1900. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 10. Végeredmények összefoglalása (1909)
I. Általános jelentés - C) Általános népleirás
Zala vármegye három járását lakják, de csak az előbbi vármegyében baladják meg a népesség 10o/o-át. Az »egyéb« nemzetiségek különben a következő számokkal szerepelnek : Vend 98.941 Bunyevácz, sokáez stb.... 87.278 Bosnyák 774 Bolgár, krassován 21.698 Cseh és morva 67.113 Lengyel 26.834 Czigány 61.658 Örmény 277 Olasz 27.482 Egyéb 4.989 Ismeretlen 717 Összesen 397.761 A vendekről már szóltunk, a többi kisebb nemzetiség elhelyezkedéséről is megemlékezünk pár szóval. A bunyeváczok, sokáczok dalmácziai és boszniai eredetű római katholikus hitű délszlávok, kik Bács-Bodrog vármegyében, továbbá Pest és Baranya vármegye néhány községében laknak, főfészkük mindazonáltal Szabadka város, a hol számuk a 31.000-et is meghaladja (38°/ 0), nagy számmal vannak még Zomborban és Baján is. A bosnyákok többnyire mohamedán hitű boszniai katonák, majdnem kizárólag Budapesten. A bolgárok és krassovánok Krassó-Szörény, Temes és Torontál vármegyékben laknak tömegesebben, mint kertészek azonban szórványosan az ország más vidékein is feltalálhatók. A cseh-morvák leginkább a városokban és nagyobb ipartelepeken tömörülnek, Krassó-Szörény és Temes vármegyékben, továbbá a horvát-szia von vármegyékben mint mezőgazdasági telepesek falusi községekben is nagyobb számmal laknak. A lengyelek a Galicziával határos vármegyékbe szivárogtak át, egyebütt szintén csak mint ipari és bányamunkások élnek. Zsidó vallású részük az ország minden részében szétszóródva, többnyire házaló kereskedéssel és ügynökösködéssel foglalkozik. A czigányok, kiknek valódi számát a fentebbi szám korántsem fejezi ki, mert nagy részük már beolvadt részint a magyarságba, részint az oláhságba, sőt részben a tótságba is, szintén az egész országban el vannak terjedve, legnagyobb számmal mégis a királyhágóntúli részekben találhatók. Az örmények a magyarságba való beolvadásuk folytán már teljesen elenyészőben vannak, néhány százra rugó számuk legnagyobb része Szamosújvárt Íratott össze. Az 1880. évi népszámlálás még 3523 örmény anyanyelvűt talált, 1890-ben már csak 2070 és tiz évvel később csak 277 volt az örmények száma, beolvadásuk tehát rendkívül gyorsan következett be. Az olaszok Fiúmén kivül, a hol számuk 17.352-re rúg, s a hol a népesség relativ többségét is teszik, még Budapesten, továbbá Hunyad és Krassó-Szörény vármegyék bánya- és ipartelepein, végül a társországokban fordulnak elő jelentékenyebb számmal, sőt Pozsega vármegyében mint mezőgazdasági telepesek is találhatók. , Magának az államalkotó és fentartó magyarságnak elterjedését a XV. sz. térképen járások és rendezett tanácsú városok szerint is feltüntettük ; e térkép az előbbi kisebb térképnél sokkal élénkebben szemlélteti a magyarság elhelyezkedését, valamint a magyarság főtömegének a királyhágóntúli székelységgel való összefüggését, noha annyiban ez a térkép is nagyon fogyatékos, hogy a népsűrűségre szintén nincs tekintettel. Láthatjuk, hogy legkizárólagosabb többsége van a magyarságnak a Tisza folyása mentén Ugocsától egészen a Maros torkolatáig. A Duna felső folyása körül, a kis Alföldön, a Rába mentén majdnem a határig, továbbá a Balaton környékén szintén mindenütt a 90°/ 0-ot meghaladja a magyarság aránya. A székely-magyar nyelvterület is eléggé zárt egészet alkot : itt 7 szomszédos járásban kizárólagos a magyarság. A már kevert lakosságú járások részben e két nyelvterület szélein, részben néhol közbeékelve helyezkednek el, sőt a magyar nyelvterületen belül találunk olyan járásokat is, melyekben a magyarság kisebbségben van. Különösen feltűnő közvetlenül a főváros mellett a biai és pomázi járás világos szine, a hol a magyarság aránya a 40, illetőleg 30°/ 0-ot sem éri el, továbbá a tolnamegyei völgységi járás, a hol a magyarság aránya csak 10—20°/o között mozog. A két magyar nyelvterületet összekötő hid Szilágy, Kolozs, Torda-Aranyos vármegyéken megy keresztül ; a közbeeső járásokban mindenütt 20—50°/ 0-nyi magyarság van, sőt a Kolozsvár mellett fekvő nádasmenti járásban abszolút többségre is jut a magyarság. A városok az egész országban kitűnnek a környezetnél rendesen sötétebb szinükkel, kivételt csak néhány felvidéki tót város képez, mint Bazin, Modor, Újbánya, Korpona, a hol az eredeti német lakosság eltótosodott s a magyarosodás csak lassan folyik. Gyengén van még képviselve a magyarság a horvát-szlavonországi városokban, a hol a magyarság a társországok kulturális autonómiája folytán csakis saját belső fejlődésére van utalva s legföljebb még a bevándorlás útján erősödik. Áttérünk most már arra, hogy az elmúlt évtized folyamán az egyes nemzetiségek milyen szaporodást értek el s az erőviszonyokban micsoda változások állottak be e tiz év alatt. Minthogy az anyanyelvről immár három népszámlálás idejéből vannak pontos és egyöntetű adataink, módunkban van a fejlődést már az előző évtized eredményeivel is össze1 hasonlítani, itt azonban éppen a teljes összehason: líthatóság kedvéért csak a polgári népességre szorítkozva. Az ide vonatkozó részletes adatok a 23—25. sz. táblákon (1. a 102. s köv. lapokon) találhatók, : itt csak a Magyarbirodalomra vonatkozó végszámokat közöljük újra :
