1910. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 2. A népesség foglalkozása és a nagyipari vállalatok községenkint (1913)

I. Általános jelentés - 3. Mezőgazdaság és kertészet

11* kezőkép oszlott meg a két utolsó népszámlálás s rint (1. a 3. sz. táblát a 36* és köv. lapokon) : 1900 191U Önállók : Birtokos 100 kat, holdon felül 13.532 14.344 Bérlő » » » » 3.900 3.901 Kisbirtokos és kisbérlő, kisbirtokos-napszámos, kisbérlő-napszámos 1,800.355 1,934.180 Részes földmives 30.983 20.905 Majoros, baromfitenyésztő 2.555 2.714 Kertész 3.873 4.660 Önállók összesen 1,856.198 1,980.704 Si'gítő családtagok : Férfi 1,019.880 1,043.029 Nő 1,112.531 680.291 Összesen 2,132.411 1,723.320 Tisztviselők 10.485 10.197 Gazdasági cselédek 549.522 551.722 Gazd. munkás, napszámos 1,459.681 1,278.263 Mindössze 6,007.297 5,544.206 A kereső népesség egyes kategóriái közül e szerint 1900-hoz képest csak az önállók száma növekedett meg jelentékenyebben, a gazdasági cselédek száma alig szaporodott, ellenben csökkent a gazdasági tisztviselők, még inkább a munkások és napszámosok s igen nagy mértékben a segítő családtagok száma. E változásokból azonban a kereső népesség egyes kategóriáinak tényleges szaporodását vagy fogyását nem lehet egész határozottsággal megállapítani, mert — a mint már fentebb említettük — épen a mezőgazdasági kereső népesség három legnagyobb kategóriájánál legnehezebb a pontos határvonalat meghúzni, sőt a gazdasági segítő családtagoknál és részben a gazdasági napszámosoknál is a kereső minőség is sok esetben kétséges, úgy, hogy ugyanazok a személyek (különösen nők) egyik népszámlálásnál segítőcsaládtagoknak, másik népszámlálásnál gazdasági napszámosoknak, vagy kisbirtokosok eltartottjainak minősítettek. Ha a községenkint közölt adatokat az előző népszámlálás adataival Összehasonlítjuk, ilyen változásokra tömegesen találunk példát s e felvételi hibát még a legkörültekintőbb utasításokkal sem lehet kiküszöbölni. Ha a fentebbi számokat nem is fogadhatjuk el hiteleseknek a mezőgazdasági kereső népesség egyes kategóriái szaporodásának vagy fogyásának megítélésére, annyi mégis bizonyos, hogy mezőgazdasági népességünkben az elmúlt évtizedben mélyreható változások mentek végbe. Már maga az a körülmény, hogy a mezőgazdasági népesség az eltartottakkal együtt is alig mutat szaporodást 1900 óta, bizonyítja, hogy mezőgazdaságunk legjobban érzi a gazdasági erők eltolódásának és az óriási kivándorlásnak a hatását. A mezőgazdasági népesség az, a miből az ipar-forgalom és a kivándorlás táplálkozik. Az egyetlen biztató jel, a mit a mezőgazdasági kereső népesség számainak alakulásánál látunk, a kisbirtokosok és kisbérlok számának szaporodása a gazdasági munkások és napszámosok fogyásával szemben. Ha számainkban bizhatnánk, e változás azt jelentené, hogy a gazdasági napszámosok egy része az elmúlt évtized alatt földhöz jutott s a kisbirtokosok sorába küzdötte fel magát. Nem lehetetlen, hogy ez a folyamat, a melyet az újabban nagy mértékben megindult parczellázások elősegítettek, jut részben kifejezésre e számok alakulásában, valószínű azonban, hogy a kisbirtokosok száma azért is szaporodott, mert a kisbirtokok egy része elaprózódott. Figyelembe kell továbbá vennünk, hogy az 1910. évi népszámlálás feldolgozásánál ä családtagok birtoka a családfőéhez hozzászámíttatott, a mi szintén növelte a kisbirtokosok számát, továbbá, hogy azok a gazdasági munkások és napszámosok, a kiknek 5 kat. holdnál nagyobb földbirtokuk van, de gazdasági munkásoknak vagy napszámosoknak voltak nevezve, ennek daczára a kisbirtokosok közé vétettek, míg 1900-ban ezek a gazdasági napszámosok között szerepeltek. Igaz, hogy az 5 kat. holdnál többel biró napszámosok nem nagyon emelhették a kisbirtokosok számát, mert 1900-ban alig több mint 9000 ilyen napszámos akadt, de mégis némi magyarázatul szolgál ez is a kisbirtokosok szaporodásához. E szaporodás értékét csak akkor lehetne pontosan megítélni, ha a kisbirtokosok számát egészen kis birtokkategóriák szerint hasonlíthatnók öszsze az előző népszámlálás adataival, a mire most még nincs meg a mód, mert a kisbirtokosok ezúttal először részleteztettek kisebb birtokkategóriák szerint. Míg az előző évtizedben a kisbirtokosok száma alig egy-két törvényhatóságban szaporodott, addig 1900 és 1910 között alig akad törvényhatóság, a hol a kisbirtokosok száma nem szaporodott volna. Ezzel szemben épen ilyen általános a női segítő családtagok és a gazdasági napszámosok fogyása. A női segítő családtagok és a gazdasági napszámosoknak is egy része viszont az eltartottak, még pedig a kisbirtokosok eltartottjai közé került, azért e rovatokban a számok szinte párhuzamosan növekednek a női segítő családtagok és a gazdasági napszámosok fogyásával. Megemlítést érdemel, hogy az önállók kategóriái között a 100 holdon felüli birtokosok száma is megnövekedett több mint 800-zal. E nyers összehasonlításból szintén nem lehet eldönteni, hogy 1900 óta a közép- és nagybirtokok száma növekedett-e olyformán, hogy kisbirtokokból (100 holdon aluli birtokokból) lettek hozzávásárlás útján középbirtokok, vagy pedig a nagybirtokok tagozódása folytán szaporodott a közép- és nagybirtokosok száma. Nem lehet tehát abból a tényből, hogy a 100 holdon felüli birtokosok száma növekedett, a gazdasági concentratio folyamatára következtetni annál kevésbbé, mert hiszen e növekvés az említett okon kívül abból is származhatik, hogy a 100 holdon felüli birtokosok egy része 1900-ban más főfoglalkozást vallott be. Mindenesetre meg kell várnunk a földbirtokviszonyok teljes feldolgozásának eredményét, a mely a más foglalkozási csoportokhoz