'7-del, Árvában Il

'5-del, Kis-Küküllő és Virovitiea vármegyékben 11'4-del ment feljebb az írni-olvasni tudók arányszáma. Régi tapasztalat, hogy a férfiak az általános műveltség dolgában jóval magasabb fokon állanak, mint a nők. A különbség a két nem között régebben még sokkal nagyobb volt ; újabban azonban a haladás a nőknél még szembetűnőbb, úgy, hogy a férfiak előnye lassankint megszűnik. Ha az összes népességhez viszonyítjuk az írni-olvasni tudókat, úgy volt az az írni-olvasni tudók aránya a a férfiaknál nőknél különbség a férfiak javára 1880 40-8 28-a 12-5 1890 47'e 36-7 11a 1900 10-5 1910 60-s 52 a 8-4 Különösen az utolsó évtizedben mutatkozik kedvező eltolódás a nők javára, ami a tanköteleskorú leányok intenzívebb és szigorúbb iskolázásával függ össze. Még érdekesebb a két nem műveltségi viszonyainak alakulása, ha korcsoportonkint hasonlítjuk össze a férfiak és nők írni-olvasni tudásának arányszámait. A következő összeállítás ad erről képet : Az írni-olvasni tudók aránya ...... , . 1910-ben Különbség 1 « _ . ,, a férfiak Korcsoport a f™

k" a nőknél 'nőmnél javára 6—11 éves 65M 62» 64"i 2"b 12—14 » 83-» 79-7 81-s 4'a 15-19 » 81-a 76M 78-s 4 a 20-29 » 80-s 71M 75-T 8"a 30-39 » 77 Y, • 64'a 71'i 12"« 40—49 » 68-s 52-fl 00'7 16'a 50-59 » 61-8 43*i 52-7 18'4 60—69 » 55-8 36's 46"o 19Y. 70-79 » 47M 29-1 38'i 18'a 80 éven felül 38"a 23 a 30-8 15"o Általában 6 éven felül 7/-a 61-t 66-1 10-3 A nőknél tehát minden egyes korcsoportban kisebb az írni-olvasni tudók aránya, mint a férfiaknál, a fiatalabb korcsoportok felé azonban a különbség mindinkább elenyészik s a tanköteles korban már egészen csekély. Csak a két legidősebb korcsoportban mutatkozik némileg ellentétes irányzat, a mit azonban azzal lehet magyarázni, hogy régebben csak a jobbmódú vidékek női tanultak meg irni-olvasni, kiknek halandósága viszont kedvezőbb, mint az analfabétáké s így az irni-olvasni tudók a magasabb életkorokban magasabb arányban szerepelnek, mint amilyen arányban az illető korcsoport annak idején megtanult írni-olvasni. Az világosan látszik számainkból, hogy a jövő generáczióban a férfiak és nők között alig lesz már különbség az elemi műveltség foka tekintetében. A városokban, ahol újabban a női nem iskolázása alig marad el a férfiaké mögött, máris nagyon csekély az eltérés a fiatalabb korcsoportokban a két nem műveltségi foka között. A mindennapi tanköteles korban, 6—12 évek között, a fiúk közül írni-olvasni tud a tj. városokban 81*2%, a leányok közül 80'7, az ismétlő tanköteles korban (12—14 év) a fiúk közül írolvas 96-2, a leányok közül 95'3%. A legidősebb korcsoportokban azonban a két nem kulturfoka között majdnem olyan nagy a különbség, mint a vidéken, jeléül annak, hogy régebben a városokban is sokkal kisebb súlyt fektettek a női nem oktatására, mint a fiúkéra. Már a fentebb, korcsoportonkint közölt adatok is mutatják azt a haladást, amit az általános műveltség az idők folyamán tett, mert minden egyes korcsoport nagyjában annak az időszaknak kulturális munkáját tünteti fel, amely időszakban az illető korcsoporthoz tartozók iskolaköteles korban voltak. Igaz, hogy az irniolvasni tudást némileg az élet is terjeszti, különösen újabban, amikor analfabéta kurzusok is igyekeznek az írni-olvasni nem tudók számát apasztani, mégis el lehet mondani, hogy az írni-olvasni tudóknak túlnyomó többsége azokból kerül ki, akik az iskolában sajátították el a műveltség e legelemibb mértékét. Törvényhatóságok szerint részletezett adatainkból (1. 45. táblán a 170. lapon) az is kitűnik, hogy az idők folyamán mely tövényhatóságokban volt gyor-