1910. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 6. Végeredmények összefoglalása (1920)

I. Általános jelentés - C) Általános népleírás

88* sabb s melyekben lassúbb a kulturális fejlődés. Ha a legidősebb korcsoportnak, a 80 • éven felülieknek arányszámait a 12—14 évesekével összehasonlítjuk, mint a mely utóbbi arányszámban a mostani legfiatalabb nemzedék műveltségi foka jut kifejezésre, láthatjuk a különbséget a fejlődés mértéke között. Néhány példa, a hol a 80 éven felüliek arányszáma még közel áll egymáshoz, ellenben a 12—14 éveseké már erősen különbözik, rávilágít erre a folyamatra : Vármegye Száz 80 éven 12—14 felüli éves egyén közül írniolvasni tud . í Zala a

) \ Bihar b) ( Udvarhely ' \ bzatmar . > í Sáros .., ^ \ Varazdi d) í F°s a

j { Má Varazdin ... Fogaras Máramaros 34-a 33-7 24'e 25'a 14-2 14-4 9-8 84-5 62'a 90-a 73-s 83-e 65-3 86-s 40-7 E két-két vármegye mind olyan, hogy a régibb időkben népműveltség tekintetében körülbelül egy színvonalon állott s látjuk, hogy mostani viszonyaik, illetőleg legfiatalabb, nemzedékük műveltségi viszonyai mennyire elütnek egymástól. Különösen lassú volt a fejlődés Máramarosban, amelynek parallel vármegyéjében az arányszám a fiatal nemzedéknél már a máramarosinak több mint kétszeresére emelkedett. Ezek azonban inkább csak kivételek ; a legtöbb törvényhatóságban egyöntetűen és rendszeres következetességgel növekszik az írni-olvasni tudók arányszáma a fiatalabb korcsoportok irányában. A városi és vidéki népesség között régebben fennálló nagy különbség is hovatovább elenyészik. A 80 éven felüli népességnek a városokban 54'3%-a tud irni-olvasni, a vármegyékben ellenben csak 28'2%-a ; a 12—14 évesek között e két arányszám már 80'2 illetőleg 95'7, a vidéki népesség műveltségi foka tehát most már jóval közelebb áll a városi népességéhez. Ha a két utolsó népszámlálás eredményei szerint nem az egyes korcsoportok adatait hasonlítjuk össze, hanem az ugyanazon években szülöttek műveltségi arányszámait vizsgáljuk, kiviláglik, hogy a két népszámlálás között eltelt 10 év alatt az egyes korcsoportokhoz tartozók közül körülbelül mennyien tanultak meg írni-olvasni. Érdemes ezt az összehasonlítást nemek szerint megtenni : Évcsoportok Férfiak Nők Összesen Az arányszám változása 1900-tól 1910-ig Évcsoportok Az oldalt megjelölt években született 100 egyén közül irni-olvasni tudott Az arányszám változása 1900-tól 1910-ig Évcsoportok Az oldalt megjelölt években született 100 egyén közül irni-olvasni tudott a férfiaknál a nőknél az összes népességben Évcsoportok 1900ban 1910ben 1900ban 1910ben 1900ban 1910ben a férfiaknál a nőknél az összes népességben 1871-1880 74*9 77-B C4'a 64*9 69-5 71-1 -1- 2-6 + 0-7 + 1-6 1861-1870 67-s 68-s 51-5 52'c 59*6 60-7 + l-o + fi + I"! 1851-1860 61-7 61-8 41-9 43-4 52-0 52-7 -I- 0-1 + 1-5 + 0-7 1841-1850 56-2 55-8 33-e 36-s 44°9 46'o - 0-4 + 2-7 + I'! 1831-1840 47-5 47'4 25-7 29-1 36-s 38-j - 0-í + 3< + I"« Feltűnő, hogy a két nem arányszámai egészen ellentétes fejlődést mutatnak az utolsó tíz év alatt. A férfiaknál úgy látszik, mintha a legfiatalabb korcsoportokban terjedt volna legjobban az írni-olvasni tudás, a nőknél épen fordítva, az idősebb korcsoportokban. Nem valószínű, hogy a nők közül aránylag iiyen sokan (2—3%) tanulnak meg 50 éven felüli korban irni-olvasni. A műveltség látszólagos terjedésének az a magyarázata, hogy a műveltség magasabb fokán álló nők halandósága jóval kedvezőbb, mint a kevésbbé művelteké, a műveltebb nők közül tehát a magasabb életkorokban többen maradnak életben s így az írni-olvasni tudók aránya a magasabb életkorokban növekszik. A férfiaknál ez a körülmény nem hat ilyen erősen, másrészt pedig a kivándorlás inkább az írni-olvasni tudókat fogyasztja, azonkívül a férfiak közül a felnőtt korban, (különösen a katonaságnál) tényleg jóval többen tanulnak meg írniolvasni, mint a nők közül, úgy, hogy a férfiaknál épen ellenkezőleg, a fiatalabb korcsoportokban látjuk a műveltségi arányszám növekedését. Az írni-olvasni tudásnak hitfelekezetek és nemzetiségek szerint váló elterjedtségét a 46. és 47. sz. táblákon (1. a 174. és 178. lapokon) törvényhatóságonkint mutatjuk be. Az arányszámok az összes népességre vonatkoznak a korra való tekintet nélkül s így alacsonyabbak a valóságnál, arra azonban mindenesetre alkalmasak, hogy az egyes felekezetek és nemzetiségek műveltségi viszonyait összehasonlíthassuk. Az arányszámok felekezetenkint a két utolsó népszámlálás szerint a következők : Hilfelekezet Irni-olvasni tudott °/o 1900 1910 Római katholikus 54'i 60's Görög katholikus 20-o 27's Református 64-a 68-e Ág. hitv. evangélikus 69-7 73-3 Görög keleti 26-s 34's Unitárius 55'7 63'a Izraelita 70-3 74-» Az arányszám javulása 6-8 7-8 4-4 3-6 8-0 7-5 n-« Legműveltebb felekezetünk e szerint most is, mint 10 év előtt, az izraelita, a mi könnyen megmagyarázható e felekezet híveinek foglalkozási viszonyaival s azzal, hogy legtöbb köztük a városlakó. Alig maradnak el azonban mögöttük az ágostaiak, míg a reformátusok írni-olvasni tudása már jóval alatta marad e két vezető felekezetének. Leggyengébben áll műveltség dolgában, s mélyen az átlag alá sülyed a két görög felekezet, bár a haladás természetszerűleg e két elmaradt felekezetnél volt legnagyobb az utolsó tíz év alatt, viszont a két legműveltebb felekezetnél növekedett legkevésbbé az arányszám, úgy, hogy a szélsőségek némileg enyhültek. Ha külön tekintjük a vármegyék és tj. városok arányszámait, azt találjuk, hogy minden felekezet jóval műveltebb a városokban, mint a vármegyékben. A városokban a műveltségi sorrend annyiban más, hogy a kisszámú unitáriusok megelőzik (80-s) a reformátusokat (76;9). A reformátusoknál általában leg-