1910. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 2. A népesség foglalkozása és a nagyipari vállalatok községenkint (1913)

I. Általános jelentés - 3. Mezőgazdaság és kertészet

12* tartozó egyének földbirtokviszonyait is meg fogja világítani s inkább lehetővé fogja tenni az 1900. évi adatokkal való összehasonlítást. Mint feltűnő jelenséget azonban már most ki lehet emelnünk, hogy a 100 holdon felüli birtokosok száma az anyaországdéli vármegyéiben Baranyától Krassó-Szörényig, továbbá a szlavóniai vármegyékben növekedett meg jelentékenyebben, valószínűleg a gazdag parasztbirtokosok birtokvásárlásai és a családtagok birtokának számbavétele folytán (leginkább Torontálban •456-ról 670-re), ellenben a többi dunántúli és a felvidéki vármegyékben majdnem kivétel nélkül fogyott. Különösen feltűnő a közép- és a nagybirtokosok számának csökkenése Sárostól Trencsénig terjedő vidéken, a hol nemzeti szempontból semmiesetre sem mondható kedvező jelenségnek, mert a magyar középbirtokok romjain tömegesen keletkeznek Amerikában szerzett pénzen vásárolt tót kisbirtokok. Hogy a 100 holdon felüli birtokosok számának szaporodása ellenére a közép- és nagybirtokosok száma nem növekedett, amellett bizonyít az is, hogy a gazdasági tisztviselők száma megfogyatkozott 1900 óta s a gazdasági cselédeké is alig valamivel növekedett, már pedig az okszerű és belterjes gazdálkodás mind több és több tisztviselőt és gazdasági cselédet kivan. Ennek daczára azt tapasztaljuk, hogy a gazdasági cselédek számát sok helyen oly nagy mértékben apasztották, hogy az egész község lélekszámában is fogyás állott be. A népszámlálás eredményeiről kiadott első kötet 3. sz. táblázatához tett jegyzetek számos ilyen esetet sorolnak fel. Feltűnő jelenség továbbá, hogy a részes földmivesek száma az utolsó 10 év alatt 30.983-ról 20.905-re csökkent. Ez természetes folyamat, a miben megnyilvánul az átmenet a kezdetleges viszonyok között lévő naturál-gazdaságról a fejlettebb pénzgazdaságra. Abban a néhány törvényhatóságban is, a hol a részes földmivesek száma némileg növekedett, bizonyára csak onnan ered a szaporodás, hogy az 1900-ban mellékfoglalkozáskép kimutatott részes földmivelés most főfoglalkozásnak minősíttetett. A majorosok és baromfitenyésztők száma csak kis mértékben növekedett 1900 óta, és e növekedés is a Királyhágóntúl néhány vármegyéjében (Brassó, Háromszék, Szeben) az önálló juhtenyésztők szaporodására esik. Sajnálatos, hogy a tehenészet és a baromfitenyésztés, mely pedig különösen a városok élelmezésében nagy szerepet játszik s a városi lakosság növekedésével mind nagyobb teret adna a jövedelmező vállalkozásra, mint önálló foglalkozás nálunk nem fejlődik. Valószínű azonban, hogy mint mellékfoglalkozás terjedt 1900 óta, erről azonban adataink nem számolhatnak be, mert az 1910. évi népszámlálás alkalmával csak a bányászati és ipari mellékfoglalkozások dolgoztattak fel. Jóval nagyobb a szaporodás az önálló kertészek számában, bár nem olyan nagy, a milyen e foglalkozási ágnál kívánatos volna, s csökkenti a fejlődés értékét az, hogy a kertészek szaporodásának több mint fele egyetlen törvényhatóságra, Csanád vármegyére, sőt csupán egy városra, Makóra esik, a hol a hagymatermelés nagy fejlődése folytán 418-ról 808-ra szaporodott tíz év alatt az önálló kertészek száma. Sajnos, épen a legújabb időben a makói hagymatermelést olyan szerencsétlenség érte, mely ezt az intenzív gazdasági ágat alapjában rendíti meg. Egyebütt a kertészek száma sehol sem növekedett jelentékenyen, sőt több törvényhatóságban egyenesen megrogyott. Igaz, hogy a népszámlálás téli időpontja nem alkalmas arra, hogy a kertészek számát pontosan megállapítsa, mert a kertészek egy része télen más foglalkozást űz, más része pedig — a külföldi, túlnyomólag bolgár honosok — télre hazájába tér vissza, azt mégis láthatjuk az adatokból, hogy a kertészet — legalább is a belföldiek által űzött kertészet — nem fejlődik olyan méretekben, a hogyan kívánatos volna ; remélhető azonban, hogy a földmivelési minisztérium újabban megindult akcziója segít ezen a bajon. A mezőgazdasági népesség viszonyainak törvényhatóságok szerint való részletes ismertetésébe nem kívánunk behatolni, csupán az anyaország és a társországok viszonyai között mutatkozó különbségekre akarjuk még felhívni a figyelmet. A kereső népesség nagyobb kategóriák szerint való megoszlása következő volt Magyarországon és HorvátSzlavonországokban : .,..,, „ , Horvát-SzlavonA kereső népesség Magyarország országok kategóriái abszolút 0/ abszolút „. szám szám '" Önálló 1,629.931 35M 350.773 37;; Segítő családtag 1,233.218 26-8 490.102 ifi Tisztviselő 9.G57 0*9 540 0"i Cseléd 508.003 il'o 43.719 4-« Munkás, napszámos 1,222.676 26e 55.587 5-s Összesen 4,603.485 lOO-o 940.721 lOO'o Első tekintetre nyilvánvaló, hogy a társországok mezőgazdasági népének szocziális megoszlása sokkal kedvezőbb, mint az anyaországé. Ott aránylag sokkal több a kisbirtokos és segítő családtagja, ellenben jóval kevesebb a gazdasági cseléd és napszámos, tehát a két keze munkájára utalt proletár elem, mint az anyaországban. Míg Magyarországon a mezőgazdasági proletariátus 37't>%-át teszi a mezőgazdasági kereső népességnek, addigHorvát-Szlavonországokban csak 10*5% ez az arányszám. Ezt a nagy szocziális különbséget némileg ellensúlyozza az, hogy a magyarországi mezőgazdasági munkások közül jóval többnek van háza vagy házrésze, mint a horvátszlavonországiak közül. A 2. sz. táblázat (1. a 28* és köv. lapokon) ezeket az adatokat is magában foglalja. Kitűnik ez adatokból, hogy Magyarországon a mezőgazdasági munkások -31 '0%-a saját házzal, vagy házrészszel bir, a társországokban ellenben csak a munkások 20'5%-ának van saját háza. 1900 óta azonban ebben a tekintetben a társországokban mutatkozik nagyobb javulás, ott 14'2%-ról ment föl 20*5-re az arányszám, míg az anyaországban 28'9-ről