1910. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 1. A népesség főbb adatai községek és népesebb puszták, telepek szerint (1912)

I. Általános jelentés - Szöveg - 2. Külföldi honosok és külföldön távollevők

2* 20*2°/o-kal növekedett. À Duna-Tisza közén kívül csak egy országrészben, a Tisza balpartján haladta meg a népnövekvés aránya a 10°/o-öt, a természetes szaporodás magas aránya folytán különben is itt volt várható a legnagyobb szaporodás. Leggyengébben fejlődött a Tisza-Maros szöge, a hol a népesség csak 4-2°/0-kal növekedett.; itt volt egyébként legkedvezőtlenebb a természetes szaporodás (8'2°/0) és a kivándorlás e csekély természetes szaporulatot is majdnem felényire apasztotta. Az egyes vármegyék közül erősen kiválik Pest vármegye 24-9°/0-ra rúgó tényleges szaporodásával ; az ország legnagyobb vármegyéjének népnövekvését a magas természetes szaporodáson kívül első sorban a fővárosnak köszönheti, mert a főváros lakosai a lakásdrágaság folytán tömegesen települtek a szomszédos községekbe. A vármegyének ennek következtében 79.021 főnyi bevándorlási többlete van, majdnem annyi, mint magának Budapestnek. Pest vármegyén kívül az anyaországban csupán Komárom, Bereg, Borsod, Bihar, Máramaros, Szabolcs, Szilágy, Ugocsa, Csík, Hunyad és Kolozs vármegyék népnövekedése haladta meg a 10°/o-ot, a társországokban pedig Pozsega, Várasd és Verőcze vármegyéké. Két vármegyének, Árvának és LikaKorbavának népessége jelentékenyen megfogyott a kivándorlás következtében. A városi törvényhatóságok általában jóval nagyobb szaporodást mutatnak, mint a vármegyék ; a főváros növekvési arányát ezúttal nem kevesebb, mint 9 város szaporodása múlja felül, legjobban fejlődött Maros-Vásárhely, Szatmár-Németi és a társországok fővárosa, Zágráb. A városok között is akad azonban stagnáló népességű, sőt Selmeczbánya népessége 1190 lélekkel megfogyott. • összefoglalva a 31 törvényhatósági jogú várost, ezek népessége 17'8°/0-kal növekedett, a vármegyéké ezzel szemben csak 7-4°/0-kal ; s míg a városok 208.734 lelket nyertek a bevándorlás révén, a vármegyék vesztesége, a kivándorlás és elvándorlás folytán, 855.274 lélekre rúgott. A legtöbb városnak bevándorlási többlete van, ellenben a vármegyék közül, Pest vármegyén kívül, csak Krassó-Szörény, Csík, Hunyad és Pozsega vármegyékben multa felül a tényleges népnövekvés a természetes szaporodást. Az egyes törvényhatóságok népsűrűsége igen eltérő ; legsűrűbb népességű vármegye a horvátszlavonországi Várasd, a hol 120'3 lakos esik egy négyzetkilométerre ; az anyaországban Pest, Csanád, Esztergom, Nyitra, Békés válnak ki magasabb arányokkal, mely azonban már csak 80—85 között mozog. Két vármegyénknek, Csíknak és Besztercze-Naszódnak ellenben a népsűrűségi aránya a 30-at sem éri el. A városokban természetesen aránytalanul nagyobbak a szélsőségek ; a fővárosban pl. a terület minden négyzetkilométerére 4538 lakos esik, míg Kecskeméten ez az arányszám csak 76*8, tehát nem sokkal magasabb, mint a vármegyék átlaga. 2. Külföldi honosok és külföldön távollevők« A magyar korona országaiban az 1910. évi népszámlálás 278.130 ausztriai és egyéb külföldi honost talált, '32.586-tál többét, mint az 1900. évi. A külföldi honosok szaporodása e szerint nem volt olyan nagy, mint az előző évtizedben, a mikor kisebb szám mellett közel 58.000-rel növekedett a külföldi honosok száma. Az erősen fokozódó kivándorlás mellett tehát a külföldiek bevándorlása viszont megcsappant, s e bevándorlás is jórészt a kivándorlók pótlására szolgált, mert a kivándorló vármegyékben volt aránylag a legnagyobb. A kivándorlási mozgalom helyi eloszlására azokon az adatokon kívül, melyeket az előző fejezetben megemlítettünk, élénk világot vetnek még a házi gyüjtőíveken a távollévőkre vonatkozólag gyűjtött adatok, a melyek bár teljességre nem tartanak számot, épen egymással és az előző népszámlálás hasonló adataival való összehasonlítás révén igen érdekesen világítják meg a kivándorlási mozgalom alakulását. Ezen adatok szerint külföldön távol volt az egész Magyarbirodalom területéről 598.219 egyén, míg 10 év előtt ez a szám csak 240.220-ra rúgott. Hiányosságuk daczára is sokat mondanak ez adatok : a külföldön távollévő magyar honosok száma tíz év alatt több mint 2 és félszeresére növekedett, míg a belföldön talált külföldi honosoké csak 13-3°/0-kal. Közjogi alkatrészek szerint ez adatokat a következő kis tábla tartalmazza : Közjogi alkatrész l Magvarország Horvát-Szlavonorsz. Magyarbirodalom... Külföldi honos 1900ban i 178.230 67-314 mm 1910ben 3 201.924 76.206 278.130 Külföldön távollévő 1900ban 4 203.570 36-650 210.220 1910ben 5 417.386 150.233 598.219 Száz lélekre esett külföldi honos 1900-ban 6 l-i 2-8 1-3 1910-ben 7 l-l 2-B 1-s külföldön távollévő 1900-ban 8 l'a l-e 1-9 1910-ben 9 2-6 5-7 2-9 Horvát-Sziavonországokban e szerint a külfölddel való népcsere mindkét irányban jóval élénkebb, mint Magyarországon ; ott sokkal több aránylag a külföldi honos, de e mellett onnan sokkal többen vannak külföldön távol, mint az anyaországból. Különösen feltűnő, hogy a külföldön távollévők száma a társországokban mennyire megszaporodott : 10 év alatt számuk 36.650-ről 150.233-ra növekedett. Lehet, hogy az adatgyűjtés teljesebb voltának is része van ebben némileg, de összhangban vannak ez adatok fentebbi megállapításunkkal is, mely szerint a társországokban 1900-tól 1910-ig 119.211-gyel maradt a tényleges szaporodás a természetes szaporodás mögött, míg az előző évtizedben a különbözet csak 15.107-et tett. Törvényhatóságonkint tekintve ez adatokat (1. a 2. sz. táblát a 27.* lapon), azt konstatálhatjuk, hogy a főváros révén magas arányszámmal biró Duna-Tisza közét nem számítva, a két felvidéki országrész vármegyéiben van aránylag a legtöbb